Javára válik a gyereknek ha egyszer-egyszer megpofozom?

+1 ráadás megfontolás végett. Véleményem szerint a gyerek – és minden ember – attól fél igazán, az okoz benne lelki sérülést, amikor fenyegetve érzi magát úgy, hogy nem képes kontrollálni a szituációt. Ha egy részeges szülő, aki önmagát se tudja kontrollálni, ok nélkül veri nem megfelelő mértékben, akkor ez tipikusan ilyen szituáció. Akkor a gyerek azt érzi, hogy bármit tesz, nem képes kontrollálnia helyzetet, ki van szolgáltatva, hisz minden ok nélkül van egy állat, aki erősebb nála és bármikor elverheti. Hasonló fenyegetettséget érezhet nemcsak a szülőtől, hanem ha pl. van egy kretén osztálytársa, aki őt bántalmazza ok nélkül. De ott még a pedagógussal együtt esetleg tudják kontrollálni a szitut, bár ha a pedagógus töketlen és a verekedő osztálytárs csak még jobban veri attól, ha a gyerek a tanárhoz megy segítségért, akkor ott is ilyen helyzet van.

Teljesen más szitu az, amikor a gyerek/ember azt érzi, hogy van egy veszély, de azt képes kontrollálni, elkerülni. Ez se kellemes, de nem okoz lelki törést, betegséget, hanem akár még fejlesztheti is a gyereket és önbizalmat is adhat neki. Vitatható dolog, de régen egyértelműbben kevesebb lelki törést okozott az, hogy pl. a férfiak közti fizikai összecsapások kontrolláltabbak voltak. Vagyis szabályozva volt, hogy nem verekszünk, nem támadunk, de önmagát vagy a gyengébbeket (nőket) egy férfi azért meg kell tudja védeni. Még ha valami becsületbeli ügyet is kellett lerendezni fizikailag, akkro is elvonultak a férfiak kettesben és ott rendezték le szabályozottabb környezetben. Ma nem szabályozzák a testi összetűzéseket, hanem teljesen ki akarják azt irtani, ami abból a szempontból rossz, hogy amíg egyetlenegy olyan ember/gyerek van, aki nem képes az önkontrollra, addig az fenyegetni lesz képes azokat, akik nem tudják magukat megvédeni. Szabályozott keretek között az ember tisztába jön saját képességeivel, megtanulja az erejét irányítani, és rájön, hogy képes magát megvédeni, tehát nem érzi magát annyira fenyegetve. Nem vesszük észre azt, hogy azóta okoz nagyobb lelki töréseket a fizikai agresszió, mióta annak szabályozása helyett megpróbáljuk elfojtani – eredménytelenül? Pont azért, mert így lesz nagyobb a fenyegetettség-érzés! Mert belénk verik, hoyg nem szabad se önmagunkat, se másokat megvédenünk, tehát ha jön egy szadista állat, az vígan fenyegethet másokat! És ha már valaki nem bírja tovább, akor se tudja normálisan megvédeni magát, hiszen sohasem tanulta meg az erejét uralni és megfelelő céllal használni!

Hasonló dolog ez a nevelési szituációban is. Ha a gyerek tudja, hogy nem ok nélkül kapa fenekére, vagy azért, mert a szülője egy szadista állat, aki képtelen önmagán uralkodni, hanem kizárólag azért és akkor kap verést, amikor ő maga tesz valami nagyon rosszat – akkor képzeljük el: a gyerek nem fogja magát fenyegetve érezni! Pontosan azért, mert tudja, hogy képes kontrollálnia helyzetet, el tudja kerülni a verést, ha nem durvul el, SOHA nem fog kikapni! Ehhez lehet igazodni és nem fog lelki bajt okozni. De persze mindennek addig van hatása, amíg a szülő teljesen uralja magát és ismeri a gyerekét is, vagyis nem támaszt irreális elvárásokat és arányos büntetést választ. De egy ilyen világos, szabályozott, bölcsen uralt rendszer véleményem szerint nem fog lelki törést okozni senkinek, és láthattuk, hogy korábban is évszázadokon át működött (jobban, mint ami most van).

Girgoy:

Elnézést, harsányan fogalmaztam, elismerem. Nem egészen azt sikerült leírni amit akartam.

Azt már az elején kivettem a szavaidból, hogy a reggeli "időszak" ami igazán problémás, és persze azt is, hogy nem vered agyba-főbe, kedvtelésed szerint a gyerekeket.

Igazából elbeszélünk egymás mellett. Tény, hogy 1 gyerekkel könnyebb mint hárommal, de az egy nagyon rossz hozzáállás, hogy "nincs időérzéke" meg "nem érti a sietséget". Teljes mértékben érti, sokszor jobban is mint a felnőttek. Ezt tapasztalatból mondom. Csak adni kell neki viszonyítási alapot. Kedvenc meséje, óvodába az út hossza, liftben töltött idő, ilyesmi.

