Elmondtam valamit anyunak, ami régóta nyomta a szivemet, erre mondhatni kinevetett. Tényleg nem kellene ezzel ennyit foglalkoznom?
Nem vagyok egy tipikus lelkizős lány, és anyu se az. Sose beszélgettünk pl. a szerelmi életemről vagy bármi ilyesmiről.De most úgy éreztem muszáj elmondanom valakinek, mert teljesen felemészt ez a dolog.
Az egész már 4 éve történt,8. osztályban. Volt egy mikulás buli a suliban, amire a fiú osztálytársaim piát csempésztek be. Nem ittak sokat, de 4 14 évesnek egy üveg vodka pont elég, hogy elveszítsék a fejüket. A bulinak kb. fél 7 kor volt vége, szóval már sötét volt. Ezért nem is bántam amikor felajánlották, hogy ki kisérnek a buszomhoz. Mivel be voltak csípve egész úton hülyéskedtek, így szépen lekéstem a buszom. A következő 1 óra múlva jött. Megkértem őket, hogy ne hagyjanak ott egyedül.Bár ne tettem volna!
Kitalálták, hogy játszunk "felelsz- vagy mersz"-et.Mondtam nekik, hogy durvákat ne mondjanak, mert úgy se teszem meg. Eleinte normálisak voltak, de egyre perverzebbeket mondtak.Persze akkor nevettem rajtuk, hisz ismertem őket, eszembe se jutott, hogy bántanának.Egészen addig, amíg az egyik fiú be nem állt az ajtó elé.Ekkor mondtam, hogy inkább vissza megyek a megállóba és ott várom meg egyedül a buszomat.De nem engedtek ki. Mondták, hogy senkinek se mondják el, ami ott fog történi.Ketten lefogtak és elkezdtek tapizni. A 4. fiú semmit se csinált, csak állt és röhögött. Hiába sírtam, hiába kértem, hogy segítsen... csak állt és nevetett.
Közben a másik kettő elkezdett pofozni és a hajamat tépték.
Egyetlen szerencsém volt, hogy két régi haverom tudta, hogy velük vagyok és azt is sejtették, hogy nem csak jó fejségből jöttek velem.Ezért elindultak megkeresni minket és hál' Isten időben megtáltak.
Mikor haza értem emlékszem, hogy sírtam. De akkor különösebben mégsem viselt meg.Hétfőre (ez pénteken volt) átgondoltam és arra jutottam, hogy csak a pia miatt volt.Senkinek se beszéltem róla a két srácot kivéve. Eddig.
Múlthéten ugyanis véletlen összefutottam azzal a fiúval, aki akkor ott volt és csak nevetett.Hirtelen belém hasított a gyűlölet.Soha senkit nem utáltam ennyire..Ott volt és csak nézte.Tudott volna segíteni, de nem tette. Mielőtt elalszok magam előtt látom, ahogy ott állt, zsebre dugott kézzel és élvezte, hogy bántanak. Fel sem merült benne, hogy leállítsa őket.És még múlthéten volt pofája elhívni randira.Azóta nagyon rosszul érzem magam.Ezért akartam végre kibeszélni magamból anyunak. Erre azt mondta, hogy régen volt, tinik voltunk, ne gondoljak rá.Ennyi.
Tudom, hogy a munka meg van gondja, de őszintén többre számítottam. Persze, régen volt, ez igaz.És akkor kellett volna beszélnem, de akkor fel se fogtam mi történt, vagy nem tudom.
Nem is tudom.Őszintén szeretném, ha megbüntethetném őket.De félek is.Eddig nem is gondoltam rá, hogy a rendőrségre menjek.
Ha eddig csendben voltam lehet jobb lenne, ha nem bolygatnám a dolgokat. A rendőrség lehet nem is foglalkozik ilyesmivel, mert régen volt, bizonyíték nincs.. és nem is tudták megtenni.
A két fiúval kb. azóta nem is beszéltem. Talán tanuskodnának, de erre nem sok esélyt látok.
Figyelj, te NEM VAGY HIBÁS SEMMIBEN! Azok a hibásak, akik erőszakoskodtak veled. Az ilyet nem lehet "kiprovokálni" vagy "félreérteni". Az alkohol és a hormonok nem kifogás. Az alkohol nem személyiség-megváltoztató szer, csak oldja a gálásokat. Szóval, aki részegen megver, és szexuálisan zaklat valakit, az józanon is megtenné, csak nem meri. Gondolj bele: ha te részeg lennél, csinálnál ilyeneket? Szerintem nem.
