Pestre költözöm a barátomhoz az érettségi után. Ezt mikor mondjam el?
Tavasszal érettségizem, de már megy a szervezkedés.
Hogy kollégista legyek, vagy menjek a nagynénémékhez lakni, akik ezt felajánlották (tehát ingyen bébiszittert akarnak). Viszont én a barátomhoz költözöm június végén, csak nem tudom, hogy ezt mikor mondjam el.
És hogyan.
Mert nem annyira kedvelik, sőt.
A bátyám utálja, mert egyszer megütötte (ő kezdte az egészet), csak azzal nem számolt, hogy a barátom sokkal erősebb nála.
A kollégium nem nekem való, sosem mennék oda.
Így is támogat anyagilag, kifizeti nekem az "extra" dolgaimat, amik a szüleim szerint feleslegesek, ő finanszírozza az életemet szinte. Mégsem hallottam egyetlen vitánknál sem ezt. Az anyukájával is beszéltem erről és szerinte is jól teszi a barátom, hogy próbál rólam gondoskodni.
Sosem kérek tőle pénzt, van egy külön számla és azt használom.
A különbség annyi, hogy a szüleid KÖTELESEK eltartani, vagy legalábbis tartást fizetni az első szakképesítésed megszerzéséig, míg a barátod nm.
Nem beleszólni akarunk, figyelmeztetünk..
Valami csak lehet benne, ha ennyire felháborodtal a KIZÁRÓLAG jószándékú tanácsokon, filyelmeztetéseken.
Valami csak lehet benne ha ennyien leirtuk..
Ne legyen semmi baj!
De jobb félni, mint megijedni..
Gyerekként megismertél egy idősebb srácot, és vele nőttél fel.
Együtt élni ennél azért bonyolultabb. Még most is félig gyerek vagy, h nem is ismernéd el.
Kívánom, hogy működjön, mert az a legjobb, ha boldog az ember és nincsenek ilyesféle bonyodalmak az életében.
Légy okos, és előrelátó, hogy jól alakuljon az életed!
Ha mégis akad nehézség, akkor is jól gyere ki belőle, csak rajtad áll
#12
Mert én nem voltam olyan szerencsés mint te, én meg így jártam, mint ahogy leírtam.
18 évesen baromira szerelmes és okos voltam, én is összeköltöztem az akkori barátommal, minden nagyon szép és jó volt, amíg el nem kezdtünk veszekedni apróságokon(éjszaka tanultam a vizsgámra, és őt zavarta a lámpafény). Mikor igazságtalannak éreztem a lehordást, akkor jött, hogy el is költözhetek. Persze hova a bánatomba költözhettem volna a vizsgaidőszak közepén? Maradtam. És ez így ment hónapokig, amíg be nem sokalltam, és szakítottunk. Utána izgulhattak a szüleim vidékről, hogy ne az utcán kössek ki.
Két fele van az érmének. Örülök, hogy ti jól megvagytok.
Oda állsz anyád elé
- Anya- Apa! Júniusban elköltözöm Józsihoz.
- NEM MEHETSZ! NEM AZÉRT NEVELTÜNK FEL, HOGY EGY IDEGEN ELTARTSON TÉGED! VAGY MÉSZ KOLLÉGIUMBA, VAGY MÉSZ A NÉNÉDHEZ,VAGY ITTHON MARADSZ!
- Ne kiabáljatok! meghallgattam amit mondtatok, és nem érdekel a véleményetek. 18 éves vagyok, felnőtt azt csinálok amit akarok. Én úgy döntöttem, hogy Józsihoz megyek, és őt nem zavarja, hogy el kell tartania engem
- Akkor ide többet haza nem jössz!
- Rendben.. Sziasztok..
Mi olyan nehéz ebben??? Odaállsz, megmondod neki, majd elmész..
De akármi történik, később vállald a döntéseid következményét..
MAjd megnézem az arcod, amikor azért írsz ki kérdést, hogy szakítottam a pasimmal, aki eltartott, meg kellene mondanom a szüleimnek, hogy mégis kéne a pénzük...
Ja, tudom, nem fogtok szakítani, örökké fog tartani...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!