Vagdosom magam, és kezd elfajulni a dolog. Hogy mondjam el anyámnak?
12 évesen kezdtem. Azóta a bal kezem tele van hegekkel, de tudom, hogy rosszat tettem. Mégis inkább kint fájjon, mint bent. Anyám nem törődik velem, mindig a munkájára hivatkozik, hogy "jaj semmire sincs ideje", holott tudom hogy LENNE! A szüleim elváltak, ebből következtetőleg anyámmal élek. Apám úgy nem érdekel ahogy van, de én sem érdeklem őt.
Szerintem az egész azzal kezdődhetett, hogy túlságosan "el lettem engedve". Negyedikes korom óta azzal jön anyám, hogy "nem vagy már pólyás", és ez valamilyen szinten megvisel. Mikulásra, húsvétra, és a többi ünnepre sem kapok semmit, mert anyám szavaival élve nem vagyok már kislány. Oké, megértettem. De basszus akkor mi vagyok? Felnőtt? Pff. Komolyan úgy kezel anyám. Intézzek el egyedül minden gondomat, bajomat és kész. Nem beszél velem, ha meg igen, akkor a saját bajairól. Ezzel le van tudva.
Jelenleg magamnál tartok 10 pengét a zenedobozomban, anyám meg mit sem selyt. Szeretném neki elmondani, de nem tudom hogyan...ebből is egy hatalmas vita lenne, felhívna mindenkit a rokonok közül, és azt mondaná meg vagyok huzatva hogy ezt tettem. Pedig szeretném neki elmondani, hogy pszihológushoz vigyen, akit tud velem beszélni, és így talál véget vethetek ennek. Az kizárt, hogy magamtól menjek pszihológushoz! Addig is a pengéimet magamnál tartom. 15/L
A bal kezed tele van hegekkel és anyád nem vette még észre?
Mondd el neki, akár mi is lesz, talán észbe kap, hogy nagy baj van, és elvisz orvoshoz.
Esetleg iskolaorvossal, tanárral nem tudsz beszélni?
Vagy nagynéni, nagybácsi, rokon?
Anyád megérdemelne két nagy pofont, és hogy valaki a szemébe kiabálja, hogy "felelőtlen anya vagy, rosszul neveled (nem neveled) a lányod!" De nem biztos, hogy felfogná. :(
Azért vagdosod magad, mert nem kapod meg a figyelmét, ha pszichológushoz vinne, a szakértő inább anyukádnak kellene tanácsod adjon, és nem neked. Ha anyud törődne veled, nem éreznéd magad ilyen magára hagyatottnak, és nem éreznél késztetést arra, hogy fájdalmat okozz magadnak. Szerintem.
Vannak jó barátnőid, akikkel meg tudod osztani minden örömöd, bánatod? Talán az a legjobb ilyen helyzetben, sok nagy lelkizős beszélgetés, és közben olyan jó érezni, h tartozol valahova és szeretnek.
Nézd, felnőttként kezel. Mi lenne ha megpróbálnád ezt a jó oldaláról nézni. Ha már anyud hozzáállásán nem tudsz változtatni, akkor változtass a sajátodon. Felnőtt vagy. Azt csinálsz, amit akarsz. Tiéd a döntés hatalma. Mit szeretnél vele kezdeni...?
- Bántani magad? Tönkretenni az egészséges testet, amit, mint ajándékot kaptál az élettől, amivel annyi más jó dolgot kezdhetnél?
- Fejlődni szellemileg? Fejlődni bárhogy? Vegyél egy hangszert, tanulj meg rajta játszani, fektesd alkotásba az energiádat, ne az önsanyargatásba és sírásba.
- Keress diákmunkát, gyűjts pénzt valami nagy álom elérésére, pl. ázsiai hátizsákos túrára érettségi után.
- Írj könyvet, regényt, kisregényt, verseket, blogot, fess, horgolj, fűzz gyöngyöt, iratkozz be karatéra, kung fu-ra, boxra. Annyi lehetőségünk van, biztos belebotlasz olyanba, amiben megtalálod önmagad.
- Csúnyát fogok mondani, de az, h ne szeresd anyukádat, az is a döntésed lehet. Ha nem ragaszkodnál ahhoz, h ő szeressen Téged, akkor nem tudna fájni, hogy olyan keveset ad az idejéből. Lehet ám, idővel rá fog jönni, h valamit nagyon elszúrt, de akkor már késő lesz, és Te fogsz neki hátat fordítani.
Most vagy 15, most kezd kinyílni előtted a világ, és ott a kezedben a felnőttség felelőssége, a döntés hatalma. Nagyon kérlek, hogy okos módon rendelkezz vele, és ne a cigibe, alkoholba, drogokba, kapcsolatfüggőségbe menekülj! Ismerd fel, h egy életed van, azt kezdhetsz vele, amit akarsz, legyen az valami jó dolog.
