Szégyen, ha a gyerek ilyen tájékozatlan?
Nekem sajna nem tanítottak semmit a szüleim a jogaimról. Mikor azzal jöttem, hogy ne üssenek meg ok nélkül, mert vannak jogaim (17 lehettem), akkor az volt a válasz, hogy jogom két dologra van: "Tisztelni a szüleim és engedelmeskedni."
Iskolában tudtam meg, és nem alsóban, hogy ok nélkül megszégyeníteni és mások előtt megalázni a gyereket nem szabad. 15 évesen világosított fel egy tanárom, hogy gyereket verni úgy, hogy annak nyoma legyen, és nem oktató szándékkal, hanem élvezetből és hatalomfitogtatásból feljelenthető.
(A nevelő célzatú pofon az engedetlen kamasznak természetese nem ez a kategória)
Sokáig abban sem voltam tisztában, hogy jogom van az alapszükségletekre (amennyiben a család finanszírozni tudja), mint a tisztálkodási szerek ápoltság céljából.
Nem tudtam eldönteni, apámnak joga van e megszabni, mikor szólalhatok meg, vagy mikor ehetek. Üvöltve és fenyegetve adta a tudtomra rendszeresen, hogy az ő házában nincs jogom az ő engedélye nélkül megszólalni, vagy kiveri belőlem a lélegzetet is.
19 évesen el akart vitetni a pszichiátriára, mert szerinte közveszélyes vagyok. (Az ok, hogy meg reggel akartam megmosni a hajam, mert este a húgom mosott, és nem hagyott volna meleg vizet. Amikor megtiltotta, felhívtam anyut, hogy kikérjem a véleményét. Erre apu fenyegetni kezdett, hogy megöl, elintéz, becsuktam az ajtót, jött utánam, mint a vadállat, tépte a kilincseket, hogy felaprít, amiért meg mertem kérdezni anyát arról, amit ő világosan kijelentett).
A nagymamámtól tudtam meg, hogy jogilag felnőtt nőként pszichiáter beleegyezése és a saját aláírásom nélkül nem zárhatnak el.
20 évesen jöttem el otthonról.
Kinek a hibája, hogy tájékozatlan maradtam?
N
Ez szerintem nem a jogok tudásáról szól, hanem az elnyomásról, hogy mégha emberileg tudod is hogy vannak jogaid, te ne merd őket érvényesíteni, alsóbbrendűnek érezd magad.
Ez egy valamilyen szintű butítási folyamatot is eredményez.
Ők szó szerint belédverték, hogy neked ott nincsenek jogaid, ők viszont bármit megtehettek.
Ez a te agyadban sokkal inkább lelki berögződéssé vált, mint sem hogy a tudás hiánya okozta volna.
Ha amikor apád kezet emelt rád, hiába tudtad volna, hogy ez testi sértés, ha ezt közlöd vele, akkor nem üt meg? Esélyes, hogy de, talán még jobban is, mert szájaltál...
Tehát nem a te hibád.
Viszont szerintem ilyen gyerekkorral a hátad mögött érdemes lenne egy jó pszichológussal elbeszélgess, hogy feltudd dolgozni. Lehet, hogy még nem érzed, de ez még előjöhet, mint lelki sérülés bármikor. (ne pszichiáterhez menj, mert ő nagy valószínűséggel gyógyszert írna, az a tapasztalatom)
Szerintem itt nem a tájékozatlanság furcsa, hanem hogy ennyire a jogaidra koncentrálsz. Nekem se mondták el soha a jogaim, a család nem egy bíróság... lázadtam egy kicsit és kivívtam magamnak, amit tudtam.
A tájékozódás egyébként mindenkinek a saját felelőssége. Nálam anno a felvilágosítást rendezték le annyival, hogy 18 éves koromig ne is gondoljak semmi testiségre, mert az rossz, utána lehet és majd 18 éves koromban elmondják, mi van... mivel ez nem tetszett, bementem a könyvtárba (internet még nemigen volt) és mindent elolvastam, amit találtam. Elég hamar jóval tájékozottabb lettem a korosztályomnál. Ez a dolog már mindenkinek a saját felelőssége.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!