El "kell" menjek anyám temetésére illendő? Családban senkivel nem beszélek

Csakis befelé figyelj, és magadtól kérdezd meg, hogy el kell-e menned. Tudni fogod a választ.

Én nem mennék el, de én is csak egy ugyanolyan másik ember vagyok, mint bárki, aki kéretlenül tanácsot osztogat neked.

Azt csinálsz amit akarsz. Ne az illem miatt dönts.

Viszont menj el szerintem. És vedd komolyan. Mint azt a szertartást, ahol elbúcsúzol tőle. Szomorú, hogy talán már sosem lesz lehetőséged megérteni milyen volt a világ az ő szemszögéből, hogy adódtak a dolgok, hogy így döntött, vagy erre sodorta el valami.

Ha egyáltalán nem emlékeznél rá akkor is azt mondanám, hogy menj el. Mert akárhogy is fizikailag össze van kötve a sorsotok. Az aki te vagy belőle alakult ki elég jelentős százalékban.

Ne azzal foglalkozz, hogy mi "illik", hanem, hogy te mit szeretnél.

Én megértelek, minket is otthagyott az anyánk...

Ha nem érzed úgy, hogy el kéne menned, akkor ne menj. Senki sem nézhet rád ezért rossz szemmel.

Ha úgy érzed, attól még otthon is megemlékezhetsz róla, hogy konkrétan a temetésre nem mész el. De teljesen megértem, hogy ilyen körülmények között, nem érintett meg különösebben a halála, hiszen számodra ő szinte idegen.

Sajnos ezt sem mi, de még magad sem tudod most, hogy mit fogsz érezni utána, ha nem mentél el. Eleve ha felvetetted itt ezt a kérdést, valahol a lelked mélyén talán úgy érzed megkönnyebbülés lenne elmenni.

A nagybátyámmal is ez volt, magányosan meghalt, a fia épp akkortájt nem volt vele. Pár év múlva felkeresett engem a fia, úgy éreztem van egy kis lelkifurdalása, hogy nem volt ott. Szóval tényleg a lelkedre bízva, de nem rokkansz bele, ha elmész, mert visszacsinálni nem tudod. Lehet nem úgy éled majd meg mint a közelebbi ismerősei, de lehet sikerül lezárnod egy korszakot az életedben.

Kérdező: 18 éves magamra emlékezve én azt gondolnám, hogy itt a bátorság is a kulcs dolog lehet. Arra figyelj, hogy ne azért ne menj el, mert esetleg nem vagy elég bátor odamenni. Ez egy nehéz dolog még egy idősebb valakinek is odamenni idegenek közé. Ezt csak azért jegyzem meg, mert én ekkor nem vettem volna észre magamon, hogy ez mozog bennem és nem az, hogy mennyire ismertem meg ilyenek.

És még egy dolog. Az, hogy elhagyott titeket azt ne úgy tekintsd, hogy ellenetek szólt, hanem, volt ott neki valami olyan nyomora, amit nem tudott kezelni. Nekem is voltak kemény dolgok a családomban, de nekem volt lehetőségem megérteni az okokat és most már látom milyen szerencsétlen nyomorultak voltak és nem rossz emberek.

Próbálj kemény lenni és nem elhalasztani ezt az éles helyzetet, hanem beleállni.