Ti hogy kezelitek ha a pártoknak van egy gyereke az előző kapcsolatából?
Az az igazság, hogy 20 éves vagyok és nem tudom "illik-e" a korra fogni, de azt hiszem nem értem még meg erre.
Amikor megismerkedtünk elmondta, hogy van egy kisfia amivel akkor nem is volt problémám.
Mivel az anyuka nem engedte, hogy a barátom lássa a kicsit, így még én voltam az aki bíztatta, hogy próbáljon beszélni vele, vagy ha szép szóval nem megy forduljon ügyvédhez, mert én ugyanebben a szituban voltam és tudom, hogy ha a kicsi évek múlva megismeri (mint az én esetemben 16 év után aput) teljesen mind1 mit mondd a gyerekben csak az fog élni, hogy apa nélkül nőtt fel, apa nem volt ott.
Most viszont, hogy sikerült megegyezniük teljesen befordultam, és tudom, hogy önző vagyok, de bár ne szóltam volna egy szót se.
Nyilván logikus az is, hogy az anyja nem adja rögtön csak úgy oda a 2 éves gyereket, mert 1 éve nem látta az apját, de egyszerűen megesz a féltékenység amikor hétvégente együtt vannak és tudom, hogy hármasban fagyiznak vagy játszanak valahol. Aztán mikor este hazajön jönnek az sms-ek, hogy jó volt együtt, bár ne mentek volna szét stb...
Az, hogy a gyerek az első helyen lesz neki természetes, és elfogadom, de az a tudat, hogy azzal a nővel van órákat, tudom, hogy fűzögeti, csábítja... kikészít teljesen.
Már beszéltem vele erről, tudom, hogy túl lépett, szeretjük egymást, és elhiszem neki, hogy csak a gyerek miatt teszi, de akkor sem tudom elfogadni...
Másra sem gondolok mikor együtt vannak, felemészti a hétvégéimet.
Ti hogy vagytok ezzel, voltatok már hasonló helyzetben?
Ok, Te meg nem bírod látni a tapintatlan sms-eit.
Egy-egy.
Az, hogy ő mit érez, az az ő dolga, ő problémája, a kisfiúnak viszont az az érdeke, hogy megismerje az apukája új párját. (Már ha az apuka is komolyan gondolja, hogy van új párja)
Köszönöm a választ.
Azért bíztattam, mert mindkettőnknek komoly lelki problémái voltak amikor megismerkedtünk, neki az, hogy mennyire hiányzik a fia, de a lány nem engedi, hogy lássa.
Tudtam, hogy csak ez hiányzik még a boldogsághoz...
Sajnos csak a kialakult helyzet után esett le, hogy mivel is járhat ez, ezért érdekelt idősebb nők vagy inkább férfiak véleménye akik már voltak ilyen szituban.
én 20 éves fejjel nagyon nem gondolt végig
Azert nem kene fujjogni, ertheto a no reakcioja(es meg azt mondjak, sok itt az elvalt no, neeem itt a legtobben elvalt apukak baratnoi, felesegei, akik egybol jonnek az exek szapulasaval).
Szult egy gyermeket ennek a ferfinak, akivel aztan elvaltak utjaik, de a kapocs megmaradt. Most, hogy ujra kepben van apuci-aki most mar azert csak talalkozik, foglalkozik a gyerekkel-feleledt benne , a csaladi idill kepe. Oszinten szolva bar en nem vagyok sem anyuka, sem feleseg, de beletudom kepzelni magam a no helyzetebe. Barmennyire is eliteltek, en is megprobalnam visszahoditani, bar ha latnam , hogy eselytelen nem folytatnam, de csak remenykednek. Es valoban, en sem akarnam akarnam megismerni az uj not, sem azt latni, hogy exszel milyen boldogok, mikozben en nem vagyok az, hisz nincs mellettem senki(lehet ez miatt sz*r alaknak nevezni, de az irigyseg, onzes egy termeszetes reakcio, foleg ilyenkor).Te most egy akadaly vagy(csunyan fogalmazva)szamara es itt most minden a parodon mulik, hogyan dont, megvaltozik -e benne barmi avagy sem. Sajnalom, hogy at kell ezt elned 20 evesen, nagyon nehez lehet neked. Bar azert ne vadold magad, hogy ravetted, hogy talalkozzon a fiaval, ez szep gesztus volt toled.
