Miért nem szeretnek a szüleim, miről tehetek én?
Engem egyáltalán nem szeretnek nem támogatnak sem anyagilag sem lelkileg de még egy kósza tanáccsal sem,bármit kérdezek tőlük csak olyan választ kapok,ami az ő javukat szolgálja az enyémet legkevésbé sem.
Mindenkit támogatnak a szülei,akik megtehetik anyagilag vagy ha nem is értéktárgyakban akkor elküldik nyelvvizsgázni,jogsizni engem ezekben sem támogatnak! :(
tanácsot/szeretet sem kapok tőlük,nem engedik hogy továbbtanuljak ha nekik kell eltartani vagyis maradhatok otthon,de elmúltam 18 és tartsam el magam nem fizetnek nekem könyveket/ruhákat/kaját semmit,de aludhatok otthon. Most idén nem is jutottam be egyetemre így érthető,hogy dolgoznom kell de azt várják,hogy mindent én fizessek ebből a kevéske pénzből!! Félre szeretném tenni,mert tovább akarok tanulni és egyre rosszabb a helyzet se ruhám se telefonom se kajám se bérletem a munkába! még egy kedves szóval se támogatnak csak annyit mondtak,hogy miért nem mentem Okj-ra mert akkor megkapták volna a családi támogatást ami 10ezer..de nem rám költenék hanem apám elinná.
Ennyire rossz ember lennék? 19/L
válasza:
válasza: válasza:jaj szegénykém.
nagyon sajnálom. figyelj. tudsz valami nyelvet? ha nem, akkor szállj rá a nyelvtanulásra (a nyelvvizsga nem muszáj ám, nekem elhiheted). nézzed a youtubeot, stb. tanuld az angolt állandóan. és ezzel már tudsz olyan munkát találni, amiből tudsz bérletet, ruhákat, stb. venni.
a következő lépés a továbbtanulás lesz. ha jövőre sem sikerül esetleg, ne keseredj el! én 21, majdnem 22 évesen kezdtem az egyetemet. ilyen is van, és volt 25 éves csoporttársam is. szóval az a lényeg, hogy menj tovább, tegyél meg minden tőled telhetőt, hogy előbbre jussál. az már valami, ha legalább ott alhatsz. tudom, nehéz neked, de annyi előnyöd van, hogy legalább már felnőtt vagy.
válasza:Nagyon sajnálom h így kell élned! De egyet ne felejts el ez is tanulság. Ha egyszer Te leszel majd édesanya fogod tudni h Ne viselkedj.
Én évek óta külön élek anyáméktól és anyagilag mindent megkaptam még velük laktam amiért hálás is vagyok viszont érzelmileg jobb nem beszélni róla.
Soha nem tudtam velük megbeszélni semmit. Az én ismerőseim barátaim mind hülyék voltak a szemükben.
Soha nem éreztem azt h szeretnek csak úgy voltam.
Nem minden az anyagi oldala. Most h külön élek ugyanúgy élek mint bárki más aki megdolgozik a pénzéért. Nem hiányzik h mindenem meglegyen.
Nem akarok luxust sem. Csak arra vágyom h egyszer érezzem h én is vagyok valaki a családba akit szeretnek és akikkel meg tudom beszélni a dolgaim felnőtt módjára.
Sajnos nem hiszem h ez valaha változni fog. Próbáltam nyáron beszélni anyámmal erről de az csak addig tartott még elmondtam és utána ugyanolyan volt.
Azt mondom bár ne kaptam volna meg mindent de legalább szerettek volna. Semmi másra nem vágytam vágyom.
Így h külön élek igyekszem ezen nem bosszankodni h így alakult viszont az biztos h megpecsételte az életem.
Sajnálom h sokaknak át kell ezt élni és harcot vívni a szülőkkel. Normális esetben ilyennek nem szabadna előfordulnia.
Sok erőt és kitartást kívánok neked. Nehéz dolog ez és sztem neked is végig fogja az életed kísérni.
De te járj emelt fővel hisz nem hiszem h ilyen esetben a gyerek a hibás. Hisz mit tudnak egy gyerek ártani?
Felnőtt nő vagy fel a fejjel!!
válasza: válasza:"Ne te próbálj megváltozni. Valaki negyven, ötven éves fejjel se érik a meg a gyerekvállalásra."
igen, kérdező, nem neked kell megváltozni. De én máshogy írnám le ezt: vannak olyan emberek, akik túlságosan buták szülőnek és fogalmuk sincs, mit kell kezdeni egy gyerekkel, ahogy arról sem, h a gyereknek érzelmei is vannak. Az én szüleim is buták és alkalmatlanok szülőnek, ahogy a te szüleid is. Sztem nem fognak megváltozni már, el kell költöznöd, ha tudsz, minél hamarabb.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!