Olyan lány lettem, akit régen gyűlöltem volna. De ez miért baj?
Elég nagy változás állt be az életembe és eldöntöttem, hogy változtatok a stílusomon, megjelenésemen is.
Így az öltözködésem elegánsabb, nőiesebb lett, a tunikákat, együtteses pólókat lecseréltem szoknyákra, ruhákra, blézerekre, ingekre és hasonlókra, elkezdtem tervezői darabokat hordani.
A tornacipőimet is kiselejteztem, pedig nem gondoltam volna, hogy lesz olyan nap, amikor nem Vans, Converse, vagy Nike lesz rajtam.
A hajam is változott, a fogaimat is kifehérítettem és a szemüvegemtől is elbúcsúztam.
2 hete elkezdtem műszempillázni is (az igazi, szakértő által feltett, 3D-s műszempillám van, nem a tincses).
Régen mindenhova biciklivel mentem, de most inkább taxizok.
A hajam is barna lett (eddig szőkés/barnás volt).
Anyukám mondta, hogy régen az ilyen lányoktól megőrültem volna és furcsa, hogy most inkább hasonlítok rájuk. Nem mondja, hogy ne csináljam, meg ne vásároljak, mert nálunk sosem volt az, hogy bármit tiltottak volna, csak mindig elmondták a véleményüket, utána döntöttem, ahogy szerettem volna. Pl. 15 évesen elengedtek bármeddig, csak először elmondta Anya, hogyha hajnalban, vagy reggel megyek haza, a következő pár nap szörnyű lesz, mert felborul az egész rendszerem. De nem mondta, hogy nem mehetek.
Apa is elengedett 14 évesen a Balaton Soundra, meg a hasonló eseményekre, de mondta, hogy megőrülök majd a tömegben, meg akkor napokig alig fogok aludni.
Ez a változás is olyan, hogy nem biztos, hogy én most ilyen leszek életem végéig, lehet, hogy pár hónapon belül ráunok a barna hajra és inkább szőke lennék. Vagy visszatérek a tornacipőkhöz.
Nem tudom.
De most nekem ez így jó, csak nem értem, hogy anyának és apának ez miért baj. Vagyis apa annyira nem is mondott semmit, csak azt, hogy egy hónapja nem látott, de úgy érzi, mintha évek lettek volna.
17L
"Egy stylist és 2 sminkes ismerősöm is mondta, akik azért eléggé értenek ehhez. "
Arról meg ne is beszéljünk inkább, hogy mind a férfi, mind a női stylistokat az emberek kapásból melegnek vagy fogyatékosnak nézik. :D
Nincsen semmilyen feltétel, aminek meg kellene felelnem.
Másoknak van az, hogy tanuljanak jól, de mivel matekból világ életemben kettes voltam (komolyan, sosem volt jobb jegyem gimiben), ezért apa még 9. év végén mondta, hogy ő már előre tudja, hogy úgyis csak önköltséges szakokat jelölök majd az egyetemeknél, szóval ne stresszeljek a továbbtanulás miatt.
De ettől függetlenül jól tanulok, csak a reál tárgyakkal vannak problémáim.
Szóval engem tényleg sosem büntettek meg, nem hallgattam azt, hogy "csak x ideig mehetsz el ma este", "nem mehetsz el hétköznap bulizni", "nem engedlek el ide, vagy oda".
A szüleim nem tiltással neveltek, bár anyukám kicsit az a "csendes gyilkos" fajta.
Szerintem pedig inkább az a szánalmas és undorító, hogy ismeretlenül ócsárolsz, amikor én nem ártottam Neked.
Hasonló jókat kívánok Neked is!
A műszempilla szerintem hétköznapra akkor is komikus, ha profin csinálják. Nem erre való.
Hát ja, egyetemistának néznek, és akkor most jobb? Később majd a fél karod odaadnád azért a pár évért mínuszba.
Az alapkérdésre visszatérve: "Olyan lány lettem, akit régen gyűlöltem volna. De ez miért baj?" Hát talán mert akkor valamelyik nem igaz. Ütközik a jelenlegi szereped az eddigi "éneddel", és ez mindenhogy fura.
Persze most válsz nővé, és próbálgatod a stílusokat, ez is normális még ebben a korban. Csak ha túlzásba esel, és szerintem túlzásba esel... akkor inkább megmosolyogtató az összhatás. Volt gimiben egy osztálytársnőm, aki minden évben totál máshogy nézett ki. 9. osztályban átlagosan, de csinosan öltöző lány volt, szép blúzokat, fölsőket és farmert hordott. 10-ben bejött a terembe, és azt hittük, új osztálytárs, mert a göndör barna haját kiegyenesítve, koromfeketére festve, fekete sminkkel, szaggatott fekete neccharisnyával és bakanccsal jött. Aztán 11.-re ez is a múltté lett, és ultranőies cuccokban jött, 10 centis tűsarkúval. Sose tudtuk, melyik is ő valójában.
Most inkább örülök, hogy egyetemistának gondolnak, igen.
40 évesen meg majd azért teszek meg mindent, hogy fiatalabbnak gondoljanak.
Az élet már csak ilyen. :)
A szüleim nem sokallnak be. Már tapasztaltam, tettem durva dolgokat. De én vagyok az egyetlen gyerekük, sosem fordulnának el tőlem.
Andizsuzsi, látom, Neked is sikerült megragadni a lényeget.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!