Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Jogos, hogy így bánnak velem...

Jogos, hogy így bánnak velem a szüleim? Egyetem-probléma. Mi lenne a megoldás? Fontos!

Figyelt kérdés

Szóval egy nagyon nehéz egyetemi szakot választottam, amiről mindig is álmodtam, fel is vettek, de a tanulmányaimmal baj van (általánosba, gimibe jó tanuló voltam). Kezdődött azzal, hogy egy tárggyal csúsztam (ezt még valahogy lenyelték a szüleim), amiből most újra elmentem vizsgázni, de nem sikerült megint. Tanultam rendesen, nem is izgultam (ami nálam mindig probléma volt eddig), még különórára is elmentem, de nem jött össze. Hazajöttem, anyám elhordott mindennek (bár ő még a jobbik eset, szerinte nem lehet mindig mindent kimagyarázni, mikor mondtam, hogy sztem miért nem sikerült), apám pedig azóta nem szól hozzám, csak annyit vágott a fejemhez (ez esett a legrosszabbul), hogy ki fognak rúgni az egyetemről és mindenki rajtam fog röhögni... és a hangsúlya.


Hozzá kell tenni, hogy életem nincs nagyon így sem az egyetem mellett, barátom sincs (és nem is volt, lány vagyok), úgy éreztem, erre a vizsgára felkészültem rendesen, én nem jött össze (3x voltam, de van még egy lehetőségem ebben a vizsgaidőszakban). Ki vagyok idegileg, amióta hazajöttem, csak sírni bírok kb. :( A csúszást is nehezen emésztettem meg, voltam egyetem pszichológusnál is, de nem tudom mi lesz ennek a vége.


Mit tennétek? Csak értelmes válaszokat, légyszi!



2014. dec. 9. 11:38
1 2
 11/15 A kérdező kommentje:

Végeztek, de nem orvosit. És apám is csúszott nem mellesleg 1 évet...


Amúgy köszi a sok választ!

2014. dec. 9. 12:08
 12/15 anonim ***** válasza:
52%
Szerintem te még mindig nagyon függsz a szüleidtől érzelmileg, és ezáltal így saját magadat degradálód le ilyen gyerekszintre, akit le letorkolni, ha nem írja meg a leckéjét. Mert veled nagyjából ezt csinálják, és szerintem azért van ez, mert te ezt hagyod, mert úgy érzed, hogy még nőttél fel. Szerintem egykorúak vagyunk nagyjából, én is egyetemista vagyok, de eszem ágában sincs ennyire beszámolni a tanulmányaimról a szüleimnek, félreértés ne essék, nagyon jó a kapcsolatunk, de eszem ágában sincs nekik részletesen beszámolni arról, hogy éppen mit tanulok, vagy ilyesmi. Ha történik valami érdekes, vagy vicces az egyetemen, azon elröhögcsélünk anyával is egyet, de ennyi - én se várom el, hogy ő beszámoljon nekem, hogy éppen hogyan rontott el egy feladatot a munkahelyén... Abszurd lenne. Felnőtt ember vagy, most ez a munkád, nem pedig kisgyerek, akit folyton el kell számoltatni, mert anélkül nem lesz képes kontroll alatt tartani a munkáját.
2014. dec. 9. 13:00
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/15 anonim ***** válasza:
83%

Szia!


Az Orvosi nagyon nehéz és minden elismerésem, hogy belevágtál. Szüleid valószínűleg kicsit csalódtak és félnek, hogy nem leszel diplomás emiatt. Én pont fordított eset voltam mint te. Gimiben nagyon lusta voltam és nagyon rossz tanuló (pótvizsgáznom kellett másodikban fizikából...). De csak mert lusta voltam mint a kő. 23 éves koromra nőtt be a fejem lágya és megbántam a korábbi léhűtést, idén végeztem el az MSc-t (BME villamosmérnök). De nagyon bánom az elvesztegetett éveket.


Szüleid valószínűleg kétségbeesésből mondják azt amit, azt hiszik ha nyomást gyakorolnak rád majd félelemből jobban teljesítesz. Próbálj tőlük elvonatkoztatni és húzz még bele kicsit jobban ha tudsz, Orvosin elején van jópár szórótárgy (ahogy az ismerőseimtől hallom anatómia biokémia). Ha ezeken túl vagy akkor sem könnyű, de stabil az előre haladás. Csúszni ne nagyon csússzál mert ha félévet ki kell fizetned az valami 700 ezer-1 misi között mozog/szemeszter.


Sok sikert,kitartást és igenis jó fejed van ha felvettek orvosira!


28/F

2014. dec. 9. 13:01
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/15 anonim ***** válasza:
37%

nem kell ezt túlmagyarázni. a szüleid buták és érzelmi analfabéták - ahogy a legtöbb szülő.

amúgy velem főiskola alatt azt csinálták, h fenyegettek, meg állandóan mondogatták ,h mennyi pénz van benne.


értelmes szülő biztatja a gyerekét és megnyugtatja, főleg ha látja,h mindent megtett és ki van bukva, de hát a te szüleidnek ehhez nincs elég esze.

2014. dec. 9. 14:20
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/15 anonim ***** válasza:
100%

A szüleid viselkedése nem jogos. Nincs igazuk. Az orvosin a vizsgák jelentős része lutri. Jó tételt húzol e, normális vizsgáztatóhoz kerülsz e, vagy valamelyik f@s.kalaphoz stb. Az első két év a legnagyobb szívás. Utána azért jobb a helyzet, normálisabbak az oktatók. Az orvosképzéssel az a baj, hogy az elején olyanok oktatnak, akik egyetem óta nem láttak még beteget, sőt, jelentős részük nem is orvos. Őszintén ki nem sz.rja le, hogy melyik pálya melyik talamuszmagban kapcsol át? Klinikai jelentősége nulla. Biokémia jelentős részéve is ez a helyzet. A magyar egyetemek elsősorban sajnos nem orvost képeznek, hanem kutatókat, úgy, hogy kutatásra meg nincs pénz...

Én most vagyok végzős, sejtem milyen lehet a helyzeted. Ez az egyetem olyan mint egy hosszú sötét alagút, mögötted jön a vonat előtted meg áttörhetetlennek tűnő falakként magasodnak a vizsgák. Nekem szerencsém volt olyan szinten, hogy a nehéz vizsgákat viszonylag fájdalommentesen megúsztam, és a szüleim mindig mindenben támogattak. El tudom képzelni, milyen a helyzeted úgy, hogy a sok stresszre a család is rátesz egy lapáttal.

Igazából ebben a helyzetben nincs jó tanács. Ez az egyetem egy iszonytató csapda lett. Próbálj meg megnyugodni, igyál egy kamillateát, és próbálj meg leülni tanulni. Sajnos okosabbat nem tudok írni. :-(

2014. dec. 10. 00:54
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!