Kisgyerekes szülők, mi ez az ostoba divat mostanában, hogy szülés után 4-6 hétig nem engedtek senkit be magatokhoz?

Ez bizony a TAPASZTALAT. Vagy a saját, nagyobb gyereknél szerzett negatív tapasztalat, vagy a barátok, ismerősök tapasztalata.

Amikor megszületik egy kisbaba, a legtöbb kórházban csak napközbeni szopiztatásra adják ki kb.4 alkalommal egy nap. Jobb kórházakban egész nap együtt lehetnek a babával, de ez ritka.

Az közös élet a hazamenetel után kezdődik. Meg kell szokni egy napi ritmust a babának és az anyukának. A kisbaba biztonságát szolgálják a megszokott ritmus, és az igényeinek a gyors kielégítése. Egy baba akkor boldog ha gyorsan megkapja azt amire éppen szüksége van a testének.

Az anyukának föl kell vennie ezt a ritmust. Az anyuka tejtermelése is erre áll be. A gyereknek az első hetekben megkapott anyatej nagyon sok extra védelmet ad. Az anyukának nemcsak az éjjel-nappali babaszolgálatra és a megfelelő tejtermelésre kell figyelnie, hanem megtanulni a napi rutin beleillesztését mindezek közé.

Ilyenkor nagyon nehéz még vendégséget is beiktatni.

Legjobban nyugalomra és összehangolódásra van szükségük az anyának és gyereknek. A vendégek pedig olyanok hogy mindenki látni akarja a kicsit, de nem egyszerre jönnek. Ha jönnek vendégek, akkor teljesen más időpontokban. Tehát állandó vendégvárás van babázás helyett. A vendégek nagyon figyelmesek, de szinte sosem tartják be hogy fél-egy óra után magára hagyják az anyukát a kisbabával. Ha elvonul szoptatni, akkor is úgy érzi hogy siettetnie kell a babát mert várják a másik szobában. Vannak olyan bunkó nők is akik lazán ott maradnak a szoptatás alatt kéretlenül. Kezdetben még nagyon fájhat a szoptatás és össze kell szokni, nem pedig a vendégre figyelni, vagy olyan kéretlen tanácsokban részesülni közben amikre nem vágyik az anyuka.

Ha egy szoptatás is kimarad, legközelebb már kevesebb tej termelődik a mellben. Van akinek pedig még szoptatás után a mellszívóra is szüksége van, hogy kicsit több tej termelésére ösztönözze a testét. Mikor van erre idő folyamatos vendégvárás idején.

Nagyon sok nőnek ment már el a teje csak azért mert rázúdultak a babalátogatók a legalkalmatlanabb időben.

Ezt a pár hetet meg kell hagyni a babának és a mamának. Pár hét elteltével már nagyon rutinosan beáll a szoptatás és akár a fejés. Akkor már simán lehet vendégeket fogadni. MÉg örül is az anyuka hogy a napi rutinjukat feldobják a négy fal közt. Ja! Miért van az hogy a vendégek még náthásan is mindig a baba kezecskéjét fogdossák? Sosem a buksit simogatják, hanem mindig a kezecskéket, amit sok kisbaba egyből a szájába vesz.

Ez most divat és tapasztalatom szerint nem csak a kezdetekkor hanem utána is jelen van. Aztán csodálkozva nézik a kedves anyukák, ha a gyerek már 2-3 éves korában mindenre allergiás, minden betegséget elkap mivel nem fejlődik ki rendes az immunrendszere.

Egyébként nem értem miért beszél itt mindenki a teljes rokonságról, amikor a kérdező a nagyszülőkről kérdezett. Vagy ti a saját anyátokat sem engeditek a gyerek közelébe?

Bizony, jól esik, ha a mama tud enni, normálisan wc-re menni, tusolni, miközben a nagyi valódi segítséget nyújt, mint teregetés, mosogatás, egy könnyű étel megfőzése.

Nem ostoba divat ez, hanem egy finom módja a tuskók távol tartásának, akik képesek hányós-fosós vírussal, influenzásan, betegen odapofátlankodni vagy elvárják, hogy terülj-terülj asztalkám legyen négy fogásos ebéddel.

Szerencsére normális a családom, apukám elhozta anyukámat, mert anyu itt maradt segíteni (valóban segíteni, nem beledumálni), az egyik tesóm vizsgázott, a másik beteg lett, evidens volt, hogy jönnek később babát nézni. Anyósomék voltak itt, amikor született a pici, ők vigyáztak a nagyobbra, megnézték, dajkálták a babát, de ők sem vártak el semmi extrát, sőt, mire hazajöttünk, volt meleg kaja stb.

