Miért nem szeretnek engem a szüleim mióta felnőtt vagyok, meg amióta testvérem van? Mit csináljak jobban?

20 éves vagyok, fiú, otthon lakom a szüleimmel, van egy 1 éves húgom, akire gyakran kell vigyáznom, ellátnom, sokszor úgy szinte, mintha az én gyerekem lenne, arra hivatkoznak, hogy nem érnek rá, fáradtak, meg hasonló, ami még egyáltalán nem lenne gond, mert szívesen csinálom, az én szobámban is van kiságy a gyereknek, sokszor nálam alszik, hogy ne zavarja a szüleinket, naponta szoktam fürdetni, megetetni, elaltatni. A baj az, hogy én nem kapok semmi jó szót, csak veszekednek velem teljesen ok nélkül, mindenért hibáztatnak, kötekednek, és szerintük rossz hatással vagyok és leszek a húgomra, jó lenne, ha már elköltöznék a fenébe. Ebben az utóbbiban részben igazuk van, mert felnőtt vagyok, de még sosem dolgoztam, diák vagyok, nem tudom magamat eltartani, albérletet fizetni meg ilyesmi. Olyanokba kötnek bele például, hogy a hétvégén reggel készültem fürdetni a húgomat, bevittem a fürdőszobába, betettem ott a járókába, és gondoltam, előtte megfürdök én, és rendbe rakom magamat, és mikor éppen végeztem a borotválkozással, anyum felkiabált, hogy azonnal jöjjek az étkezőbe reggelizni, és hozzam le a húgomat, de én még nem fürdettem meg. Gyorsan felvettem egy alsónadrágot, fogtam a tesóm, levittem, ők meg kiabáltak velem, hogy milyen felelőtlen vagyok, és hogy merészelek a fürdőben meztelenkedni a kicsi előtt. Könyörgöm, egy egyéves gyerek előtt, aki nem is rám figyelt, hanem a játékára, nem mindegy?! Az még kisbabának számít szinte! Azért is nagyon veszekedtek egyszer, hogy a barátnőm vendégeskedett nálam, amikor a gyerek is ott volt. Én megértem, hogy fontos számukra a testvérem, és hogy jobban szerethető, aranyosabb is, mint én, de nekem soha nem mondták, hogy szeretnek, nem is nagyon mutatták ki, éppen csak megfelelően gondoskodtak rólam, és ennyi. Én nem csak gondolom ezt, hanem tudom, mert nem túl rég rá is kérdeztem, és ők megmondták, hogy jól gondolom, így van. Ez miért lehet így, azt nem tudom. Én mindent rendesen csináltam, soha nem volt velem gond, a középiskolában is jól tanultam, nem értem. Mit tudnék tenni még, hogy megváltoztassam a véleményüket velem kapcsolatban? Hogy jobban szeressenek? Ez különösen azóta éleződött ki, mióta felnőttem, és a húgom születése is rátett egy lapáttal.