Milyen tapasztalataid vannak/voltak amikor a párodnak van/volt már az előző kapcsolatából gyereke?

Leszólnak?

De miért?

Hát, hogy őszinte legyek sajnos nekem 90% rossz tapasztalatom, és 10% jó tapasztalatom volt és van a mai napig is.

Neked is meg kell szoknod a párod gyerekét, és fordítva.

Míg másoknál ugye van az a helyzet, hogy vannak ketten és csak egymástól függenek a programok és minden, ahol gyerek van, ott már minden borul.

Próbálod megszeretni, de ott van, hogy végül is semmi közöd hozzá.

A gyerek nem fog egyből (vagy talán később sem) kedvelni, mert azt hiszi, hogy TE "elveszed" tőle az anyukáját/apukáját.

Nem nevelheted, mert ugye semmi közöd hozzá, tehát ami talán szöges ellentéte az elveidnek, azt is el kell viselned.

De ezek mind-mind rossz dolgok.

Vannak kapcsolatok ahol a gyerekkel kapcsolatban semmi gond nincs.

A rosszabbik, hogy egyfolytában az ex jelen van az életetekben.

Itt most nem féltékenységről beszélek, hanem arról, hogy NINCS maximálisan közös életetek, mert bármikor bármilyen ürüggyel telefonálhat, hogy ezt meg azt meg így meg úgy kéne, és hogy akkor így legyen meg úgy legyen a gyerek itt meg ott, stb.

Normális volt pároknál ez nem jelent talán gondot, de ahol az van, hogy az ex ott tesz nekünk keresztbe ahol csak tud, akkor már más a helyzet.

Nehéz bármit is úgy tenni, hogy nekünk is jó legyen, a gyereknek is jó legyen, ne hagyjuk magunkat zsarolni, stb.

Ilyenkor persze egyből azt mondja mindenki, hogy hát én választottam azt, hogy egy gyerekes kapcsolatba mentem bele, de nem lehet egy ismerkedést úgy kezdeni, hogy: "Van gyereked? Igen, van. Akkor viszlát!"

az exemnek voltak gyerekei.nem bírtam elviselni a tudatot..főleg az anyjukra voltam baromi féltékeny,mert nem dolgozott,4,7,8 éves gyerekek voltak,azokat nevelte főállásban,ezért az exem majdnem 100E ft-ot adott neki havonta,mi meg szart ettünk.b_szta a csőröm,de nem szóltam bele,elfojtottam,és ez belülről rágott szét.

bár a kapcsolatnak nem ezért lett vége.

soha nem jönnék össze gyerekessel.:SS

Az én barátom nagyon jól viseli. Van két gyerekem. Eleinte azért voltak problémák, még akkor amikor kiderült a volt barátnőmről, hogy terhes. Nem sok kellett ahhoz, hogy szétmenjünk.

De szerencsére együtt maradtunk, együtt neveljük a srácokat. Persze vannak, akik szerint ez nem helyes, de ez van.

19f

18 év van köztem és a barátom közt, neki van egy 6 éves gyereke, most kezdte a sulit. Alapvetően az anyjánál él, de van, mikor többet van az apjánál, mint otthon, ahol már van kistesója is. Sokszor lepasszolják, mikor ők utazgatnak kettesben, vagy csak úgy. Szóval nem csak a kötelező hétvégi láthatás van, hanem van, hogy 1-2 hétig is a páromnál van a gyerek. Őszintén szólva nem gondoltam, hogy ilyen nehéz lesz, de próbáljuk túlélni egyelőre. Még nem élünk együtt, én épp ezért nem is akarok összeköltözni még, nem akarok folyamatosan egy gyereket magam körül, én nem vagyok túl gyerekbarát amúgy sem, ha egyszer szeretni fogok egy gyereket az az én egyetlen egy sajátom lesz. Párom gyereke nagyon nehéz természet, sok gond van vele, ráférne egy pszichológus is, de mindig halogatják a szülők - én meg ugye nem szólhatok bele, nincs gyerekem, honnan tudnám. Vannak olyan dolgai, amik tök természetellenesek, pl. 6 évesen pelenkázni kell mert minden éjjel bevizel. Szülők szerint "majd elmúlik". Persze...

