Miért van "néha" ilyen érzésem?
Amikor egyedül, vagy társaságban vagyok, akkor ugye elszoktak kalandozni az emberek a gondolataikkal. A minap, a barátommal foglalkoztam, és többször is eszembe jutott egy-egy "emlék"..
Apám és èn.
Amikor anyummal váltak, apum reggel pakolt, felkeltem rá. Megnéztem,mit csinál. Sok dobozt láttam, az ő cuccaival. Részben örültem is neki, hogy végre elmegy, mert így legalább nem kell egyikőnknek se félni tőle.. Másrészt meg rossz, mert egy nagyon picit hiányzik, amikor mondják a barátaim, és látok az utcán családokat, hogy az apjukkal jól kijönnek..
De.. én utálom.. kiismertem, tudom milyen is valójàban.. és még is.. sokszor eszembe jut, néha hiányzik..
Még mielőtt valaki elkezd "lenézni", hogy jaj istenem mit mondott ez a lány, utálja az apját.. csak hogy ezt megelőzzem, elmondom, hogy miért.
Azért, amiket tett. Amiket csinált. Ahogy bánt az anyummal,bátyámmal, s velem.
Aki válaszol rá, annak köszönöm, hogy végig olvasta, és bocsánat, hogy raboltam az idejét. :c:
válasza: válasza:Ez nem igaz..
Anyum kint dolgozott Németországban, haza küldött 1 év alatt összesen 3 millát, és azt a pénzt lenyulta anyumtól.. össze-vissza kavart lányokkal, velem egykorúakkal is (!), fent volt minden társkeresőn, találkozgatott velük, aztán meg elvitt ahhoz a csajhoz, akivel összejött..
Tudnék egy csomó tettét elmondani, hogy milyen..
De bocsánat, hogy az olyan férfiakat nem kedvelem, akik verik a családjukat, ráadásul a gyerek szeme előtt, hallatára, amikor azt látja,hogy az apja fojtogatja az anyját.. Bocs, de az ilyen ember számomra nem apa!
válasza:Mély benned a fájdalom jól tetted, hogy kiírtad magadból.
De ennek ellenére maradt benned szeretet, azért mert egészséges a lelked, van szíved.
2.kommentelő:
Sajnálom! :c és ölelés! :)
4.kommentelő:
Sokan megjegyezték, hogy milyen nagy bennem a szeretet. :)
Amikor a barátomnak meséltem, akkor meglepődött azon, hogy egyik pillanatba elhordom mindennek az apámat, de.. sose tudnék utálni senkit, akármit is tett.:c ez amolyan.. utálom, de mégse èrzés..:/
De!^^ tartom magam és a barátom sokat segít.^^
Bár.. sose szoktam beszélni a bajaimról. :/
válasza:Nem az apukad hianyzik, hanem az apa mint szereplo az eletedbol. Kulcsfontossagu minden emberi leny eleteben az anya es az apa szerepe, van is egy vicc, amiszerint a felnottkor arrol szol, hogy feldolgozzuk, amit a szuleink gyerekkorunkban tettek velunk.
Nem elitelendo, hogy nem szereted apukadat, hiszen csalodtal benne, nem kellene, hogy emiatt buntudatot erezz. Tudom, hogy milyen nevetsegesen hangzik, es megtenni sem egyszeru, de a sajat erdekedben probalj meg csak megbocsajtani neki (ehhez beszelnetek sem kell, csak az a lenyeg, hogy ne erezz haragot es utalatot) es tovabb lepni! Sok sikert!:)
6.kommentelő:
Köszönöm szépen! :)
Megbocsájtani bárkinek lehet, illetve tudok is. :)
Csak hogy engem hibáztat, hogy miért nem keresem, holott mindig én kerestem..
Veszekedtünk facen, és egyszer csak azt írta, hogy: 'Te nem vagy a gyerekem, ne keress többet'
Itt már nem lehet megbocsájtani. :/
válasza:"orokre az apad marad akarmi is lesz!"
Ez a legnagyobb marhaság amit emberek mondanak. Ha valakinek a családja a legnagyobb ellensége, és első számú célpontja, akkor az az ember nem érdemli meg hogy bármivel többre tartsák mint egy vadidegent. Attól hogy valaki megcsinált, és rá vagy kényszerülve hogy mellette nőjj fel, még nem kötelez arra hogy bármennyire is szeresd, vagy tiszteld.
"van is egy vicc, amiszerint a felnottkor arrol szol, hogy feldolgozzuk, amit a szuleink gyerekkorunkban tettek velunk"
Az a baj, hogy ez sajnos nem is vicc, mindenki életére kihat az, ahogy nevelik, és ahogy bánnak vele.
Amúgy ismerős a helyzet, nekem alkoholista apám van. Gyakorlatilag egy könnycseppet nem hullatnék érte, sőt a sírjára tudnék köpni ha megdöglene. Amit érdekesnek tartok, hogy ha józan, akkor haláli jó fej, segítőkész, és akár jó apa is lehetne/lehetett volna. Pont ezért gyűlölöm még jobban, mert neki fontosabb a pia mint a családja, és valahol más családoknál látja az ember, hogy milyen is lehetett volna az életünk ha nem terrorban, és megvetésben kell felnőnünk, és nem gyomorgörccsel mész haza, hanem az otthon az tényleg az otthont jelenti számodra, nem pedig egy helyet ahonnan csak menekülsz.
8. kommentelő
Pacsit ide, teljesen igazad van!
Most úgy odamennék, megölelnélek és mondanám, hogy nem vagy egyedül. :c
Sajnálom, ami veled történt.:c
Nekem nem volt normális gyerekkorom, nem csináltam azt, amit a többi gyerek, nem voltam olyan helyeken, mint a többi, állandóan rettegésben éltem, nem mertem bármikor is haza jönni.. csak elakartam tűnni.
Többek közt, barátom se hitte el, hogy ilyen volt az apám, mindaddig, amíg nem mondtam el neki. Mert már fel tűnt neki, hogy amikor voltunk a tüzijátèkon, akkor megnéztük, hogy mik vannak ott. És amikor volt ilyen..ilyen forgó akármi, hirtelen nem jut eszembe a neve,bocsánat.:/ Sorra végig kérdezte, hogy ültem már-e rajtuk, és a válasz,nem. Meglepődött. Kérdezte, miért. És mondtam, apám miatt.
De teljesen megèrtem a te helyzetedet is!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!