Idegbeteg az apám? Mit tegyek? 15/L

Ja, persze, még a gyerek a hibás, mert az az idegbajos fa**kalap hisztériázik meg pofozkodik, ha valami nem tetszik neki. Gratulálok, nagyszerű felfogás...

Nincs valami erősebb ismerős/rokon a környéken, aki szépen megbeszélné vele, hogy nem szép dolog nőket meg gyerekeket verni és inkább a saját súlycsoportjával próbálkozzon? Az ilyen agresszív barmok másból úgysem értenek.

Az első kettő nem tudom, hogy komolyan gondolja vagy tényleg ennyire érzelmileg 0... mindegy. Mellesleg tizenöt évesen már igenis nem kell úgy kezelni mint egy 1-2 éves gyereket kedves előttem szólók!

Sajnos nem sokat tudsz tenni, kedves kérdező. Abban van igazsága az előttem szólóknak, hogy ez ellen max anyukád tehet bármit is, de ha ő mindent apádra hagy és elviseli, hogy úgy kezeljék mint egy kutyát...

Az a beszólásod viszont hogy "kezeltesse magát" tényleg kissé durva, akármilyen is az apád nem beszélhetsz így vele. Gondolom nem volt mindig ilyen tehát, tartozol neki annyival hogy megadod a minimális tiszteletet, mert felnevelt eltartott (már amíg volt munkája neki ugye és megtehette) Ráadásul azzal, ha veszekedést provokálsz nem fogsz elérni az ég világon semmit.

Próbálj meg vele beszélgetni normálisan, meghallgatni őt, miért ilyen. Elmondani neki az érzéseidet, és hogy amennyiben továbbra is így viselkedik te napról napra kevésbé fogod szeretni. Ha szeret titeket a tesóddal talán ettől észhez tér egy kicsit.

Próbálj anyuddal is beszélni, hogy mennyire stresszes ez a helyzet számodra, addig amíg anyukád fel nem ismeri, hogy ez igenis komoly probléma.

Ha nem változik a helyzet, akkor próbáld elkerülni amennyire lehet a vele való találkozásokat és amin lehetőséged lesz rá illetve betöltöd a nagykorúságot/el tudod tartani magad költözz el. Van amikor csak a távolság segít.

Apádnak adj egy duplaadag Xanaxot 2 pohár whiskeyvel azt csókolom,ellesz vele egy darabig.Addig meg találjátok ki anyáddal hogy mi legyen.Ahogy én nézem két lehetőség lenne optimális:

1.szó nélkül elköltöztök

2.ultimátumot adtok apádnak:vagy szerez munkát és normális lesz illetve kezelteti a cukrát vagy most azonnal leléceltek.

Első vagyok: "Az első kettő nem tudom, hogy komolyan gondolja vagy tényleg ennyire érzelmileg 0... mindegy. Mellesleg tizenöt évesen már igenis nem kell úgy kezelni mint egy 1-2 éves gyereket kedves előttem szólók!"

Már bocsika, de akkor te is egy érzelmi nulla vagy, hisz te kb. ugyanazt leírtad, amit én, csak kis regényként megfogalmazva. Komoly! És hát igen, pontosan, azért kevertem volna le egyet a gyerekemnek én is, hogyha olyat mondott volna nekem, hogy kezeltessem magam, mert egyenlőre én neveltem fel és etettem stb.

Egyébként kérdező, a leírásodból és stílusodból te inkább tűnsz számomra egy idegbetegnek, aki nem bírja elviselni, hogy nem ő fújja otthon a passzát szelet, és nem dirigálhat a szüleinek stb.

Itt gyikon ahogy elnézem nagyon nagy divat lett, hogy egy 15 éves kis csitri akarja megmondani a tutit a szüleinek, és megy a lázongás, ha nincs értelmesen kezelve egyesek szerint az adott illető, de valszeg azért nincs, mert ha értelmes lenne alapból se írt volna le ilyet, ha másért nem is azért, hogy ne járassa legalább saját magát le! Ennyi.

Nem mindegy milyen stílusban írunk/mondunk valamit. Ami azért is "vicces", hogy nem látod mivel épp te szóltad meg először a kérdezőt a "kezeltesse magát" beszólása miatt. De mindegy nem akarok veszekedni veled, senki nem kíváncsi erre...

Ráadásul az ahol normális, hogy a gyereknek mindent el kell tűrnie csak azért mert a szülei képtelenek felnőttek módjára megoldani a problémát dicséretes egy család... A fenti kérdésből pedig számomra egyáltalán nem tűnik úgy, hogy az anyja tesz bármit is a probléma megoldása érdekében. Ha mégis akkor pedig igenis a "gyerek" orrára kéne kötnie, miért is kéne továbbra is elviselnie,türelmesnek lennie, hogy az apja veri és ok nélkül ordibál vele minden áldott nap. Ennyi.

Kérdező: Talán, azért nem akar szólni anyád senkinek se, mert ő látja azt, hogy te viselkedsz rosszul, és arra akad ki apád, te pedig dacból csak, azért sem engedelmeskedsz amiből aztán szót szót követve lesz az a felállás, amit te idegbetegségnek nevezel.

/ Szerintem meg, azért nem beszélsz róla senkinek se, mert te is tudod, hogy amit ide leírtál annak a fele se igaz, és van a rovásodon bőven, amiért ordibál veled apád, vagy épp akár meg is üt! /

Aki írta nekem, h nem akar velem vitázni, az minek vitázik velem akkor? És milyen mindent eltűrök témáról beszélsz? Én a kezeltesse magát témára írtam egyedül, hogy azért megérdemelte a kérdező, amit kapott. És úgy egyébként egy tinire jellemző, hogy ő mindent jól lát, a szülők meg milyen pocsékak és szemetek, innét kezdve az alap történetet is fenn tartásokkal kellene elhinni, és nem mindjárt azt kéne leszűrni, hogy tutira minden úgy van, ahogy azt az adott tini névtelenül leírja.