Mit tegyek, hogy megértsék, nem akarok öngyilkos lenni? Ezek miatt miért kell ezt gondolni?

17 éves lány vagyok. Anya és a mostohaapám azt gondolják, hogy öngyilkos akarok lenni és depressziós vagyok. Ráadásul a legjobb barátnőm is elkezdte, hogy "furcsa" vagyok és titkolózom, ezért beszélt anyával, ami olaj volt a tűzre.

Az egész akkor kezdődött, mikor ősszel a terepjárónkkal lementem véletlenül az útról és csak hatalmas szerencsével úsztam meg, hogy nem lett bajom. A mostohaapám akkor mondta, hogy jó bénának kell lenni, hogy valaki egy terepjáróval így járjon és azt hitték, szándékos volt. Mert persze, aki öngyilkos akar lenni, tuti belefordul a vízbe kocsival.

Utána jött az, hogy a gimnáziumban én vagyok a "fura, elvont lány", aki 24/7 zenét hallgat, alig beszél és mindenki azt gondolja róla, hogy titkol valamit.

Mondtam, hogy én nem szeretnék anyáékkal menni nyaralni decemberben, de csak elvittek. A hátam közepére nem hiányzott ez, meg amúgy se szeretem annyira a tengerpartokat. Ezért leginkább a szobámban voltam, vagy sétálgattam. Utána hallgathattam, hogy minek zárkózom be...

Szilveszterkor is inkább elmentem bulizni, minthogy megint mondják a hülyeséget, de picit sokat ittam és rosszul lettem. Ezért fél 4 körül hazajöttem. Megint azzal jött anya, hogy tuti azért, mert valamilyen gyógyszert is vettem be. Meg most azzal jött, hogy azt se tudja, elengedjen-e Ausztráliába így, mert ki tudja, ott mi lesz velem.

És látom, hogy tényleg aggódik. Meg hogy a depresszió összes jelét produkálom szinte és ez aggasztó.