Emlékszem, hogy amikor az öcsém született (én 8 éves voltam), a nagymamám és a nénikém átjöttek anyunak "segíteni", aminek az eredménye az lett, hogy meg kellett kávéztatni őket, kinyitogatták a szekrényeket, állandóan kérdőre vonták anyámat, ez miért itt van, az miért úgy van, ez így nem jó, az úgy szar. Na, az ilyen rokont én is távol tartanám, nem hogy hat hétig, hat évig is!

Sztem ez nem divat kérdése, mindenki a saját rokonaiból indul ki.

Elsőnél pl nem volt kikötésünk, na hazaértünk a kórházból le se tettem a táskám anyósék már az ajtóban álltak, és jöttek mindenféle kioktatással. 2 hónapig mindegy egyes nap egyszer csak beállított és mikor megkértem h szóljon ha jönni akar és nem kell jönni mindennap még felháborodott, megsértődött. Na most várom a másodikat és igenis ki fogom kötni h min 1 hétig senki ne jöjjön. Nem kérek megint abból az idegeskedésből ami az elsőnél volt. Sajnos neki csak az volt a segítsék h jött, kikapta a kezemből a gyereket és mondta h csináljam a dolgom. Úgyh nálunk most a másodiknál is a párom lesz itthon 1 hétig velünk és addig nem kell látogató sem.

4-6 hét sztem is sok, addigra már sétálni is menni kéne,úgyh ott is elkaphat vmit a gyerek.

Nem szoktam zártam ki senkit és a többségnek örültem is, de nem mondhatnám hogy túlzottan... Sokan nem jóakaratból, hanem kíváncsiságból jönnek. Én jobban örülnék ha nem jönne senki.

Egyszer anyósom egyik idióta barátnője jött át, amikor a babám 2-3 hónapos volt. HÍVATLANUL, hozzáteszem. Körbenézegette a házat, aztán valami undorító módon sértegetni kezdett azzal, hogy miért nincs bevetve az ágy, mert hát Nála ez az első reggel, milyen ez, stb... (Nálam meg a gyerek etetése, öltöztetése, tisztába tevés, konyha rendbetétele és ezek után még örültem ha én is tudtam reggelizni, mielőtt nekivágok a napnak. Egy kicsi babával, átvirrasztott éjszakák után.) Egy meddő nőről beszélünk egyébként, akinek sosem lehetett gyereke - csak halkan megjegyzem. Elhiszem hogy ő ráér naponta dekorálni. Ha ennyire fingja sincs a pici babás létről, semmi keresnivalója sem lenne babalátogatóban. A történethez tartozik, hogy rend és tisztaság van nálunk...

A másik, akitől a falra másztam, a sógorom barátosnéja a családjával együtt. 2 hetes volt a kicsim. Kérés nélkül, szó nélkül nekilátott és elpakolt pár dolgot hogy jobban kézre essen nekem (akkor költöztünk ugyanis és a legtöbb dolog még nem volt a helyén, mert jobb dolgom is volt a bútorok húzogatásánál), aztán még 1 évre rá is azt hallottam vissza másoktól, hogy én nem köszöntem meg a segítséget (WTF?!) miközben TUDOM hogy megköszöntem, mert egy pohár vizet is szokásom megköszönni. Nem tudom hogy vajon pénzt várt - e vagy seggnyalást, ezen azóta is gondolkodom... Mindenesetre jó nagy pofátlanság odamenni egy frissen szült anyukához csaláostól (!!!), kérés nélkül segíteni, aztán hőbörögni amiért nem nyalt segget egy közelebb tolt éjjeliszekrényért.

Szóval azt kell hogy mondjam, egyáltalán nem örülök a látogatóknak, főleg nem hívatlanul. Szeretnék inkább a családommal foglalkozni és örülni nyugalomban, és nem gyomorideggel várni hogy ma vajon melyik rosszindulatú, bunkó ismerős toppan be. Inkább maradjon mindenki otthon. Én nem hívom őket és nem is hiányoznak.

Nekem anyám meg volt sértődve, mikor megkértem, h fertőtlenítse a kezét, mielőtt az újszülöthöz nyúl. 5 hós a baba, de még mindig úgy akar segíteni, h elveszi tőlem a gyereket, ezt pedig nem szeretem, mert nem úgy bánik vele, ahogy kérem. Sír is nála a kicsi, de le.arja.

Újszülött folyamatosan cicin van, nálam ez privát dolog, ebből is sértődés volt.

Még most sem látok szívesen senkit, mert akkor alszom, fürdők, amikor a baba alszik. Ez napi 3X20p.