És nem akarom én itt megmondani a tutit a távolból, meg belekontárkodni az életedbe, pláne nem pálcád törni feletted (elismerem az előző úgy hangzott!), de a 8 évessel miért kell még küzdeni? Környezetemben (pedig nem mondanám, hogy burokban élek), a nagyokkal már senki sem küzd, legalábbis ilyen téren nem. Ott már sokkal inkább a "leckenemírás", "szarasuli", szóval a "szokásos" megy, de az is ritka. Elismerem, lehet nem az enyém a általános vagy átlagos körülmény (nem, nem milliomoscsemete, nem az anyagiakra értem), de számomra elképzelhetetlen az a szituáció (vannak körülöttem többgyerekesek), hogy egyszerre kelljen mindhárommal küzdeni. Velem meg a testvéreimmel se volt így soha. Nem tudom mit csinálunk másképp, mit csináltak szüleim másképp, nekem csak ezek a példák vannak előttem. "Zsigerből" nevelek, idáig működött, remélem továbbra is fog. :-)

Oké, spongyát rá. :)

A probléma szimplán az (és ezért kell tényleg, hogy benne legyél egy ilyen situban), hogy egyszerre vannak együtt. :) Nem az, hogy mindhárom fejlődési szakaszában egyszerre következett be ugyanaz a probléma, hanem egyszerűen csak az, hogy együtt vannak, dumálgatnak, vidámkodnak, stb., ahelyett, hogy igyekeznének. Alapvetően nem rossz dolgokat csinálnak, csak szimplán ha 2 vagy több gyerek együtt van, akkro közöttük beindulnak olyan egymást erősítő dinamikák, amik egy gyereknél nem indulnak be. Egyetlen gyereknek szimplán a szülőjével/szüleivel van kapcsolata. A szülő nem kezd el ökörködni, nem kezdi el röhögtetni a gyereket, rohangálni vele a lakásban, amikor sietnie kell. :) Egy másik gyerek igen, mert ők ilyenek, ha együtt vannak alapból és nem rossz nevelés miatt. Te is a haverjaiddal másokat csinálsz biztosan, mint a vezérigazgatóval. És az iskolás mellett ráadásul kisebb tesók vannak. De egyébként én továbbra is úgy érzékelem, hogy az objektív időérzék (ami ahhoz kellene, hoyg felfogják, ha lazítanak, attól még megy tovább az idő), illetve a jelen tettek jövőbeli következményének olyan átélése, mintha az a jelen lenne, nem fejlődik ki még ilyen kis korban.

De mint modntam, valamikor normálisak, időben elkészülnek, csakhogy vannak szituk, amikor nem és mivel nincs időd se magyarázni, se alternatív módszerekkel motiválni őket, és mivel 3-an vannak 1 ellen :) (hidd el, ez tényleg sokkal keményebb, mint amikor csak 1 gyerek van, nekünk volt 1, 2 és 3 gyerekünk is, és 3-nál volt a legnagyobb ugrás dinamikailag, kb. az a képlet, hogy 2 gyerek EGYÜTT kb. 3 egyke gyereknek, 3 gyerek együtt kb. 6 egyke gyereknek felel meg :) ), ezért keményebb és gyorsabb módszerekhez kell olykor folyamodnod, mint amikor szépen ráérsz egy gyerekkel lelkizni, akit senki más kortárs nem visz félre közben, mert csak te vagy vele.

Engem többször pofoztak meg kiskoromban. Azután rászóltam anyukámra, hogy azért ezt nem kéne. (Lehet tiszteletlenség volt, de nem szeretnék jó nagy piros foltot/foltokat az arcomra) Azóta inkább megbeszéljük a történteket.

12/l

Max fenékbe billentésre gondolok, nem arcra, fejre, az semmiképp nem lehet nevelési eszköz.

Vannak más lehetőségek is azért:

laptop/tablet megvonás

sarokba állítás

tv megvonás

tervezett program törlése

stb.

Sziasztok!

Tudom, már halott a poszt, de basszus! 39.!

4 gyerek, és soha senki egy tockost se kapott? Nem tudod elhinni, mennyire irigylem a gyerekkorodat! Engem minden sz@rért megvernek, még olyan dologért is, amiről nem tehettem!

(Hozzátenném, 15 éves vagyok, szóval lassan vége ennek a rémálomnak, hála a jó Istennek!)

59.

Tarts ki komám! Apám is így nőtt fel, ütötték, mint a répát egész gyerekkorában. Ki híján elkallódott, de hála Istennek nem engedte el magát. Egyszer kaptam tőle egy pofont, de akkor nagyon kihúztam a gyufát. 3-man vagyunk testvérek. Tarts ki még 2 évet, aztán költözz el, ha teheted, állj a saját lábadra.