Normális, ha öregnek érzem magam 21 évesen?
Nagyon rossz gyerekkorom volt. Jó tanuló voltam, de szülői támogatás hiányában félbe kellett hagynom az egyetemet.
Túl vagyok 2 depresszión, rengeteg megaláztatáson, millió ok nélküli büntetésen.
Pár hónapja kezdtem új életet, de bánom, hogy nem tudtam elvégezni a sulit. Ha otthon minden rendben, sikerült volna.
Mindenkitől hallom, hogy olyan fiatal vagyok még, csak 21 éves, előttem az élet, akárhány diplomát szerezhetek, nincs minden elveszve. Lélekben viszont olyan öregnek érzem magam. Mint aki már túl van mindenen, eltelt felette az élet, és nincsenek esélyei.
Többen is mondták, hogy nagyon látszik rajtam. Meg hogy mély fájdalom tükröződik a szemeimben akkor is, ha mosolygok, olyan végtelen szomorúság.
Most is amikor beszélgettünk a barátommal, mondta, hogy választanom kéne egy szakirányt, hová szeretnék tovább menni a jövőben, nem tengődhetek érettségivel életem végéig, olyan képtelennek érzem magam az elinduláshoz.
3 éves korom óta éltem durva lelki terrorban, csak épp nem tudott róla senki. A rokonok mindig mondták, hogy olyan fura ez a gyerek, túl komoly. Meg hogy nincsenek e autista hajlamaim, mert furán viselkedtem, féltem mindentől és mindenkitől. Kérdezték anyut, minden rendben e otthon, mindig rávágta, hogy igen, csak én ilyen kis magamnak való vagyok, és ne higgyék el, ha azt mondom, nem oké minden, élénk a fantáziám.
Most is megismerkedtem a barátom barátaival, és egymás közt úgy emlegetnek, hogy "a fura lány". Nem tudom, ez pontosan mit takar.
Ez mind a szüleim miatt van?
Minden bántalmazott gyerekből ez lesz?
A lelked lehet hogy tenyleg idos ( mar ha hiszel a reinkarnacioban)
En 18 vagyok de ugy erzem magam mint egy 50-60 eves no.
Sok mindent ateltem amit nem kellett volna.. Anyukam szeretett,de elhanyagolt,ajandekokkal akart megvenni... el is tavolodtunk egymastol sajnos...
En is magamnak valo voltam,nem nagyon baratkoztam,1-2 igazi baratom volt es slussz passz... en is egyetemre akartam menni,de elment az eletkedvem..van meg ra mod,de nem most,majd talan 1-2 ev mulva..:S
Nagyreszben a szuliok miatt van,nem minden bantalmazott gyerekbol lesz ilyen felnott... Fel a fejjel,mehetsz meg egyetemre,fosulira akarhova. :)
21 évesen én is így éreztem. Aztán leépítettem a szüleim, hagyjanak engem békén. Megkésve idén, 26 évesen fogok diplomázni. Mellette teljes munkaidőben dolgozom, így rohadt nehéz, nagyon kell akarni. De meg lehet csinálni.
A szüleim nem keresem, már ők se engem. Kb. szülinapokon felköszöntjük egymást és ennyi. Több nem is kell. Minél ritkábban beszélünk, annál jobban érzem magam.
Én 18-19 évesen éreztem magam így, engem is lelki terrorban tartottak, rengeteget szenvedtem, mindeni látta hogy nem vagyok normális, de senki sem akart szeretni. Nem tudtam hova menjek, nem tudtam mit tanuljak, mit dogpzzak, semmi sem sikerült, senki sem szeretett. Teljesen kilátástalan volt minden, amíg össze nem jöttem a párommal, ennek már két éve, de lassan úgy látom, teljesen meggyógyulok. 6kilót híztam, azelőtt deszka voltam. Elkezdtem dolgozni, ami megy.
Gondoltál már arra hogy dogozz és elköltözz a rossz közegből? A munka szabaddá tesz, nem kötelező egyetemre járni, ha nem szeretnél. Csináld amihez kedved van és ami boldoggá tesz, ne azt amit mások elvárnak. Írhatsz privit, ezer dolgot tudnék még mondani, csak pont dolgozom, nem tudok ennyit írni.
Kedves Kérdező!
Én is legalább 10 évvel éreztem öregebbnek magam kamasz koromban aztán elgondolkodtam a saját érdekemben és a következőre jutottam:
- Nem vagyok hajlandó mások primitívsége miatt tönkremenni.Ők nem változnak én viszont igen. Az életemet én irányítom. Több időt szentelek a kellemes dolgoknak és elengedem a rosszakat. Amennyi időt és energiát a nyavalygásra és a sebeim nyalogatására fordítok azt fordíthatom a vidámabb dolgokra és a saját fejlődésemre is.
- Abba hagytam az önsajnálatot!
Gondolkodj el rajta. 21 évesen előtted az egész élet valaki ilyenkor megy egyetemre, fősulira.
Egy kis akaraterő kellene tudod?
Ha nagyon nem megy szerintem nyugodtan ülj be egy pszichológushoz, nem kell megijedni tőle a házidoki ad beutalót. Többen járnak oda, mint ahányan bevallják ma már ez mindennapos dolog.
Sokat segíthet.
Mellesleg lehet, hogy a szüleid tönkretették az életedet de most, hogy önálló lettél innentől kezdve, minden sikeredért és kudarcodért csak magad okolhatod, saját magad tartozol felelősséggel önmagadért innentől már nem ér másokra mutogatni, úgyhogy ideje lenne végre nekiállni és rendbe rakni az életed!
Az energiavámpírokat és mindenkit, aki rossz volt hozzád végérvényesen kiiktatni az életedből és minden kapcsolatot megszakítani velük. Akkor fogsz igazán új életet kezdeni és friss levegőt szívni.
Nem áltatlak nem lesz sétagalopp de csak elkezdeni nehéz utána megy, minden magától a végén meg magad is meglepődsz a változáson és azon, hogy mennyire természetes dolog a nevetés és a más hozzáállás.
Addig jutottam, hogy elköltöztem, és munkát keresek.
2 éven belül el akarom kezdeni az egyetemet is, csak így, hogy magamat kell eltartanom mellette, kéne előbb egy munka.
(A barátommal élek, de mindkettőnknek dolgozni kéne, ő is tanulni akar még mellette)
Nem akarok kötekedni,de nem gondolod Rengetegen vannak Sanyaru helyeben,rajta kivül?
Van egy parod,ami mar pozitivum,az eleted kezdeni felel ivelni,más 40evesen se tart ott ahol Te!
Lehet Bunkonak fogsz tartani de nem sajnallak!
Sorry
Nem kértem, hogy sajnálj, utolsó.
Gondolom, az a baj, hogy neked nincs párod.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!