Elmondjam, hogy újra kezdek rosszul lenni? Vagy ne terheljem ezzel őket?

Beszélj nyugodtan anyukáddal, ez neki nem teher, ha bajod van, akkor segíteni fog.

Mindenképpen beszélj vele! Neki Te ugyanúgy mindene vagy és sokkal fontosabb neki, hogy tudjon róla és próbáljon segíteni!

Most beszélj velük, amíg még jó állapotban vagy, pont azért, hogy ne érj oda újra, ahol voltál. Hidd el, ez nekik sokkal fontosabb, mint a fáradtság.

Mindenképpen szóljál a szüleidnek, hogy újra kaphass kezelést is. Ne félj.

Pánikbetegként azt mondom, hogy inkább ne szólj, nagy különbség van egy 15 éves és egy 17 éves között. Már szinte felnőtt vagy, anyukádnak 5 hetes gyereke van, félő, hogy nagyon kiborulna, mellesleg gondolom, hogy a megváltozott helyzet miatt vannak újra rohamaid. Vess be előbb mindent, amit ilyenkor érdemes, pihenés, sok sport, relaxálás, esetleg gyógynövényes tea (bár én nem szeretem őket, de van akinek beválik). Az mindenképpen nagyon jó, hogy a családod foglalkozott anno a pánikbetegségeddel és nemcsak legyintettek rá, mint sok más szülő, de ha jól értem még rohamot sem kaptál, nem kell festeni az ördögöt a falra. Minden ember feszültebb ha csecsemő van, mert folyton sír, stb., rád is ez hatott, emiatt még nem kell rögtön azt gondolni, hogy újra pánikbeteg vagy.

Én szülőként azt mondom, mindenképp beszélj a szüleiddel. Nem lehetnék annyira fáradt, hogy ne legyen energiám segíteni a gyerekemnek! Biztos, hogy szörnyen érezném magam, ha nem tudnék időben róla, hogy gondja van.

beszélj velük és a pszichiáterrel is

5: bocs, de én is ugyan pánikbeteg vagyok, de azért te ettől még nem tudhatod, hogy a kérdezőnek milyen pszichiátriai betegsége van, ez az egyik. A másik, hogy 17 évesen még nem felnőtt, és a szüleinek mindegy, hogy milyen nehéz helyzetben vannak épp, vagy se nekik a lányuk ugyanolyan fontos, mint az új baba, és biztos, hogy akarnák tudni, ha baj van vele. Kérdező, én már ugyan válaszoltam neked, de tényleg bármi bajod is van nyugodtan szólj a szüleidnek, elsődlegesen nekik, ne félj nem lesz nagyobb baj belőle, mint amitől jelenleg rosszul érzed magad, viszont te segítségre szorulsz, rájuk is és a pszichiátered is.

Bocs valamiért nekem a rosszullét, rögtön pánikrohamot jelentett. Amit te csinálsz, azt viszont nem pánikbetegségnek hívják, semmi köze hozzá és nem is értek hozzá semmit (szerencsére). Továbbra is úgy gondolom, hogy a mostohatesód miatt van, konkrétan lehet, hogy féltékeny vagy, előfordulhat, még ha nem is tudatos az érzés. Beszélj a pszichiáterrel.