Nagyon fontos tudnod, hogy neked nincs SEMMI szégyellnivalód ebben a történetben! Sajnos nem egyedi a sztorid, nagyon sok lány van, akivel erőszakoskodnak, és sokan azt hiszik, hogy az ő hibájuk. Legtöbben nem tesznek feljelentést, pont olyan okora hivatkozva, mint te, ráadásul a rendőrség sem partner sokszor. (Ilyen szempontból a magyar igazságszolgáltatás nagyon elmaradott és egyáltalán nem áldozatpárti. Sok civil küzd, hogy ez megváltozzon, de egyelőre nem sok esély van rá.)
Ha valakivel beszélgetni szeretnél erről, vagy tanácsot kérni, akkor ajánlom a NANE egyesület számát. Én nem vagyok szakember, de ők igen, és jó fejek is:
Ingyenes segélyvonal bántalmazott nőknek és gyerekeknek
06-80-505-101
Minden este (szerda szünnap) 18 és 22 óra között
Most kicsit utána olvastam a dolognak.
Sok minden írtak a neten, de azt hiszem, hogy hiába tanuskodnának nem kapnának semmit. Az egyik helyen azt írták, hogy 30 napon belül kell feljelentést tenni. Ezzel "kicsit" elkéstem. Ez egyébként nemi erőszakra vonatkozik.. és nem tudom, hogy ez annak számít e.
Viszont.. ott van az a része is, hogy akaratom ellenére fogva tartottak. Az egyikük az ajtóban állt és hiába könyörögtem kb. egy órán át. Ez biztos, hogy bűncselekmény. Csak lehet, hogy ez is elavult már.
Valószínű, hogy csak azt tudnám elérni, hogy az ismerőseik, családjuk megtudja.Ezzel az a gond, hogy rólam is megtudnák.Még, ha nem is tehetek róla..szörnyen szégyellem magamat.
Ha feljelentést teszek részletesen el kell mondanom, hogy volt.. és az az igazság, hogy most egyedül vagyok a szobámba még se tudom hangosan kimondani a részleteket.Egyszerűen képtelen vagyok, még konkrétan gondolni is rá. Biztos, hogy nem tudnám szemtől-szembe elmesélni senkinek.
És köszönöm a NANE telefonszámát! Sajnos holnap (ma) pont szünnap lesz, de, ha csütörtökig se tudok normális döntést hozni akkor lehet telefonálni fogok.
Szerinted gond, ha nekik is csak annyit mondok el, amit ide leírtam?
Nem látom a leírásodban, hol van az hogy anyukád kinevetett. Szerintem nem nevetett ki. Valószínüleg ledöbbent, én úgy gondolom, hogy téged ne zaklasson fel még jobban, azért mondta, hogy ne foglalkozz vele, ne gondolj rá.
Őt valószínű jobban ledöbbentette, mint ahogy mutatta, szerintem még csak most emészti meg a hallottakat. Tudod, néha az ember ekkor nevet, mosolyog, amikor leginkább sírna...csak hogy ne mutassa az érzéseit.
Olvasd el ezt a cikket
es ne hibaztatsd magad. Engem is bantalmaztak 13-14 evesen, tudom, mit erzel. Keress fel egy megbizhato pszichologust, mert ezt elfelejteni nem lehet, maximum megfeledkezni rola egy ideig. Anyukadnak hagyj idot, hogy feldolgozza. Valoszinuleg most magat hibaztatja, hogy nem vett eszre semmit, es/vagy nem tudja, mit reagaljon.
Szia! Én ajánlotam a NANE számát. Lehet, hogy egy kicsit már elkéstem, de azért érdekelne, hogy mi újság? Felhívtad őket? Vagy jutottál valamire magadtól?
Egyébként tudom, hogy nehéz a világ elé kiállni egy ilyen dologgal.
Egyrészt ugye ott van, hogy a fiúk veszélyesek, és tudatni kellene ezt a többiekkel is. De másfelől ez neked is trauma, szégyent érzel.. stb. A mai magyar társadalomban nem igazán tudnak egy ilyen hírt kezelni az emberek, tagadnak, hárítanak, hibáztatják az áldozatot, vagy csak simán tehetetlenek. Ezzel pedig nem nagyon lennél kisegítve. Nem könnyű a döntés. De ne érezd kötelezőnek. Már az is nagy lépés, ha feldolgozod a traumát, segítséget kérsz egy pszichológustól, és ha egyszer majd esetleg készen állsz, akkor elmondhatod, mi történt veled.
(Nem tudom, erről olvastál-e, de messze nem vagy egyedül a helyzeteddel. Rengeteg lányt, nőt zaklatnak vagy erőszakolnak meg, sokkal többet mint gondolnánk, csak az esetek kb. 90 százalékára nem derül fény. )
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!