Hogy fogok viselkedni vajon a szülés alatt? Apával szülők, milyen tapasztalataitok vannak? Fogadtatok szülésznőt is?

nem fogod tudni elképzelni magad benne, ezt add fel :) sőt, másodiknál sem mert egyrészt minden szülés más, másrészt a hormonok miatt szinte egyből felejted is a dolgokat :D

jól ki van találva :)

én szerintem kényes, hisztis vagyok, nem bírom a fájdalmat :)

szülés után mondta a férjem, hogy nem gondolta volna, hogy egy mukk nélkül szülök meg. de tényleg, annyira elbénított a fájdalom, hogy ki se tudtam nyitni a számat, nem volt erőm nyőgni vagy sikítani, nem is éreztem késztetést, mint ha nem is a saját testemben lettem volna, különvált a valóság. hallottam mindent amit mondtak, emlékszem is rá, de akkor olyan volt mint ha nem jutott volna el az agyamig, csak a vezényszavakat fogtam, hogy forduljak, üljek, húzzam fel, nyomjam... :)

arra kell gondolni, hogy utána jó lesz :)

Én azt hittem jól bírom a fájdalmat, gyakorló migrénes vagyok, volt pár fogászati műtétem, gondoltam kibírom a szülést is... Hááát, indították a szülésemet, mert nem indult be magától, az oxytocin azonnal pár perces fájásokat generált és így tágultam 7 órán keresztül (többször tágítottak kézzel is), kb. 3 óra után hisztiztem, hogy én ezt nem bírom ki. Nekem is fogadott dokim volt, amint lehetett kaptam érzéstelenítőt, az 1 órán át hatott, utána már az sem :(

De igaz amit mindenki mond, amint kint van a baba, elfelejted az egészet, én bármikor végigcsinálnám újra, mert ennyi fájdalom tényleg bőven megérte.

Én azt mondtam a páromnak, hogy lehet, hogy elküldöm a pcsába, de ez nem neki fog szólni és kérem, bocsásson meg érte. Azt is mondtam neki, hogy engem aztán nem érdekel, ki mit gondol rólam, ha elkezdek üvölteni. Mondtam neki, hogy fogalmam sincs, hogy fogom bírni, hogy fogok viselkedni, és kérem, ha valami kiábrándítót tapasztal, azt felejtse el, mert ez egy teljesen 1x-i, vagy párszori alkalom, alapjáraton nem olyan vagyok lehet.

Hát el se engedtem magam mellől, olyan szinten, hogy el se engedhette a kezem:D És egy nyikk nélkül szültem. Azt hiszem jobban bírtam, mint hittem volna.:D

Most készülünk a 2. szülésre, most kezdtem el neki mondani, hogy hát lehet, hogy most meg ellenkezője leszek, de azzal ne foglalkozzon, plusz kiegészítettem, hogy még jobban segíthetne néhány dologgal és hogy mi volt a pozitívum, amit nagyon jól csinált:D

A legtisztább, ha ezt neki kábé így elmondod és felfogja, hogy ilyenkor ez teljesen egyedi állapot. Ha normális, akkor megérti:D És a szülésznőt, orvost meg sard le, láttak ők már nyavajgósabbat is, hidd el. Szoktam nézni a youtube-on a Midwife című sorozatot-ez szülésznőt jelent, meg a one born every minute. Hát ne tudd meg, hogy tudnak nyavajogni, főleg a tinik. De mindnek azt mondják, hogy nagyon jól csinálja, kitartás, senkit meg nem szólnak vagy ilyesmi. Nem tudhatja senki, hogyan éli át más a fájdalmat. Valaki azzal vezeti le, hogy visít, mint egy malac, valaki káromkodik, valaki még röhög is közbe:D (Kínjába), de ténlyeg. Szóval ezzel ne foglalkozz és akár nyávogsz szülés közbe, akár nem, akár kérsz fájdalomcsillapítót, akár nem, legyél rá büszke, hogy végigcsináltad! Szülés közben van egy fordulópont egyébként, amin szinte mindenki átesik. Egy holtpont, mikor a kismama szinte feladja és esetleg hangot is ad arról, hogy ő nem bírja. Ilyenkor kell a bíztatás. Nagyon fontos, hogy ilyenkor az apuka ott legyen és bíztassa a párját, hogy átsegítse ezen a ponton. A szülést pedig végig tudod csinálni-nem azért, mert milliárdnyi nő végigcsinálta előtted, hanem azért, mert nincs más választásod:D Nem kérhetsz időt, és nem mondhatod azt, hogy nem nyomsz tovább vagy ilyesmi, nyomsz te anélkül is, hogy akarnál:D És mikor teljesen ráébredsz arra, hogy nincs kibúvó, na akkor összeszeded magad és megcsinálod!

