Akit a szülei kitettek 18-20 évesen, hogy boldogult önerőből?

Most jársz egyetemre? Ha igen, akkor nézz diákmunkát. Ha nem, akkor add be a jelentkezésed, így legalább ősztől meg van oldva a dolog. Ha halasztasz épp, akkor a következő félévben legyél aktív. Ha csak egy tárggyal, akkor csak egy tárggyal.

Nekem az a tapasztalatom, hogy egyetemistaként sokkal könnyebb. Amikor halasztottam, hogy dolgozhassak, sehova nem kellettem. Érettségizett állásokra túlképzett voltam, diplomásra nem elég képzett, és egyébként is fiatal nő, aki biztos mindjárt elmegy szülni.. irigylem a valamelyik válaszolót, én három hónap alatt több mint ezer önéletrajzot küldtem Budapesten, ebből 9 interjú jött össze, és sehova nem vettek fel.

Viszont amikor aktív hallgatói jogviszonnyal kerestem munkát, három helyre jelentkeztem, három helyre vettek fel, kiválasztottam a legjobban fizetőt (na persze speckó tudás nélkül ez se túl nagy összeg), és azóta is ott dolgozom. Próbálok minél több mindenbe belelátni, hogy diploma után is a cégnél maradhassak.

Szerintem neked is ilyesmi lehet a megoldás: jelentkezz aktív nappali tagozatra, és amellett keress munkát.

Ha a barátodtól el akarsz költözni, akkor jelentkezz koliba is. Az egyetemi kollégiumok jók, nyáron is maradhatsz, és olcsók.

Pályázz meg minden lehetséges támogatást. Pályázz szoctámra, Bursa Hungaricára, nézz utána, milyen lakhatási támogatást tud biztosítani az egyetem. Az önkormányzatnál is érdeklődj, hátha van valamilyen támogatásuk, amit még megkaphatsz.

Emellett dolgozz is. Vannak tényleg hosszútávú diákmunkák, ráadásul ezek eléggé rugalmasak, főleg idővel. Nálunk elvileg napi 8 órát kell dolgozni, de nagyjából egy hónap után, amikor már látja a főnök, hogy jó lesz az ember, simán belemegy abba, hogy ezt módosítsuk. Én némelyik nap csak 4 órára megyek be, de van olyan nap, amikor nincs sulim, hogy 11 órát lehúzok. Persze a hivatalos jelenléti szerint mindkét nap 8 órát voltam :)

De olyan kollégám is van, aki úgy oldotta meg, hogy a tanáraival beszélt, hogy ne kelljen órára járnia. Nálunk ez sajna nem működik, de ez is egy megoldás.

Mindent meg lehet oldani. De az biztos, hogy nagyon kell akarni. Azért vannak olyan esték, amikor már csak sírok, mert egy héten átlag 50 órát húzok le, és hétvégén se pihenek, hiszen akkor meg tanulok. Mostanában néha hétköznap is. Szórakozni esélyem sincs, és néha már nem látom a célt, csak azt érzem, hogy nem élet az ilyen, csak robotolok, és soha nincs vége. Na ilyenkor kell valaki, aki megsimogatja az ember buksiját vagy fenékbe billenti (kinél mi válik be), hogy ne siránkozzon, hanem tegye a dolgát. Ez lehet bárki, pasi, barát, rokon, évfolyamtárs, tökmindegy. Nekem például a húgom szokott segíteni, de olyankor mindig alaposan kioszt, hogy ne rinyáljak :D Enélkül szerintem nem menne.

Ja igen, és ha kell, ne félj diákhitelt felvenni. Én sajnos már fizetősön vagyok, így főleg arra megy, de a másik fele vésztartalék, ha kellene. Folyószámlahitelem is van, így nyugodtabb vagyok, mert vész esetén van párszázezer forint, amihez nyúlhatok. Ez sokat számít, mert bármi történhet, és akkor jó, ha ott van a segítség, amit kérni sem kell. Persze nem a legjobb dolog a hitel, de ha szükség van rá, akkor nem kell félni tőle.

Remélem, találtál valami hasznosat a válaszomban. Én élő példának érzem magam arra, hogy meg lehet csinálni - igaz, sokáig tartott az egyetem, de lassan végzek, és nem is olyan szép eredménnyel, mint amilyen lehetne, ha ideális körülmények között csinálnám. De talán utólag ez már senkit nem fog érdekelni :)