30N
Igen ez nagy probléma, sok szülő úgy tekint a gyerekére, hogy amíg kicsi, addig babusgatják meg így meg úgy cuki, de amint megnő-felnő a gyerek, már nem törődnek vele annyit, elvégre már "nagylány". Csak ezzel az a baj, hogy attól függetlenül a "nagylánynak" továbbra is szüksége lenne a szeretetre, hogy odafigyeljenek rá, törődjenek vele, hiszen ezek a dolgok nem életkorhoz kötöttek és mindenki szereti azt az érzést, hogy fontos legyen valakinek - legalább egyvalakinek. És milyen rossz érzés, amikor úgy érezzük, mindenki mellőz minket.
De úgy látom anyádnak is az az egyik problémája, hogy talán neki sincs senkije, akinek úgy kiönthetné a szívét, meg megbeszélhetné a dolgait, csak ha éppen te vagy neki útban, rád zúdítja az aktuális panasz áradatát.
Komolyan írigylem azokat az embereket/családokat, ahol nem arról szól az egész napi kommunikáció a felek között, hogy: jajj de szar napom volt ma a munkában, de összevesztem a Katival, egész éjjel nem aludtam semmit, tiszta ideg vagyok, stb. Hanem pozitív építő társalgást folytatnak egymással az emberek. Csak panaszkodni mindig egyszerűbb. Ahogy a kínaiak mondják, könnyebb a sötétséget okolni mint meggyújtani a gyertyát.
Iskolákba is néha évtizedekig járunk, és egy csomó haszontalan dologgal tömik a fejünket, viszont egy dologra nem tanítanak, az életre.
Ha van kedved és időd megnézni, ajánlom a figyelmedbe (igazándiból mindenki figyelmébe) Brian Tracy Főnix szemináriumát, ez fent van YouTube-on magyarul, 26 részes előadássorozat. Ennek az előadásnak a fő témája az hogyan legyünk sikeresek, nem csak anyagi értelemben, de az emberi kapcsolatok terén is, rámutat a sikeres emberi kapcsolatok fontosságára. Tudom hogy elég hosszú előadás, de nagyon megéri, ha mindennap meghallgatsz 1-2 részt belőle, sokat lehet belőle tanulni és nagyon érdekes dolgokat mond. Én szívből és nagyon ajánlom, nekem sokat segített pár dologban, használati útmutató nélkül jöttünk a világra, iskolában sok mindent nem tanítanak ami pedig fontos lenne, szüleink szintén nem tanítják ezeket (lévén ők se tudják).
A másik "mester" akit ajánlanék a figyelmedbe, Osho, neki is szép gondolatai vannak, pl. ez a cikk, amiből mint láthatod át is vettem pár gondolatot ebbe a kommentembe:
Itt is ha érdekel valami téma, beírod a Kereséshez és kiad több vele kapcsolatos találatot.
Ezt a 2 embert, Brian Tracyt és Oshot azért ajánlom a figyelmedbe, mert mindkettőnek sok hasznos és bölcs gondolata van, amiket ha megfogadsz, megváltozhat a gondolkodásmódod, azt veszed észre hogy mindenre van megoldás és a világ csak akkor sötét ha te akarod annak látni.
PS: Én a helyedben lehet inkább nem mondanám el anyámnak, lehet hogy bolondnak titulálna, elhurcolna orvoshoz, felirnának minden dilibogyót, "lejáratna" a rokonság, ismerősök előtt, hogy elment ennek a lánynak az esze, stb. De a kiváltó probléma nem hiszem hogy megszűnne. Szerintem ne mondd el. Ha meg egyszer felfedezné és számonkérné mi ez, mondd azt hogy az a "fájdalomcsillapítód". És ha tovább forszírozza a dolgot, öntsd ki neki hogy mennyire mellőzöttnek érzed magad és ez rosszul esik. Nem vesz neked mikulást? Én 35 éves vagyok, de még mindig kapok szüleimtől mikuláscsomagot. Én is veszek nekik kis télapót? Tényleg, miért nem adsz te anyudnak mikulást? Elég ha egy picit veszel, ami 50-60 Ft, olyan pici télapót, jelképeset, odaadod neki, vagy kiteszed az asztalára/ágyába és ha kérdi mi ez, mondod h a Mikulás hozta. Az ilyesmi nincs életkorhoz kötve, te is nyugodtam megajándékozhatod, majd csak leesik neki...
Óhhh Te! Ne csúfítsd már el tényleg a szép bőröd!
Fogadj be egy kiskutyát vagy cicát egy menhelyről, szegények ugyanolyan magányosak, mint Te! Ne értsd félre, nyilván nem pótolhatja az anyai szeretetet, de pengézés helyett ha átöleled és szeretgeted, nagyon fogtok egymásnak örülni!
Okos vagy, lányom! Aztán egyetlen fiúnak sem kellesz komoly kapcsolatra, mert undorító a karod!
Idióta vagy, de meg is érdemled, bocsi.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!