Ti hogy kezelitek ha a pártoknak van egy gyereke az előző kapcsolatából?
Az az igazság, hogy 20 éves vagyok és nem tudom "illik-e" a korra fogni, de azt hiszem nem értem még meg erre.
Amikor megismerkedtünk elmondta, hogy van egy kisfia amivel akkor nem is volt problémám.
Mivel az anyuka nem engedte, hogy a barátom lássa a kicsit, így még én voltam az aki bíztatta, hogy próbáljon beszélni vele, vagy ha szép szóval nem megy forduljon ügyvédhez, mert én ugyanebben a szituban voltam és tudom, hogy ha a kicsi évek múlva megismeri (mint az én esetemben 16 év után aput) teljesen mind1 mit mondd a gyerekben csak az fog élni, hogy apa nélkül nőtt fel, apa nem volt ott.
Most viszont, hogy sikerült megegyezniük teljesen befordultam, és tudom, hogy önző vagyok, de bár ne szóltam volna egy szót se.
Nyilván logikus az is, hogy az anyja nem adja rögtön csak úgy oda a 2 éves gyereket, mert 1 éve nem látta az apját, de egyszerűen megesz a féltékenység amikor hétvégente együtt vannak és tudom, hogy hármasban fagyiznak vagy játszanak valahol. Aztán mikor este hazajön jönnek az sms-ek, hogy jó volt együtt, bár ne mentek volna szét stb...
Az, hogy a gyerek az első helyen lesz neki természetes, és elfogadom, de az a tudat, hogy azzal a nővel van órákat, tudom, hogy fűzögeti, csábítja... kikészít teljesen.
Már beszéltem vele erről, tudom, hogy túl lépett, szeretjük egymást, és elhiszem neki, hogy csak a gyerek miatt teszi, de akkor sem tudom elfogadni...
Másra sem gondolok mikor együtt vannak, felemészti a hétvégéimet.
Ti hogy vagytok ezzel, voltatok már hasonló helyzetben?
Ha tudod,hogy szeret téged a párod,akkor nincs min idegeskedned.
Próbálj meg nyugodt maradni és ne féltékenykedj.
Tudom,hogy baromi nehéz,főleg a fent említett smsek miatt.
Ahogy magamat ismerem én is kiakadnék az üzenet láttán.
De!Amíg a párod önként és nyíltan mutatja meg az smseket,addig nincs mitől tartanod!Ezzel bizonyítja,hogy nincs mit takargatnia és téged szeret.
Amúgy halkan megjegyzem,az exéről megvan a véleményem,hogy ilyen üzeneteket ír,amikor jól tudja,hogy Ti egy pár vagytok.
Nekem nem a kicsivel van bajom, még amikor egymásba szerettünk megbeszéltük, hogy ő van.
A gyereke a gyereke én a szerelme, mindkettő másféle szeretet.
Ezt elfogadtam, mert szerelmesek vagyunk egymásba.
Nekem a mérhetetlen féltékenységemmel van a problémám :D
Elsősorban azok véleménye vagy inkabb tapasztalaza érdekelne akik voltak hasonló szituban.
Nem mindenre az a legjobb megoldás, hogy hagyd ott...
Manapság minden kérdésnél ezt olvasom.
"A férjem nem pakol össze maga után mit csináljak?" " hagyd ott" :D
A gyerekkel viszont jár az anyja is. Még legalább 10-12 évig. Csak ha legalább tinikorba lép a gyerek, akkor lehet (nagyjából) függetleníteni a láthatásokat az anyukától.
Ha a nő még nem lépett túl, akkor évekig is fúrhat titeket.
Én sem tudnék kezelni egy ilyen kapcsolatot. Van, aki képes rá, nem zavarja. Mert hát végül is együtt van a régi család, hatalmas a kísértés arra, hogy a "gyerek érdekében" újra összejöjjenek. És ez még így lesz évekig.
Nem tudnék bízni és ez tönkreteszi a kapcsolatot. Na ezért nem kezdek én kisgyerekesekkel. Tudom, önző vagyok, de legalább meg van a nyugalmam.
Szembe kell nézni azzal a ténnyel, hogy ahol gyerek van (de még többnyire ott is, ahol nincs gyerek), teljesen nem szűnik meg a házasság/család.
Papíron igen, de azt meg más kérdéseknél hogy "csakpapír" tudni szokták. Ha nagyobb lesz, 2-3 év múlva, már nem kell 3-an lenni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!