Első szülésem előtt kábé azt gondoltam, amit te, most a másodikkal...." óh ne, már megint végig kell csinálni!":D

35+4hkm

Én "szép" szülésre készültem. Igaz inditani kellett,és szünet nélküli fájásaim voltak 6-órán keresztűl.

Volt egy olyan pont amikor biztos voltam abban hogy meghalok.(utolsó 2-óra)Akkor megkérdem a páromat hogy ne nézze végig,menjen ki és küldje be az anyukámat.

Igy is tett,de az ajtóra támaszkodva várt kint amikor felsirt a lányunk berohant sírva. Anyukám ki ment ,így 3-an sirdogáltunk. Életem legszebb élménye volt,egyben a legfájdalmasabb!

(Órditottam majd nem végig.)

Nem tudhatod, hogy fogsz viselkedni. Én nagyon rosszul tűröm a fájdalmat, ha egy kicsit fáj a fejem hozzám se lehet szólni, olyan hisztis vagyok. Horror forgatókönyvek éltek a fejemben a szülésről :) Biztos voltam benne, hogy ordítani fogok.

Indított szülésem volt 3 perces fájásokkal, olyan fájásokkal, hogy nem hogy ordítani nem tudtam, örültem, hogy levegőt tudok venni. 5 óra vajúdás után mondtam a szülésznőnek, hogy csináljunk valamit mert nem bírom tovább. Megvizsgált, majd közölte mosolyogva, hogy jó csináljunk valamit, mégpedig a következő fájásnál nyomjak. 15 perc múlva megvolt a kisfiam. :)

En is azt hittem, fura lesz, de hamar belerazodtam, igaz a vege nem ugy sikerult, ahogy szerettuk volna.....De nem volt veszes, ott volt a ferjem is, rengeteget segitett!

Nem volt szüleszno, egyedul vajudtam, neha ramneztek, valamint volt noverhivo. Hidd el, nem az fog ott erdekelni, hogyan viselkedsz, hanem hogy mindjart meglatod a picurt:))

Kedves Kismama!

Én most 22hnm vagyok, tudod, első unoka..:D

Szültem 3 gyermeket.

Testileg, agyilag felkészülten.

Amit nagyon-nagyon gondosan elolvastam, az a Hirschmann Imre szülész-nőgyógyász által írt könyv: SZÜLŐSZOBA, TESSÉK BELÉPNI! Mondhatni, mint egy tantárgyat, megtanultam.

Mosolyogva léptem be a szülőszoba előszobájába. Férjem kint várakozott, mellette egy leendő nagymama. Látván engemet, ezzel a szavakkal fordult a férjemhez: na, nem sokáig fog a felesége így mosolyogni! Fog ő még kiabálni is!

Hát, nem! Nem kiabáltam. Nem kellett. A másodiknál és a harmadiknál sem.

A "fájás" amiről itt beszélünk, az valójában egy szorító érzés, körülveszi az ember hasát.

Noná, hogy körülveszi! Ezzel készteti a méh egyetlen kimeneti nyílását, a hüvelyt arra, hogy az szülőcsatornává táguljon.

Igen ám, de ha ezt nem természetes igénynek tarjuk a részéről, akkor megfeszítjük magunkat, ellenállunk a nyomásnak.

Ez bizony azt eredményezi, hogy szegény szervezetünk vagy az esetleg beadagolt méhösszehúzó anyag (oxytocin), hiába "küszködik" vagy dolgozna, mi ezt neki nem akarjuk neki, nekik megengedni. Összehúzzuk az izmainkat, beleértve a hüvelyéit is, meg a gátizmokat, meg....

Ördögi kör tud kialakulni.

Nos, a fent említett könyv többek között azt tanácsolja, hogy gyakoroljuk be, már a várandósságunk során, és egyre jobban, hogyan tudjuk magunkat, izmainkat deréktól lefelé ELLAZÍTANI.

