Anyu nehezen viseli, hogy kirepültünk és így mi is. Hogyan lehet ezt megkönnyíteni?
Édesanyám mindig egyedül van itthon, csak hétvégente járunk haza, akkor sem minden héten. Bátyámmal mindketten 160 km-re élünk és dolgozunk. Most hazajöttünk karácsonyra mindketten. Én direkt 2 nappal korábban, hogy legyen aki segít anyunak a karácsonyi előkészületekben, ne egyedül kelljen mindent megcsinálnia mire érkeznek a vendégek. Vége a karácsonynak, holnap, illetve holnap után mindketten utaznánk vissza szilveszterezni a barátainkkal, de ezt anyu nagyon nehezen viseli, nekünk pedig a szívünk szakad meg. Nem mondja, de látjuk, érezzük rajta, hogy el van keseredve, amiért ilyen keveset lát minket. (Gyakrabban egyszerűen nem tudunk jönni)
Volt már róla szó, hogy utánunk jön és ő is új életet kezd valahol a közelünkben, de őt viszont az egyre idősebb nagymamám köti ide, akinek lassan már szüksége lesz a segítségére, szétszakadni pedig nemtud. A vidéki házunkat is nehéz lenne eladni és ha sikerülne sem kapna egy garzonnál nagyobb lakást valahol a világ végén Budapest külvárosában.
Hogyan lehetne könnyebbé tenni számára az elszakadást? Sajnos pont úgy alakult, hogy nem volt átmenet. Mindketten itthon éltünk, aztán hirtelen mindketten munkát kaptunk és gyakorlatilag két hét csúszással költöztünk el mindketten.
válasza:Anyukád tudja, szívesen maradnátok vele, de másképp alakult az életetek, messze mentetek.
Csak egy anyának olyan nehéz azt a 35 cm távolságot összekapcsolnia, ami összeköti a szívét, és az eszét.
Eszemmel én is tudtam, gyerekeimet várja az ő életük, ezért nem tudnak több időt maradni. De a szívemet vasmarokkal szorította a fájdalom.
Ez az élet rendje. A gyerekek kirepülnek, mi szülők pedig tudomásul vesszük, még akkor is ha néha (?) fáj.
válasza:En kulfoldon elek, de szerencsere tesoim Anyukam kozeleben vannak es itt is akarnak maradni. Ez nekem is jo, hiszen tudom, h van kire szamithat, van ki ranezzen.
Megertem Anyukadat, nehez lehet neki. Amilyen gyakran csak tehetitek, latogassatok, vagy hivjatok magatokhoz, akar kulon-kulon is. Athidalo megoldaskent videotelefonaljatok, addig is legalabb lat benneteket, latja, tudja, h minden rendben van veletek. Ha nincs gepe, dobjatok ossze az arat tesoddal, akar hasznaltan is, es tanitsatok meg a hasznalatara. En hetente-kethetente hivom fel, random jelleggel. Mindig nagyon orul, hallom a hangjan. Sokszor elviszi Nagymamamat hozzajuk, es igy vele is tudok skype-olni. Az o szamara mar az is furcsa, h masik nyelven elem a napjaimat. Vicces, mikor racsodalkozik, h lathat es hallhat is.
válasza:Anyu viszonylag modern anyuka, van saját laptopja és okos telefonja. Ingyen beszélünk egymással és napközben pl. amikor nem tudunk telefonálni, mert a munkahelyünkön vagyunk, akkor viberen értekezünk egymással. A kapcsolattartással azt hiszem nincs gond, de ez akkor sem olyan. Amikor már egy hete nem jöttünk haza, persze hiányzunk neki gondolom, de kezd hozzászokni. Ilyenkor nehéz, amikor egy hétvégénél többet vagyunk itthon és újra el kell minket engednie. Jövünk, amikor csak tudunk, de még egyikünknek sincs családja, később csak még nehezebb lesz ezt megoldani.
Ő is tudja, hogy itt nem boldogultunk, semmi lehetőség nincs a környéken. Megérti és felfogja, hogy el kellett mennünk, még küldött is, hogy éljük az életünket, ez az élet rendje, de ettől függetlenül még nehéz. Neki is és nekünk még inkább, hogy látjuk rajta.
Köszönöm szépen a válaszokat, jól esik hogy ilyen megértőek vagytok! :)
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!