Kinek volt igaza? Jogosan utál az anyukája? Csendben tűrnöm kellett volna, hogy hülyeséget csináljon a jövőjével?

A barátommal most vagyunk 11.-esek, szóval ettől az évtől számít a jegy a továbbtanuláshoz. Én eddig is jó tanuló voltam, de a barátom annyira nem.

Neki mindig is a sport és az úszás volt a mindene, folyamatosan edzett, versenyekre járt gyerekkorától kezdve. Ebbe az erős gimibe is protekcióval vették fel (a szülei befolyásosak).

A lényeg az, hogy Ő nem tanult soha semmire, ezért a jegyei általában az egyes és a hármas között vannak.

Tavasz óta vagyunk együtt és elmondta, hogy már nem élvezetből úszik, nem szereti. Én pedig mondtam, hogy akkor hagyja abba, van még más, amit kipróbálhat.

Nem tudom, hogy az én véleményem miatt, de abbahagyta a versenyzést és már csak hobbiszinten úszik.

Azóta az anyukája utál, merthogy nem igaz, hogy nem értem meg, hogy a barátomnak a sport volt az egyetlen esélye, mert a jegyei amúgy szörnyűek és így még lehet, hogy önköltségesre sem fogják felvenni egyetemen. Én elmondtam Neki, hogy a fia nem buta, mert pl. tavaly év végén 4 tárgyból állt bukásra, de tanult és mindet felhozta. Meg tanultunk együtt is és láttam, hogy amire odafigyel, meg érdekli, abból fél óra tanulással 5-ösre felel másnap. Ráadásul jó hogy nem tanult semmit, amikor a délelőtti órák felére felmentés kapott az edzések miatt, délután meg vagy az uszodában volt, vagy az konditeremben, vagy otthon úszott, futott, erősített. A tanárokkal is csak konfliktusai voltak, ezért sokat lógott is, nem jött be dolgozatokra.

Most meg, hogy nem ebből áll az élete, a legrosszabb jegye hármas, amúgy csak négyesei és ötösei vannak, mert edzések helyett általában együtt tanulunk és bejár az órákra.

Az anyukája viszont még mindig utál, mert szerinte én ezzel tönkretettem a barátom jövőjét.

Szerintetek hibáztam?