Szégyen, ha a gyerek ilyen tájékozatlan?

Nekem sajna nem tanítottak semmit a szüleim a jogaimról. Mikor azzal jöttem, hogy ne üssenek meg ok nélkül, mert vannak jogaim (17 lehettem), akkor az volt a válasz, hogy jogom két dologra van: "Tisztelni a szüleim és engedelmeskedni."

Iskolában tudtam meg, és nem alsóban, hogy ok nélkül megszégyeníteni és mások előtt megalázni a gyereket nem szabad. 15 évesen világosított fel egy tanárom, hogy gyereket verni úgy, hogy annak nyoma legyen, és nem oktató szándékkal, hanem élvezetből és hatalomfitogtatásból feljelenthető.

(A nevelő célzatú pofon az engedetlen kamasznak természetese nem ez a kategória)

Sokáig abban sem voltam tisztában, hogy jogom van az alapszükségletekre (amennyiben a család finanszírozni tudja), mint a tisztálkodási szerek ápoltság céljából.

Nem tudtam eldönteni, apámnak joga van e megszabni, mikor szólalhatok meg, vagy mikor ehetek. Üvöltve és fenyegetve adta a tudtomra rendszeresen, hogy az ő házában nincs jogom az ő engedélye nélkül megszólalni, vagy kiveri belőlem a lélegzetet is.

19 évesen el akart vitetni a pszichiátriára, mert szerinte közveszélyes vagyok. (Az ok, hogy meg reggel akartam megmosni a hajam, mert este a húgom mosott, és nem hagyott volna meleg vizet. Amikor megtiltotta, felhívtam anyut, hogy kikérjem a véleményét. Erre apu fenyegetni kezdett, hogy megöl, elintéz, becsuktam az ajtót, jött utánam, mint a vadállat, tépte a kilincseket, hogy felaprít, amiért meg mertem kérdezni anyát arról, amit ő világosan kijelentett).

A nagymamámtól tudtam meg, hogy jogilag felnőtt nőként pszichiáter beleegyezése és a saját aláírásom nélkül nem zárhatnak el.

20 évesen jöttem el otthonról.

Kinek a hibája, hogy tájékozatlan maradtam?

N