Hogyan lehet megbocsátani felnőttként a szüleinknek, régen történt dolgok miatt?
20 éves vagyok, már nem a szüleimmel élek.
17 éves korom körül elég sokat veszekedtem a szüleimmel, miattam.
Az volt a bajom hogy próbáltak szabályozni, nem mindig engedtek el oda ahova akartam menni, volt hogy eltiltottak egy embertől, akivel én csak azért is találkoztam. Többször előfordult hogy hazudtam is, csak hogy találkozhassak vele. tudom hogy rossz dolgokat követtem el, de sajnos minél jobban tiltottak, annál jobban csináltam.
Ha ez kiderült akkor szörnyű dolgok történtek otthon. pofon, rugdosás, ordibálás, elvették a telefonom, internet kikapcs, stb...
Ahogy növök fel, egyre többet gondolok ezekre a dolgokra.
tudom hogy én is hazudtam, és a szüleim is jogosan haragudhattak rám, de amikor ezekre a veszekedésekre visszagondolok, borzasztó haragot érzek.Hetekig nem találkozhattam a barátaimmal, folyton csak sírtam, nem mozdulhattam ki sehová, otthon kellett lennem,otthon pedig úgy beszéltek velem mint egy kutyával. reggel amikor felkeltem pedig rettegtem hogy újra meglátoma szüleimet. Úgy gondolom hogy ha nem vitáztunk volna hülyeségeken (persze utólag apróságoknak tűnik) annyival szebb napjaim lehettek volna. Ezért haragszom rájuk. Ha engedték volna hogy azt csináljam amit szerettem volna, annyi rossz dolog nem történt volna meg..
Lehet hogy jót akartak, nem azért szabályoztak hogy elrontsák a napjaimat, szeretném őket újra szeretni, szeretettel megölelni, de olyan nehéz... ilyen sok rossz vita után.. volt már valaki ilyen helyzetben, tudtok valami tanácsot adni, hogyan a legkönnyebb megbocsáta, hogy utána megint őszintén szerethessem őket?
Értelmes válasokat légyszives.
Be tudok kattanni ettől a szentfazék szövegtől amit lenyomtak előttem... Így az Úr úgy az Úr, jajj kegyelmezzen, jajj, túlvilág így meg úgy. Aha, oké.
Kérdező, az idő fog segíteni. A helyedben biztos, hogy nem tudnék megbocsájtani ilyen dolgokat mint a rugdosás, ordibálás, és gondolom lelki terror is volt, ha ennyire féltél annak idején. Szerencsére az én anyám nem ilyen (apám lelkileg terrorizált minket, mert masszív alkesz volt, de belehalt mikor 18 voltam, azóta van béke a családban). Ő sok dologban hagyja, hogy elkövessem a saját hibáimat és tanuljak belőle, pont a "csakazértis" effektus miatt. Tudja nagyon jól, hogy ha tiltott volna annak idején, az csak rosszabb lett volna. Furcsamód nem bagózom, nem iszom, nem csapom szét magamat minden hétvégén... teljesen normális és felelősségteljes életet élek. Dolgozom, van párom 2 éve, és komolyan tervezünk előre.
Nem jól csinálták a szüleid amit csináltak, ezért nem neked kell bocsánatot kérned. Dacos ne legyél, idővel megbékélsz a dolgokkal, esetleg megpróbálhatod velük átbeszélni, de többet nemigen tehetsz.
20L
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!