Idősnek számítanak a szüleim? Már most félek azt elvesztésüktől.

Próbáld meg a testvéreddel is javítani a kapcsolatodat. A szüleidet még nem mondhatjuk idősnek, én anyukám 48 éves, apukám 50 és 22 éves vagyok. Szerintem nincs ezzel semmi gond, normális az, ha ennyi idősen a szüleid ilyen korban vannak, jobb esetben még 30, de akár 40 évet is élhetnek, addigra neked már családod lesz. Igaz akkor is fájni fog az elvesztésük, de az még sokára lesz. Még 15 éves sem vagy, szerintem nem baj az, ha nem volt még barátod, ráérsz még vele. 15 évesen még előtted az élet, nem kell ilyen dolgoktól tartanod, hogy nem lesz munkád, családod. Koncentrálj most a tanulásra, hogy később minél jobb főiskolára mehess, aztán ha ott jársz, eetleg végeztél koncentrálhatsz majd a munkádra és családodra. Nem baj az, ha ennyire előre gondolkodsz és tervezed a jövődet, de inkább a pozitív oldalát nézd, a rosszra kár gondolni, változtatni úgysem tudsz rajta.

Még csak 52 az apukád, hát ne félj már, a hazai statisztikák szerint legalább 15 éve még kéne hogy legyen. A mai világban nem számít idősnek, 30 éve még az lett volna.

Senki nem lát a jövőbe. Sokan mondják, amikor bekövetkezik valami tragédia: ha tudtam volna, másképp viselkedtem volna...Ezért élj úgy, hogy ne okozz bánatot a szüleidnek, mert a nem kiegyensúlyozott családi élet is okozhatja a betegségek különböző formáit! 15 évesen sok mindent tagad az ember: én nem fogok mosni, főzni másra, kiszolgálni mást, gyereket szülni...Aztán jön valaki - nyilván nem 15 éves korodban, ehhez is érni kell, és átértékelődik a világ.Tanulj, vedd komolyan az Életet, mert akkor nem leszel kiszolgáltatott, ha el tudod majd magad tartani, s ehhez tudás, felkészültség kell. Ma később szülnek a nők, régen kb 20 év különbség volt anya és gyereke között, ma akár 40 év is. Nem biztos, hogy szerencsés, de ha valaki megéli a 80 évet, akkor már nem lényeges:)Szóval ne félj a jövőtől, inkább próbáld a jelent színessé tenni!

A legjobb barátnőm apukája 62-63 éves, az anyukája 58-59 és ő meg csak 12 êves.

Édesanyám 36 évesen szült, édesapám ekkor volt 48 éves. Én most 20 vagyok, és apum alulról súrolja a 70-et. Elgondolkodtat, hogy a legjobb barátnőm édesapja még csak 42 éves. Nekem a kedvesem 38, más korombelinek az apja épphogy tölti a 40-et. Én is félek attól, hogy elveszítem őket, és rossz belegondolni, hogy nekem kevesebb idő jut velük, mint a 15-20 évvel idősebb testvéreimnek, de igyekszem kihasználni minden percet. Nagyon szeretem őket, remek a kapcsolatunk, és őszintén szólva úgy látom, hogy sokkal jobb szülők, mint a környezetemben a fiatalabbak. A 40-es éveikben járó szülők sokkal de sokkal vaskalaposabbak, mint az én szüleim. Mindentől tiltják még a felnőtt gyerekeiket is, megszabják, mikor, hova, kikkel mehetnek, tiltják őket a pasijuktól, nem bulizhatnak, stb. Az én szüleim mindig is lazák voltak, engedték, hogy én tapasztaljam meg, mi jó nekem, és mi nem. Egyszerűen kívánni sem lehetne náluk jobb szülőket, és valószínűleg ezt a koruknak köszönhetem. Annak a rengeteg tapasztalatnak, ami mögöttük van, amivel előttem felneveltek már két gyereket, és amit az a plusz 20-30 év ad, amennyivel idősebbek a 40-es szülőknél.

Még a 65 éves is csak az idősödő korban van. Nemtudom mi ez az öregség mánia ebben az országban. Az egyik 24 éves barátnőmnek is folyton azt hangoztatja, hogy már nem fiatal és előre fél a 25-től. Nevetséges.