Nálatok mi a "szokás"?

Szerintem , csak szokás kérdése.

Nálunk is így működött ,hogy nem szóltunk amikor mentünk aztán az évek alatt ez átalakult,hogy nagyjából szinte mindig odaszólunk de előfordul,hogy nem.

Régebben 20 - 25 évvel ez előtt nem volt mindenki zsebében mobil telefon és még a vezetékes telefon is sok helyen kérdéses volt,hogy van-e vagy nincs. Aztán változtak az idők Pl.: megszületett a gyerekünk és bizony haza szóltunk,hogy jövünk, mert be kellet fűteni,kaját csinálni amíg mi "haza érkezünk". Aztán még egy dolog. Nekem van lakás kulcsom a szüleim házához, de nekik nincs az enyémhez. Ez is csak egy szokás kérdése. Anyósom lakásához is van kulcsunk és őneki is mi hozzánk, de soha még eddig nem nyitottam ki az ő bejárati ajtaját a kapott kulccsal, igaz ő sem az enyémet/mienkét. Szokás kérdése. Mindig odaszólt / szóltunk, hogy jövünk vagy ha nem szóltunk akkor valaki biztosan otthon volt és kinyitotta az ajtót. Mind ez csak le kommunikálás és szokás kérdése.

Ez erősen családfüggő, nálunk se szokás. Mondjuk mi nagy, olaszos család vagyunk, télen kevésbé, de nyáron hatalmas átjáróház van. Nem csak a családtagokat, a barátokat, barátok barátjait és úgy általában mindenkit szívesen látunk. Viszont ezzel párhuzamosan nem csapunk nagy vendégséget, és aki épp nem ér rá vagy nincs kedve a vendéggel foglalkozni, az nem megy ki. Plusz a ház is olyan, hogy eléggé szeparáltak a lakószobák a közös helyiségektől, no meg nyáron úgyis a teraszra megyünk csak.

Azt megértem, hogy akik kis lakásban laknak, meg a vendég érkezését komolyabban veszik, hogy akkor most le kell ülni vele beszélgetni, ilyesmi, ott jobban elvárják, hogy szóljanak előre. Amióta külön költöztem, én se rajongok a váratlan vendégekért, hiszen egy szobánk van, ha reggel nem ágyaztunk be, azt is rögtön látja. De a jövőben szeretnék én is úgy élni, ahogy felnőttem, hogy simán beállítson a gyerekem barátja úgy, hogy elhozza a barátnőjét is, akit mi nem is ismerünk, mert tudja, hogy szívesen látjuk.

Nálunk is alap, hogy odaszólunk, egyrészt nem szeretek potyára átbumlizni és a szüleim nincsenek otthon, ők is mindig szólnak nekünk, ha jönnének valamiért, mert én sem szeretném, ha akkor állítanának be, amikor vagy a barátnőimmel csevegős estét szervezünk vagy épp a párommal egy szál semmiben épp egymásnak esnénk.

Azért manapság már bunkóság odapottyanni valakihez, a mobiltelefonok korában ez már nem egy lehetetlen kérés, akkoriban volt elfogadott valakihez hívatlanul beállítani amikor nem volt mindenkinek telefonja. Az, hogy valahová megyek az nem 2 perc alatt dől el és már az ajtajában is állok, ha meg bármely családtagom felé elindulok, az a minimum hogy előtte odaszólok, hogy alkalmas-e.

Régebben is divat volt előre szólni, ha vendégségbe ment valaki, ha nem telefonon, akkor személyesen. De az már a "rendes" vendégség.

Én mondjuk simán hazaállítok a párommal úgy, hogy este tízkor ér be a vonat, és volt hogy a vonatról telefonáltam, de nem vette fel senki, mert már aludtak. Semmi gond, bementünk, reggel különösebben még meg se lepődtek :D

Nem illik sehova váratlanul beállítani.

Lehet szexeltek, lehet nem, lehet nagytakarítás van, lehet fáradtak vagytok, mert előtte hajnalig buliztatok/dolgoztatok. És lehet, hogy csak úgy nincs kedvetek fogadni senkit.

Én a 7 éve meglévő barátomtól is elvárom, hogy ne állítson be váratlanul. Én sem teszem.

Szerintem felesleges ezen tovább rúgózni. Te ezt szeretnéd, anyósod elfogadta és betartja, férjed nem értem miért csesztet ezzel?

Anyósod sokszor megy amikor nincs itthon a férjed, tehát a menyét és unokáját látogatja meg olyankor, nem a fiát.

Férjed a te szüleidhez is szó nélkül megy?