Hogy tudnám elhesegetni?

Lassan egy éve, hogy apámnak barátnője lett. Addig anyám nem nagyon mutatta az igényét apám iránt, de ez hirtelen megváltozott... Komplikált a helyzet, de ami most engem nagyon bánt, hogy anya mintha féltékeny lenne arra van valakim. Lassan egy éve leszünk együtt, akkortájt jöttünk össze amikor ez a kalamajka elkezdődött.

Mikor először volt nálunk voltak olyan mondatai de csak amikor kettesben voltunk, és azóta is megjegyzései, amik nagyon bántóak (pl.: ugysem hozzá mész, meglátom majd milyen lesz később, úgyis kiámbrándulok belőle és elmúlik a szerelem keresek másikat, stb.), pedig szeretem, de ezzel egyre távolabb érzem magam tőle. Beszéltem is vele erről, ha itt van a barátom akkor kedves is, segít mondja csípi, de ennél ellenére még mindig tart. Folyamatosan meséli a megérzéseit amik másoknál bejöttek, már szinte olyan mitha szuperképességei lennének. Ezzel kapcsolatban is "jövendölt" persze hogy nem a legjobbakat, lehet a fenti példákban benne is van és úgy, hogy csak is ez lehet a végkimenetele a dolognak.

Másik dolog, hogy elég népszerűnek meséli magát a fiatal kori történeteiben, meséiben, ami oké, jó neki, de mintha egy hagyományként nekem is követnem kellene. Ezen a téren totál mások vagyunk. Én inkább otthonülős vagyok. Néha az az érzésem azt várja el követnem kéne azt ami az ő helyében történne.

Elvégre nekem miért ne lehetne vmi sikeres ha nem sokadjára jön össze? Hogyan tudnám elterelni a gondolataimat és kevésbé rosszul érezni magamat miatta?

Barátommal minden a legjobban alakul, hosszabb távra is kezdünk gondolkodni. Mostanában minden vágyam az végre elköltözzek, mert kezdi felőrőlni az idegeimet.