36 évesen öregnek érzem magam, az vagyok?

Ha öregnek érzed magad, akkor az is vagy.

Szerintem ideje abbahagyni az önsajnálatot, és elmenni pszichológushoz.

" De az is zavar, hogy nincs körülöttünk társaság, beszélgetés, nevetés. Mivel egyedül nevelem. Attól félek, hogy elfelejtek viccelni, vagy beszélgetni. Ráadásul a munkahelyemen is egyedül dolgozom, nincs kivel beszélnem, hülyéskednem. Megoldás lenne, hogy váltsak munkahelyet, csak ezt nem lehet, mert ebből tudom eltartani a kislányomat. KEzdjek bele sportba? Vagy hobbiba? mikor a gyerek mellett és miből?"

Nem lenne rossz, ha a gyerekkel elmennétek valahová, ahol hasonló helyzetü szülökkel is együtt lehettek: úszótanfolyam a gyereknek, vagy más szakkörszerüség, ahol találkozol szülökkel is.

Nem értelek, mi tart vissza, hogy ne csak otthon ülj - igen sok elfoglaltság van, ami nem kerül pénzbe.

A gyerek nem jár ovodába/iskolába? Ott nem találkozol másokkal?

Nálunk sosem volt körülöttünk család, ennek ellenére a gyerekek nem lettek besavanyodott emberek, mert nem otthon ültünk és nem önsajnálattal töltöttük a napunkat.

Te is keress - akár interneten - olyan egyedülálló szülöket, akikkel jól megvagy, menjetek kirándulni, stb., de a sport is jó ötlet - sok ehyöen van szülö-gyerek foglalkozás.

De mehetsz a gyerek nélkül is, so helyen van este különféle sportkurzus, ahol emberek közt lehetsz. A gyerekre meg tud egy szomszéd lány is vigyázni, sokan vállalnak aránylag olcsón gyerekfelügyeletet - és ha a gyerek alszik, és csak azért kell ott lennie, hogyha felébred a gyerek, ne legyen teljesen egyedül, akkor nem is kérhetnek sokat.

Csak akarni kell, meg lehet oldani, és meg is kellene, márcsak a gyereked érdekében is.

Ha van rá lehetőség, szerezz be valami kisállatot (cica, kutya, nyúl, stb.) . Nem megoldás minden felsorolt problémára, de nagyon feltudja dobni a napot ha egy kis szőrgombóc van körülötted.

A családhiánya nem gond, de barátokkal össze kellene járnotok..

Nem vagy beteg!

Két dologra van szükséged:

- Barátokra/barátnőkre

- Férjre/Élettársra/Szeretőre (igény szerint)

Nincs semmi baj, csak nem nevezed nevén a problémádat.

Magányosnak érzed magad, nem pedig öregnek.

Néha egy kicsit le kell "passzolni" a lánykádat mamáéknak, és felnőttekkel elmenni szórakozni, vagy csak beszélgetni egy nagyot. Mind neked, mind a kislányodnak kell a változatosság.

Emellett közös programokat is szervezhetsz vele, ahol társaságba lehetsz. Járathatod edzésre, ahol te a szülőkkel tudsz beszélgetni.

Sok lehetőség létezik. Amúgy az lenne a fura, ha több évet eltöltesz egy kisgyerek társaságába egyedül, és nem érzed kiszakítva magad. Normális a reakciód, viszont fontos hogy változtass rajta.

Szerezz egy pasit, járj felnőttek közé, és hipp-hopp minden jobb lesz.

Nem az öregségtől akarsz mindig feküdni, hanem a kezdődő depressziótól. Ha hagyod elhatalmasodni magadon a problémát, az neked is, és a kislányodnak is nagyon rossz lesz.

Figyelj, ezt nem viccből mondom, tényleg fordulj szakemberhez, mert ez így nagyon nem jó, ha már a lakás is kupis. (És ha most azt gondolnád, hogy ez egy szégyellni való dolog, akkor nem az!, Nem csak a testünk, a lelkünk is lehet beteg, depresszió is egy lelki betegség. És pont hogy nagyon bátornak és okosnak kell lenni ezt bevallani, és segítséget kérni.)

Lényegében te már megtetted az első lépést, mivel felismerted, hogy probléma van, és megoldást szeretnél találni rá. Én azt látom, hogy fontos a kislányod, érezni lehet az írásodból, hogy mennyire fontos neked, és milyen nagy szeretettel vagy iránta. Ezért, ha most nehéz is, a kislány érdekét tartsd szem előtt, érte tedd meg a következő lépést!

Változtatni, tenni pedig sohasem késő!

Sok sikert és jobbulást kívánok!