Ezt meg tudtam tanulni.

"Eredményeim": 1. szülésnél bementem a kórházba kb. 17:30-kor, és előkészítési folyamatokkal, vajúdás gyors és fájdalommentes volt, a gyermek 21:30-kor már megszületett.

Miközben az a nőtársam, akit a vajúdóban találtam megérkeztemkor, még mindig ott markolászta a kórházi ágyának fejrészét, bemerevítve egész testét..... Míg mellette vajúdtam, Két összehúzódásom között igyekeztem neki tanácsolni, hogy lazítson, ne szorítson.... De meg sem hallotta, csak sikoltozott..

És itt jönnek a képbe a kérdésed személyekre vonatkozó részei:

Igen, a vajúdó nőnek szüksége van biztatásra, megnyugtatásra. Az én időmben a vajúdóba a fogadott vagy nem fogadott orvos nézett be, szülésznő nem. Ha lehetett volna, szerettem volna, ha a férjem is ott van. (Lehetett volna nyugtatgatni, ne ijedjen be...:D.. De viccen kívül, jó érzés lett volna. Meg más miatt is.)

A szülésznőkről érdekes dolgot mesél el a könyvében ez az orvos. Ebből az derül ki, hogy a szülésznők gondolkodásában is az a nézet gyepesedett be, hogy a szülés óriási fájdalommal jár. Elmesélte azt az esetet, hogy egy felkészült nő ott van a vajúdóban. Bejön a szülésznő, és megkérdi tőle, vannak-e már fájásai. Mire az azt válaszolja, nem, nem érzem. "Na, akkor maga sem fog itt megszülni!" Miközben a nő gyönyörűen tágult. A nő erre megijedt, és rögvest megjelentek a "fájdalmai". :D

Félreértés ne essék: azért, mert fájdalom nincs, csak egyre szorítóbb érzés, a szülés HATALMAS MUNKA mind az anya, mind a gyermek szempontjából. De megéri!

Hogy a gyermek szempontjából mennyire, azt mostanában hallottuk (Ridikül c. TV-műsorban, szakember szájából).

Azzal, hogy a magzatnak végig kell magát hajtania a szülőcsatornán, és neki is cselekvő részt kell vállalnia a megszületésében, azzal személyiségét, viselkedését, későbbi társadalmi tűrőképességét alapozza meg. Jó irányban.

Bocs, de az első kérdésedre most vettem észre, nem is válaszoltam.

Hogy hogy fogsz viselkedni a szülés alatt?

Mielőtt válaszolnék, jelzem, én is azt mondom, hogy a szülés során nem kell "viselkedni". Kerül az ember ott olyan élettani és élethelyzetbe, hogy a "viselkedés"-nek semmi, de semmi értelme nincs, mert ennél jóval többről, gyermek születéséről van szó.

De én azt gondolom, nem is erre gondoltál, hanem arra, hogy hogyan fogod majd VISELNI a szülés közbeni történéseket.

Ez több dologtól függ.

1. Attól, mennyire vagy tisztában magával a folyamattal. Vagyis az élettani vagy biológiai ismereteid mennyire mélyek. Olvasni, tanulni, megismerkedni - ezt mindenki meg tudja tenni.

Így eleve kizárod azt, hogy számodra teljesen ismeretlen dologba csöppensz. Az emberek az ismeretlentől félnek elsősorban...

2. Bízol-e magadban? Ha igen, akkor jó. Ha még nem, arra is ráveheted még magadat.

3. Bízol-e a fogadott orvosodban? És kevésbé, mint magadban. :-) (ha vmilyen okból mégsem tudna ott lenni veled, nem esel kétségbe....)

4. Az apa, ha ott van, segít. Vagy azzal, hogy biztat, vagy azzal, hogy Neked kell őt biztatnod, ne ájuljon el a férfiaknak szokatlan, ám természetes látványoktól. (Ne haragudj, hogy kicsit viccelődök..)

5. Felkészültél-e agyban és testben (torna, légzésgyakorlat, lazítás) a szülésre.

Megérzésem szerint okosan, ügyesen fogod elviselni a vajúdás-adta helyzeteket, kitűnően fogod a babádéval együtt összeadni a kitolási szakaszhoz szükséges erődet.

:)