Szülők! Ti hogyan éltétek meg, amikor a gyermeke (i) tek elköltöztek? Fiatalok, ti mit éreztetek, amikor saját lábra álltatok?

a tizedik vagyok.

még valamit elmesélek.

a mostani páromat a megismerkedésünk után választás elé állította az apja.

vagy én, vagy a családja.

a párom szintén csak összecsomagolt és eljött.

soha többé nem látta az apját, 4 évig nem szólt hozzánk senki a családból, még a húga sem, csak akkor amikor az apja meghalt.

a temetésére elment, de a 4 év hallgatás elmondott mindent a család fogalmáról...

ha nem halt volna meg az apja szerintem a mai napig a kutya sem kereste volna onnan.

Nálunk vicces volt a történet, anya rengetegszer mondogatta, hogy ő bizony érettségi után elküld a háztól, hogy ne legyünk az anyja szoknyáján ülő szerencsétlenek (szereti az erős kifejezéseket :D). De nem is vártunk addig, mindhárman más városban kezdtük már a gimnáziumot is, egyetemen pedig saját lábunkra álltunk. Kivéve a kisöcsém, ő egy év után hazaköltözött, még csak most fog érettségizni.

Amióta anya rájött, hogy ha mind elmegyünk és egyedül maradnak, azóta minden eszközzel próbál visszacsábítani minket. De hülyeségekkel, például hogy akkor nem kellene dolgoznunk, meg amikor az egyetemen csak néhány tárgyam volt, akkor azzal érvelt, hogy mennyivel olcsóbb, és a párom amúgy is ki kellene dobnom, mert nem hozzám való (akkor ők még nem is találkoztak egymással). De sajna nem járt sikerrel :)