Javára válik a gyereknek ha egyszer-egyszer megpofozom?

A pofon az amikor a szülő nem tudja hogyan nevelje normálisan a gyerekét.

Nyilván jobb megpofozni mint hagyni hogy a szakadék szélén mászkáljon, és az is valószinű, hogy aki tkisebb dolgokért hasonló modon nevelnek szép szó helyett azt már a szakadék szélén mászkálást sem lehet normális ódon megbeszélni csak pofonnal.

de ez is a szülő hibája. ha kisebb dolgokat is normálisan beszlünk meg akkor a nagyobb dolgokból is fog érteni a gyerek.

pl. van aki megpofozza ha dohányzáson vagy drogozáson kapja a gyerekét.

Mi mikor mikor kicsi volt olyan rajzfilmeket néztünk ahol normálian mesében bemutatták mi az a drog és mi a háttere, utána meg is beszéltük, és az azóta kamasz most óvakodik tőle mert enem akarja átélni azt amit a mesében áltéltek a drogosok, mert látta, hogy egyáltalán nem menő azoknak a szerencsétlen drogoknak vagy egyéb függőknek a sorsa...

Nem minden esetben.

Van mikor a szülő élvezi ha verheti a gyereket s emiatt keresi az alkalmakat.

Nana, azért tegyünk különbséget a gyerek verése, bántalmazása és az egyszeri pofon közt.

Engem soha nem bántottak a szüleim, soha nem vertek meg. Veszekedés az volt, de verekedés nem.

Egyszer 6-7 évesen sikerült elindítanom és sebességbe tennem a család wartburgját, nagyon-nagyon kevésen múlott, hogy nem csapódtam a kerítés oszlopnak.

Apu lélekjelentlétének hála, beugrott mellém, kirántott a kocsiból, megállította, majd eléggé kikaptam.

Sosem fogom elfelejteni- és a poén, hogy hálás vagyok azért, mert elvert. Gyakorlatilag,. az életemet mentette meg vele szó szerint (bármilyen nyálasan is hangzik)

Azóta mindig van biztonsági öv becsatolva, mindig körülnézek mindenhol stb. Az a verés kellett, hogy óvatosságra neveljen.

Természetesen, az olyan családból, ahol napi rendszerességű a gyerek verése, mert"csak ebből tanul", ki kellene emelni a gyerekeket.

Alapvetően békés eszközökkel nevelhető és nevelendő minden gyerek, de azért előfordul, hogy a jókor, jó időben kiosztott pofon szükséges. A hangsúly a "jókor"-on van- ez semmikép nem feltételezhet rendszerességet .

Engem nagyon ritkán ütöttek meg, azt is csak anyám. Ő biztos jogosnak érezte, hogy például felképelt, amikor kisollóval nekiálltam felszeletelni a padlószőnyeget, de én nem gondolom, hogy jobb ember lettem ennek következményeként.

Eszemben sincs elítélni őt vagy haragudni rá ezért. Azt tartom, hogy a verés, legyen az kevésbé fájdalmas, a könnyebbik út. Akkor kerül elő, amikor nincs ötlet és elfogyott a türelem. Anyám három gyereket nevelt, teljes állásban dolgozott szinte végig és jóformán egyedül vitte a háztartást. Valahol megértem, hogy nem volt mindig energiája és sütnivalója kitalálni valami humánusabb nevelési módszert, főleg úgy, hogy ő csak a verést látta gyerekkorából, más minta nem nagyon volt előtte.

Szerintem soha egy percig nem gondolta, hogy a javunkra válik, ha megüt minket. Amikor erről beszéltünk, azt szűrtem le, hogy nem bánja, de nem is büszke rá, legfeljebb arra, hogy előrébb lépett e téren az ő anyjához képest.

Lehet, hogy én magam is leszek majd olyan elfásult és türelmetlen, hogy meglendül a kezem, ezt előre nem tudhatom, mivel csak fogalmaim vannak arról, milyen fárasztó és energiaigényes lehet a gyereknevelés. De nem szeretném, hogy így legyen, a legelégedettebb akkor lennék, ha mindenféle testi fenyítés nélkül sikerülne felnevelnem egy gyereket.

Az előző négy oldalt nem olvastam végig, lehet már valaki írta:

A veréssel nem tudsz nevelni, csak megtorolni valamit. Ha egy ~20 éves marha qrvaanyázik nekem sokat, és mondjuk két szólás után nem hagyja abba, megütöm. Megérdemli. Jobb esetben felfogja, hogy miért kapta.

Ha a gyerek épp minden áron a konnektorba akar nyúlni, akkor lefogom (mivel ha nem tenném belenyúlna!), de kicsit sem fogom felpofozni.

Egy gyereket, ha felpofozol, fogalma sem lesz, hogy miért kapta, ha elmondod, akkor sem.

Mondom mindezt úgy, hogy rengeteg gyereket (utcán/boltban/stb.) én is felpofoznék, de ezeket már hamarabb elrontották a saját szülei.