El "kell" menjek anyám temetésére illendő? Családban senkivel nem beszélek
Anyám lelépett mikor 10 éves voltam, azóta nem is találkoztunk csak egyszer (véletlen). Férjhez ment egyébként, két gyereke is született, õket nem ismerem. A férjét sem. Anyám családjával sem tartom a kapcsolatot.
Van egy bátyám, õ 2 évvel idõsebb, féltestvérem, õt fél éves korában hagyta ott anyám az apjával. Neki sem volt kapcsolata anyánkkal. Viszont mi 5 éve jóban vagyunk. Azt mondta, hogy õ biztos nem megy el, nem is ismerte.
Én emlékszem rá, vannak rossz és nem olyan rossz emlékeim. Túlléptem azon hogy lelépett, nem hatott meg a halála. De a szomszéd temetésén is ott voltam, ez a nõ meg csak megszült. Llik elmennem? Vagy nem baj, ha nem vagyok ott? Vannak akik azzal jönnek megbánnám ha nem mennék el, de ezt nem hiszem, mert nem érzek semmit iránta
18/F
Figyelj, elmész, felöltözöl szépen, viszel egy szál virágot, végighallgatod a szertartást, aztán lelépsz. Ennyit megtehetsz, belehalni nem fogsz.
Az én szüleim 3 éves koromban váltak el, apám nevelt fel mind a 3-unkat, először látogattuk anyámat pár évig, de egyre ritkábban, aztán egyszercsak felszívódott. Évekig azt se tudtam, hogy merre van. Aztán egyszercsak felbukkant. Nekem is van két féltesóm felőle, őket nem nagyon ismerem. Elmentem hozzájuk, meglátogattam őket, mert csórók. Bemutattam a párom, elvittem neki az unokáját, azthiszem én megbocsájtottam. Ő soha nem kereste addig a kapcsolatot velünk. Szerencsés vagyok, hogy még életünkben le tudtuk a múltat. Kár, hogy te nem tudtad. Jó lett volna, ha el tudsz beszélgetni vele és megbocsájtani neki. Majd 2 éve sajnos a párja meghalt, szegényt úgy sajnáltam, sírt a vállamon. Azthiszem, ha meghalna, megpróbálnék elmenni a temetésére, de nálam ez nehezebben oldható meg. Én külföldön élek, drága dolog nagyon hazautazni, ezért csak évente egyszer megyünk.
Sajnálnám, ha nem tudnék elmenni a temetésére.
Mint sorstárs, azt mondom, menj el, és bocsáss meg neki, zárd le ezt a részét az életednek és emlékezz a jó dolgokra.
(Nálam egyébként kábé ugyanez a szitu apámmal, sajnos ő még tett is érte, hogy kegyetlen nehéz legyen a gyerekkorom, mégis megbocsájtottam neki)
De szívből kell jönnie a megbocsájtásnak, tényleg úgy kell gondolnod. Kívánom, hogy le tudd zárni magadban, és hogy meg tudj neki bocsájtani. Valalmikor én is úgy gondolkodtam anyámról, mint te, hogy "ez a nő, csak megszült".
Én nem nagyon járok temetésre, mert az a véleményem, hogy az élőkkel kell foglalkozzni, nem a halotakkal. Nagyon fontos oknak kell lennie ahhoz, hogy mégis elmenjek egy egy temetésre.
Ugy látom a Te esetedben most ép ez a fontos ok hiányzik...
Úgy gondolom, ha én érezném úgy, hogy sem azt nem érzem, hogy el szeretnék menni, sem azt, hogy nem, akkor elmennék, mert én ilyen típus vagyok.
De hogy te hogy dönts, arra csak te tudhatod a választ. Ne azzal foglalkozz, ki szerint mi illik.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!