Miért nem értik meg anyuék, hogy túl sokat várnak el tőlem?

Ne minősítsétek ilyen gorombán az édesapját. Nem érdemli, ő csak jót akar a kérdezőnek. Más téma, hogy nem a legjobban teszi. De akkor sem "agymosott" meg "ánuszbuksi".

Kérdező, amikor jobb kedve van, akkor beszélgess vele a jegyeidről, meg a külön tanárról, szerintem meg fogja érteni. Anyukádat nem említed, miért?

Eleve nem értem, miért kellene mindenből mindig ötösnek lenni. Ez nem normális dolog. Persze, tanuljon a gyerek jól, tegyen meg mindent, de a jegyek egyébként sem tükröznek feltétlenül tényleges tudást. (Főleg a mai szörnyű iskolai rendszerben...)

Másrészt meg senki sem lehet mindenből egyformán jó. Kinek mi fekszik jobban, és mi kevésbé.

Felnőtt ember sincs, aki mindenhez egyformán értene, akkor miért kellene egy gyereknek!?

Kérd meg apudat, hogy mondhasd fel neki a törit, vagy a franciát, és segítsen a matekban. Szerintem akkor jobban észrevenné az igyekezetedet.

Egy négyes még nem ok a magántanárra, legfeljebb felvételi tárgyból 11.-től.

Ismerős... Amúgy én úgy vagyok, hogy 3-kor hazajövök, eszek és kicsit pihenek. Az evés-pihenés kb. fél óra szokott lenni, és akkor nekiállok tanulni. 5-ig tanulok majd pihenek. Épp akkor szokott jönni anyum. Apum 6-kor jön, eszik és vele is tanulok. Naponta olyan 3 órát szoktam tanulni. Csak az a gond, hogy anyum 5-kor jön, szóval nem lássa, hogy már tanultam egy kicsit. És este valamiért PONT akkor szokott lazítani, amikor apuval tanulok. És meri felhozni, hogy nem tanulok stb. Ilyenkor jön apám és megmondja anyunak mi is a helyzet. Viszont amikor nincs itthon apum és anyu újra veszekedni akar velem, akkor kezdem mondani "Igen, mert mindig az az igazság amit Te mondasz!" vagy egyéb nem túl sértő kifejezéseket. De mindig utalok arra, hogy nem körülötte forog a világ, és hogy nem úgy van mindig ahogy ő mondja.

De amúgy én (Romániába élek, az osztályzás 10-ig van) 8-9 -es tanuló vagyok és meg vagyok elégedve magammal.

A reál tantárgyak jól mennek nekem, a nyelvekkel viszont sokat szenvedek.

Én próbálom úgy felfogni az életet, ahogy ők tanították anno a tesóimnak. Vagyis vidáman és nevetősen, mégis fegyelemmel. Általában a szidásokat fel sem veszem, engem nem érdekelnek. Én is gyerek vagyok, de azért legyen annyi szórakozásom, amennyit megérdemlek.

PL. A biosztanár azt tanította, hogy 8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra szórakozás... Ez egy gyerek életébe sem következik be, de azért én próbálom a szürke hétköznapokat színessé tenni. Nem érdekelnek, mit mondanak anyuék, és hogy mit hisznek. ÉN uralom az életem és jól tudom mik kellenek ahhoz, hogy továbbjussak, egy fokkal feljebb lépjek. De mint sok embernek... nekem is van B tervem az életeben. Amiről senki se tud. 13/l

Ja, és a 8 órás dolgok... suliba vagyok 7 órát majd itthon tanulok 3-at (azaz 10 óra eltelik). Nekem megerőltető ennyi munka ezért 9 órát alszok (19). Evés, ivás, tusolás, Wc-zés... ez kb. 2 óra (21) szóval jóformán 3 órát szórakozok naponta.

És ha valaki azt mondaná, hogy miért nem hallgatok anyuékra, akkor azt mondanám, hogy ők se sokkal okosabbak nálam. Pl. minden áldott nap megkérdem anyut, hogy segít-e XY-ba. Erre mindig az a válasz, hogy "apáddal megoldjátok", ha pedig még egy betűt se tudna a leckéből, akkor azt mondani főzni akar. Apu se olyan tökéletes. A múltkor olvasta a földrajz leckém, és nézte az atlaszba mi-hol van. Elkezdi mondani "hol van már a Kaukázus?!", nézem hátha megkapja, miközben Amerika felé lapoz. Majd arra a döntésre jut, hogy a Léna mellett lehet. Holott a suliba senki se mehetett át 5.-ből 6-ba amíg ezt nem tudja.