Szerintetek egy szülő köteles a 17 éves lányának születendő gyerekét anyagilag támogatni, nevelésben segíteni?

Szerintem 18 éves koráig köteles.

A lány nagyon önző mert nem gondol bele hogy nem önmagának szüli a babát hanem a szüleinek.

A gyerek apukája ez után fog messzire menekülni.

A környékünkön volt hasonló eset. Ott a lány úgy gondolta hogy megszüli a kisbabát, ő továbbra is suliba jár, majd továbbtanul kollégiumban. Közben jogsit szerez és bulizni jár hétvégenként a barátaival. Az anyukája menjen gyesre és nevelje helyette a kicsit, és járjon össze a gyerek apjának szüleivel.

Úgy hallottam nagyon nagy hisztit rendezett amikor közölték vele otthon hogy a számításai nem jók. A szülei támogatják, de neki kell ellátnia a saját gyerekét. Ha az apai nagyszülőknek szeretné megmutatni magának kell odavinni a picit. A továbbtanuláson és bulizáson pedig elgondolkodhat hogy bele fér-e egy kisgyerek mellett.

Amennyiben nem csak gyanítom (!), hanem tény hogy direkt esett teherbe, én nem támogatnám. Ha lenne elég hely a házamban és nem lenne útban a gyerek, ki nem dobnám, de onnantól lássa el szépen magát. Esetleg ételt kaphat ha nagyon nem akar magának összejönni, de csak úgy, hogy ne szokjon rá.

Egy 17 éves - ppláne ma - borzasztóan gyerekesen gondolkodik, de annyi józan paraszti esze már van, hogy felmérje maga körül a helyzetet. Ha a lelkem úgy gondolta, hogy képes egy gyereket eltartani, és azok után is ragaszkodik hozzá hogy megtudta az álláspontom,sok sikert hozzá.

Azt ne felejtsük el, hogy elvileg nem becsúszott gyerekről van szó. A nagyszülőknek is van joguk eldönteni, kérnek -e unokát a nyakukra, avagy sem.

Bezzeg ha egy tíz évvel idősebb -saját magát ellátó!- pár szül anyósék házába, mindenki a torkuknak ugrik, holott ugyanarról van szó: a kislány egyvonalba helyezte magát velük a tervezett szüléssel.

Nyilván ha a "direktbaba" csak a felelősség alól kibújni vágyó nagyi teóriája, kicsiben más a helyzet. Abban továbbra is igaza van, hogy nem neki kell vállalnia a felelősséget más hibájából. Ha a lány a helyzete tudatában szül, onnantól neki kell megállnia a saját lábán. Anyám 15 évesen szült először, segítsége nem volt egyáltalán, mégis túlélte mindenki. Nem semmi, amit egyedül véghezvitt, de ő jól tudta, hogy magának kereste a bajt.

#33#

Az eltelt időt nézve, azóta már iskolába járhatna a gyerek :-)