Mit csináljak? Mi lenne erre a megoldás?
Az a helyzet, hogy én egy 19 éves lány vagyok, az unokanővérem pedig 25 éves.
Én ahogy idősebb lettem, olyan, mintha kicseréltek volna.
Már más féle viccek tetszenek, már másként gondolkodom, más a zenei stílusunk is, ha probléma van, máshoz fordulok PL: a páromhoz vagy barátaimtól kérek tanácsot. Legtöbbször csak végszükség esetén kérek unokanővéremtől tanácsot, mert van, hogy úgy érzem, hogy próbál úgy csinálni, mintha az én érdekeimet nézné, de közben mintha akadályozna engem abban, hogy ha neki nem sikerült az élete úgy, ahogy eltervezte, nekem se jöjjön össze... Ezt felhoztam már neki, de cáfolta. Ha nem is mindig, de néha biztos van ilyen "húzása", csak ügyesen próbálja beadni nekem a dolgokat, hogy fel se tűnjön, pedig nekem igen is feltűnik.
Már a társaságára se vágyom. Valami távoli barátot talált magának jó pár megyével odébb, mert magányos, és vagy ő van neki, akire nem számíthat ha baj van, mert több 100 km választja el őket, vagy én lehetnék, kb. 5 km-re lakunk egymástól így Budapesten. Gyorsan megközelíthetjük egymást.
Én elkerülném őt sűrűbben és nekem elég lenne ha havi 1x beszélnénk, és nem kell mindig havonta találkozni, de rajta érzem és tudom is, hogy többre van igénye, mert se munkája, se iskolája, se élete, se barátai...
Már annyi tanácsot adtam neki. Nekem ez nem jó, hogy csak én vagyok neki, mert így fogságban érzem magam, mintha kést szorítanánk a torkomhoz, pedig ő nem olyan fajta, aki fenyegetőzne, ha megszakítom vele akapcsolatot, csupán arról van sz, hogy még is csak rokonok vagyunk, nem tehetem meg, hogy szó nélkül eltűnök, nem hagyhatom magára. Vagy még is ez lenne a megoldás?
Már annyiszor beszéltem vele, és elvileg felfogta, de soha nem próbál változtatni az életén!
A stílusa is visszataszító tud lenni néha, meg ha elmondd egy sztorit nagyon sok a körítés, meg úgy adja elő, hogy engem érdekeljen, meg tuti meglepjen, aztán ő lepődik meg, hogy engem meg se hatott amit mond!
Ne haragudjatok, hogy hosszú lett, de így is rövidre próbáltam fogni és csak a lényegesebbeket írtam le!
Mit tudnék tenni?
Köszönöm a segítséget!
válasza:Ez a történet tipikusan az amikor a semmiből csinálsz nagy ügyet. Attól, hogy a rokonod még nem kell tartani a kapcsolatot. Ha nem akarsz vele foglalkozni, akkor ne foglalkozz vele. Mit kell ezen ennyire bonyolítani?
Egy csomó embernek vannak olyan rokonai akikkel jóformán csak a temetésen találkozik vagy még ott sem.
Nem kell a mártírt játszani ám.
Köszi!
Egyéb vélemény másoktól?
Amúgy nekem legalább van lelkiismeretem!
válasza:Ez nem lelkiismereti kérdés. Attól, hogy kibeszéled, és a hátad mögé sem kívánod, sőt el sem fogadod olyannak amilyen nem tesz jobbá téged. Egyszerűen arról van szó, hogy azt hiszed mert rokonok vagytok kötelező kapcsolatot tartani egymással.
Ismered a mondást?
Az ember a barátait megválogathatja a rokonait nem.
Ez nem azt jelenti, hogy már pedig muszáj vele foglalkozni, hanem csak annyi, hogy rokon..
Azért ha nem rokon lenne szóba sem állnál vele.
Ha lelkiismereteddel jössz akkor legyen benned annyi, hogy nem panaszkodsz miatta, hanem elfogadod olyannak amilyen..Nekem is van olyan unokanővérem akivel még véletlenül sem beszélgetnék ha nem rokon lenne. Ma már ott tartunk, hogy ki-ki éli a maga életét, és tényleg csak akkor találkozunk ha nagy családi esemény van. Jó így mindenkinek.
19/N
Én nem kibeszélem, szimplán tanácstalan vagyok!
Régen jóban voltunk, most is jóban vagyunk, szeretjük egymást, de én már a viselkedése miatt nem tartok rá igényt...
Végül is nem csak rokonok, hanem legjobb barátok voltunk. Most csak úgy hagyjam ott, Nagyon önző dolog lenne, vagy még se?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!