Tegyem tönkre a családommal való kapcsolatomat egy fiú becsülete miatt? Elmondjam, hogy az nem az övé volt? Mi lesz, ha tényleg nem hinnének nekem?

Mikor történt az eset? Mennyi időre rá rúgták ki? A srácnak elég nagy törés történt az életében azért, mert bevállalta a te bűnöd, bármi is volt ez a titokzatos tárgy.

"Viszont akkor nagy eséllyel az én életem változik meg." - Erről azt gondolom, hogy mindenkinek vállalnia kell a tetteiért a felelősséget. Gerinc kérdése. Valamiért úgy érzékelem, hogy a srácnak több vesztenivalója volt, mégis hagytad, hogy ő vigye el a balhét helyetted. A szülőkkel mindenképp beszélnék, mind a sajátjaiddal, mind az ő apjával. Annak nem tudom, lenne-e értelme, hogy a suliban bevalld a dolgot: mint írtad, örültek, hogy volt miért kirúgni, ráadásul az iskolák sajnos nem arról híresek, hogy a pedagógusaik belássák ha tévedtek, nem helyesen cselekedtek. Nem is hiszem, hogy vissza lehet csinálni, ha valakit már egyszer kirúgtak. Azt gondolom, ez a családodnak is egy józanító pofon lenne, ha valóban csak a pénz érdekli őket. Talán oda kéne rád figyelniük, és megtanítani pár dologra. Bármerre is halad a világ, azért a diákok többségénél a mai napig nem lehetne olyan szinten szabálybaütköző cuccot találni, ami miatt kirúgják őket. És szerintem a többségben van annyi gerinc, még a legbalhésabbakban is, hogy ne hagyjanak mást bűnhődni maguk helyett.

Arra nem derül fény, h egész pontosan milyen súlyos dolgot vállalt be helyetted. Szerintem azért ezt lényeges lenne tudni.

Ha bűntudatod van az már jó, mert beláttad, h hibáztál (remélhetőleg tanulsz is az esetből).

Én úgy látom, h a srác miatt aggódsz, h a te tetted miatt mit kell kiállnia.

Ezért semmi értelme felvállalni nyilvánosan. Igen, szépen hangzik az, h az igazság mindennél fontosabb, de (sajnos v sem) nem helytálló a mai világban.

Ami biztos, hha utólag el is mondanád a suliban, akkor sem vennék vissza a srácot, szóval ezért felesleges lenne.

Azt jó ötletnek tartom, h beszélj az apjával, de a legjobb szerintem az lenne, hogyha a sráchoz mennél oda személyesen és először vele beszélnél.

Elmondhatnád neki, h mennyire sajnálod, és csak most utólagosan jöttél rá, h mekkora hülyeséget csináltál és h ezzel mennyit ártottál neki, de bármennyire is akarod visszafordítani már nem tudod. Ajánld fel neki (és ne csak rákérdezz h szeretné-e!) h elmondod az igazat az apukájának, ha ezt nem szeretné akkor úgy is szólni fog. Ezen kívül kérdezz még rá nála, h mivel tudnád -ha nem is helyrehozni- de valamennyit javítani a dolgon. Pl hha ő kéri h mond el a suliban is akk tedd meg, h lássa h nem csak beszélsz, hanem komolyan meg is bántad, magyarul tettekkel is támaszd alá a bocsánatkérést.

Hát ezt bizony tisztázni kell, mert egy másik ember becsülete árán úgysem maradsz jókislány. Te mindig tudni fogod magadról az igazat.

Lényeg, hogy ne a baráti körben pendítsd meg, kérj egy megbízható felnőttől tanácsot. Talán az osztályfőnök lenne jó: ha igazi tanár tudni fogja mit tegyen úgy, hogy neked se ártson vele, és mégse tálaljon ki mindenkinek, meg rendeződjön is a dolog.

Kedves Kérdező!

Én azt gondolom, a te életed már megváltozott, nem attól fog változni, ha felvállalod. Beleérezve magam a helyedbe, most biztosan nagyon félelmetesnek tűnik elmondani az igazat, de felnőttként nagyon fogod bánni szerintem, ha most nem teszed meg, és a bűntudat kísér tovább... Nekem serdülőkoromban egy kicsit hasonló élményem volt, bár nem ilyen kaliberű tiltott dologgal buktunk le, hanem enyhébbel, házimásolással. Rólam másolták, és az volt a mindenkori megegyezés, hogy ha lebuknak, akkor én nem tudtam róla... egyszer lebuktak, és tartották magukat a megegyezéshez, hogy a tudtom nélkül vették el a füzetet a padomról (különben én is osztályfőnökit kapok én is). Engem is megkérdezett a tanár, és a félelmem miatt azt mondtam, hogy igen, nem tudtam róla... Itt csak osztályfőnökiről volt szó, csak ennyi volt a büntetésük, de én a mai napig is nagyon szégyellem magam a gyávaságomért, hogy végighallgattam a prédikálást, hogy milyen utolsó szemetek, hogy a tudtomon kívül elvették a füzetemet, ők csendben álltak és erkölcsileg megsemmisültek, én meg nem szóltam egy szót sem. Ha visszamehetnék az időben, megmondanám az igazat! Neked van lehetőséged most megszabadulni a bűntudattól és bátran viselkedni, és ahogy leírod, hogy mit élsz meg, látszik, bánt téged ez az egész, csak félsz színt vallani. Ne félj, bármi is lesz a következmény, az biztosan jobb, mint bűntudattal élni!