En a legjobbakat kivanom, ettol fuggetlenul neked, remelem alabb hagyj az anyaban ez a visszaszerzesi vagy, es o is talal maganak egy tarsat es igy mindenki boldog lehet!
1. Olyan nincs, hogy anyuka nem ENGEDI, hogy lássa apuka a gyerekét. Az ő nevén van, gondolom fizeti a gyerektartást, ha máshogy nem, akkor bíróságra kell menni és igenis ki lehet kényszeríteni anyukából a láthatást. Az apának ez jár. Kamu szöveg, avagy nem is akarta igazán látni azt a gyereket. Legalábbis annyira nem, hogy ezért képes legyen perre menni.
2. Nyilván anyuka rájött, hogy egy kisgyerekkel már nem olyan az élet, mint nélküle. Nem úgy megy, hogy leugrok szórakozni és összeszedek valakit, életre szóló szerelem, blabla... A férfiak nagy része nehezen fogadja el, ha valakinek már van egy gyereke (tudom, egyedülálló anyuka vagyok), illetve annyira kötött vagy, hogy általában nem rajtad múlik, hogy eltudsz-e menni egy randira vagy sem. Könnyű visszahozni a régi érzelmeket, amikor otthon ülsz egyedül, a gyerek alszik, te bámulod a tv-t és azon gondolkozol mennyivel is jobb volt, amíg volt kihez hozzábújni. Megszépülnek az emlékek és sokszor jó ötletnek tűnik visszacsinálni mindent. Általában nem az. Ilyenkor kell erősnek lenni és azt mondani, hogy egyszer már vége lett, nincs értelme. Valaki ezt nem képes megtenni, ez a nő nem képes erre... Nekem is piszkosul nehéz volt eleinte türtőztetnem magam.
Anno, amikor hasonló idős voltam mint te, nekem is volt egy gyerekes párom. Én nem tudtam elfogadni. Nem tudtam még mivel jár egy gyerek és nem is akartam tudni. Fiatal voltam hozzá, nem akartam mostoha mamit játszani, amikor nálunk volt. Kellemetlenül éreztem magamat a közös, hármas programokon. Ez számomra inkább kiábrándító volt, pedig ott anyuka nem is kavart be.
Neked kell eldöntened azt, hogy kivársz, nyelsz és tűrsz, avagy meglépsz. A párod életében mindig is ott lesz az exe és mindig ott lesz a gyerek is. A régi felfogásom ellenére ma már olyannal nem tudom elképzelni az életemet, aki nem tudja elfogadni a gyerekemet és az apját. Nem járunk össze, nem csinálunk hármas programokat, de a gyerekem apja, a volt férjem mindig is részese lesz az életünknek, hiszen legalább annyira az ő gyereke is a lányom, mint az enyém. Nincs köztünk semmi és nem is lesz, de kénytelenek vagyunk találkozni, megbeszélni a gyerek dolgait és őszintén szólva az agyamra menne, ha nem bízna bennem a párom. Ehhez mondjuk az is hozzátartozik, hogy én nem írogatnék ilyen sms-eket az ex férjemnek, ha tudom, hogy új párja van. Annak viszont kifejezetten örülnék, ha elhozná egy-egy találkára az új barátnőjét is, mert azért valljuk be nekem sem mindegy milyen nővel tölti a gyerekem a hétvégéit. Nem mondom, hogy nincs ilyenkor némi sanyarú érzés a lelkemben, hiszen mégiscsak egy pár voltunk valamikor, de itt most nem rólunk van szó, hanem a gyerekükről és neki a legjobbakat akarom.
utolsóra válasz:
házasságban élek és férfi vagyok. azért írom, mert azt látom, hogy anyuka a gyerekek mellett mindig elfogult apukára. Ha újra összeáll a család, aminek az esélye több év után is megvan, akkor nem számít ami közte volt. Főleg ha sms-eket is küldözget. De nekem mindegy.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!