Mit gondolnátok, ha a gyereketek huszonévesen, egy diploma után jogot akarna végezni?

Sosem volt szorgalmas gyerek, vagy kitűnő tanuló, ennek ellenére továbbtanult, és nemsoká végez főiskolai közgáz alapképzésen. Sokat szenvedett a matekos tárgyakkal, külön tanárhoz kellett járnia 2 évig ezek miatt, de mindenből elsőre levizsgázott, és nincsenek elmaradt tárgyai, szépen haladt. Itt sem volt kitűnő, de mindig minden "görbült". Az utóbbi féléve mondjuk elég szépen sikerült, 4 fölötti az átlaga. Most viszont, hogy közeleg február 15., kitalálta, hogy jelentkezik jogi képzésre. Egy ideje gondolkodott továbbtanuláson, de nem vettük komolyan, hisz eddig alig várta, hogy végezzen, és többet ne kelljen tanulnia. A jogot levelezőn akarja végezni, mellette pedig dolgozni. Nem akarom se le-, se rábeszélni, az ő döntése, és támogatom - bár anyagilag nem tudom, ezt tudja is. De nekem furcsa belegondolni ebbe, hogy aki világ életében nem szeretett tanulni, utálta a történelmet, és nem tud magolni, hogyan jut arra az elhatározásra, hogy jogot tanuljon. Elmondása alapján bizonyítani szeretné magának, hogy ő meg tudja szerezni a doktori címet, és bár voltak nehezebb tárgyai a főiskolán, szerinte ő ezt túl könnyen megugrotta, ezért úgy gondolja, okosabb ő annál, minthogy megálljon egy büfészakos diplománál.