Engem egyébként nem szóltak le, a szüleimet sem zavarta különösen, hogy 20 évesen egy 6 éves "pottyant a nyakamba", főleg azért, mert ugye nem élek vele, nem nekem kell őt nevelnem. Párom tudja, hogy én nem akarok a gyerek mostohaanyjaként viselkedni és túlságosan hozzánőni, nem is tudnék. Elfogadom, hogy van gyereke és nagyjából ennyi kapcsolatom van vele össz-vissz. Ezt már az elején tisztáztuk, hogy ennél többre ne is akarjon kérni, fogadja el, ahogy én is elfogadom a tényt, hogy gyereke van. Ha nem képes rá, ne is menjünk bele. Belement.

Ránk például néha, ha hárman megyünk valahova mondani szokták, hogy milyen cuki család vagyunk - azt hiszik, az enyém a fiú, mert még hasonlít is rám, ez a legviccesebb az egészben. Én idősebbnek nézek ki a koromnál, párom fiatalabbnak, így simán azt hiszik ránk, hogy egy komplett család vagyunk. Én ezen csak röhögni szoktam. Pár barátnőm beszólt anno, hogy minek kell ez a bonyodalom az életembe, főleg, mert ismertek, hogy nem szeretem a gyerekeket. De látják, hogy jól kezelem, és azóta megszokták a gondolatot.

Nekem elég vegyes.

Mivel nekem nem volt még gyerekem fogalmam sem volt, hogy mit és hogyan kell. Próbáltam a lehető legkedvesebb és legnormálisabb, legsegítőkészebb mostoha anyuka lenni.

Többek között közrejátszott az is, hogy egy 7 éves kislányról volt szó, akit én kísértem útközben wc-re, vagy ha olyan helyre mentünk ahol volt ugye külön női-férfi öltöző, akkor nekem kellett tutujgatnom, a haját szárítanom, fésülnöm, stb.

Nálunk is az volt amit fent valaki írt, hogy amikor csak lehetett lepasszolta nekünk a gyereket az ex, hogy ő tudjon bulizni, meg pasizni.

Mivel nekem semmi tapasztalatom nem volt a gyerekek terén, sajnos sok mindent elnéztem és sok mindent én tettem a párom helyett.

Amikor szóltam, hogy ezt vagy azt nem kéne, vagy kéne valami szabály vagy rendszer amikor itt a gyerek, akkor leszólt, hogy hát amikor itt van érezze jól magát, és ne hallja másodpercenként azt, hogy: "Ezt nem szabad. Azt nem szabad. Ezt ne csináld. Azt ne csináld."

Mert hogy én a helyében akkor hogy érezném magam.

Aztán elég sok idő után volt hogy kiakadtam és a párom nyakába zúdítottam mindent, hogy elegem van az ingyen bébiszitterkedésből.

Erre a páromnak az volt az első hozzászólása, hogy ezt mégis hogy gondolom, mert akkor eddig nem is szerettem a gyereket, hanem átvertem a kedvességemmel, és most mégis mit gondol majd a gyerek, hogy ha egyik napról a másikra már nem foglalkozok vele, nem játszom vele.

Most már 5. éve hogy a párommal együtt vagyunk, de az elmúlt 2,5-3 éve a kislánya nagyjából letojja a fejét, és kb. fél évente hajlandó itt lenni nálunk, ha hozzuk és visszük autóval. (valószínűleg lejött neki, hogy az apja nem foglakozott vele)

Így visszagondolva nem tudom, hogy hogyan bírtam ki az első 2 évet (amikor is a lehető legtöbbet a pároddal kéne töltened és nem a párod gyerekével)

de ha akármi miatt szétmennénk, én SOHA DE SOHA nem mennék bele egy gyerekes kapcsolatba. (max. ha már minimum 16-18 éves/évesek a gyerekek.