Normális ez? Egyre többször olvasom itt, hogy 15-16 évesek írják, hogy nem bírják, hogy otthon megmondják mit csináljanak.

Mert 16 évesen már szőrös neki, meg földig ér a lába!

"Azt írják hogy akkor inkább átköltöznek a másik szülőhöz, nagymamához stb"

A nagykorúság meg mellesleg ott kezdődik, hogy nem más nyakára költözünk. Ha nem tetszik a rendszer, lehet önállósodni.

Kedves #9, azon gondolkodtál-e, hogy az a "Ő mindent megad Neki, dolgozik mint egy barom, és jobb életet akar neki biztosítani," jobb élet, az a GYEREK szerinti "jobb élet", vagy a szülő elképzelései szerinti "jobb élet"????

Tudod, a balsors engem is ilyen "terelgető, nyesegető" a saját akaratát kikényszeríteni akaró anyával vert, aki x-szer előadta, hogy "most még nem érted, de majd ha felnősz, majd belátod, majd hálás leszel" - hát felnőttem, hát semmiben sem gondolom azt, hogy anno igaza lett volna, hálás sem vagyok, ellenberger ami az életemből kimaradt az ő "csak jót akarása" miatt, azt már soha sem tudom bepótolni, azért soha nem tud kárpótolni se ő, se más... ha valamit egyáltalán bánok, az az, hogy anno nem állítottam le párszor sokkal határozottabban, vagy hogy nem tudtam időben télakolni a "terelgetés-nyesegetés-csak jót akarás" elől...

Szülőként azt gondolom, hogy a felelősségre tanítás NEM a tinikorban kezdődik, hanem egészen pici gyermekkorban és folyamatos. A szülő az életvitelével is példát kell, hogy adjon a gyermekének, nem csak a hegyibeszédekkel- sőt a példa, a környezet sokkal erősebb hatású, mint a "dumálás".

Ezek az alapok.

Ha alap nincsen, akkor a felépítmény sem túl stabil.

A tinikor természetes életkori sajátossága az önállóság keresése, a saját út keresése, a lázadás, a szülői fennhatóság megkérdőjelezése stb.

Ezt el kell fogadni.

Hogy milyen formában nyilvánul meg, az persze függ a család értelmi/érzelmi színvonalától, a fenti alapoktól stb.

Szerintem nem nehezebb mostanában egy kamaszt nevelni, mint 10 évvel ezelőtt.

Az biztos, hogy kemény dió, de ha megmarad a szülő-gyermek kapcsolatában az alapvető tisztelet és a bizalom, akkor ez átsegítheti mindkét felet ezen az időszakon.

Én el tudom fogadni azt, ha a gyermekem nem ért egyet velem (ha az egyet nem értése is "konstruktív", tehát nem csak "leszólja" az én életem és azon túl nem mutat semmit, hogy felrúgja a szabályokat- hanem megmutatja, hogy lehet másképpen is csinálni, de az a MÁSKÉPPEN is legyen értelmes, értékes dolog- a csavargás nem az, de ha tanulásban pl. én X módszer szerint és Y dolgot tanácsolok, akkor el tudom fogadni, ha ő Z módszer szerint és egy teljesen más dolgot szeretne tanulni.

Nem olyan bonyolult ez.

Egészséges, normális családban azért meglehetősen szélsőséges megoldás az, amikor 15 évesek költözködnek rokonokhoz, meg kimarad iskolából, meg csavarog- ezek nem ilyen derült égből villámcsapás jellegű események- érdemes a szülőnek "résen lenni", figyelni a kamasz gyereket, beszélgetni vele, vagy legalább jelezni, hogy "itt vagyok, ha szeretnél beszélgetni velem, engem megtalálsz".

Nem az alapján kell a mai fiatalokról képet kapni amiket itt lehet olvasni (terhesség 15 évesen, pasikhoz költözködés középiskolásan, napokig haza nem menés stb.- ez egy kis szelet a problémás rétegből).

Kedves #15, akkor a "keménykezű okosok"-nak legyen annyi eszük, hogy

1, tudomásul veszik, hogy a gyerek szabadulni akar tőlük mihamarabb, és ha teheti, fog is...

2, és azon se rinyáljanak, ha később senki sem fogja rájuk nyitni az ajtót, és nagyon egyedül, nagyon magányosan öregszenek meg

Mert tudod, az életben a dolgok általában kontrával mennek...

Érdekes ez. Az jut eszembe, amikor az óvodás fiammal először beszéltem arról, hogy egy felnőtt se tehet meg bármit. Akkor ezt még úgy hitte. Látom a csodálkozó pofikáját : Tényleg? Igen. El kell menni dolgozni, köszönni kell, szépen kell beszélni, gondoskodni a gyerekekről, betartani a közlekedési szabályokat stb. stb.

Néha azt hiszem sok tininél ez az ovis beszélgetés, és sok ez után következő kimaradt.

Szóval akit 4-5 évesen nem terelgettek, az most dühösen keres, keresi a felnőttek sosevolt csodás szabadságát, a gyerekkor teljes kiszolgálásával, mert bebeszélik egymásnak, hogy erről szól a tinikor.

A tinikor sokminden másról is szól, és a mai világban sokkal fájdalmasabb mint régen, pont a világ gyönyörűséges hamissága miatt.

Én is suliban dolgozom, igaz nem tanárként. Nagyon okosak, szeretetéhesek, igazmondók!, és nagyon-nagyon nehéz nekik. Nem lennék helyettük mai tini.

Szeressük és segítsük őket, ahogy csak tudjuk!

Itt a legtöbben azt vallják, hogy 18 éves koráig ketrecben kell tartani a gyereket és csak pórázon szabad kiengedni onnan.

Most egymást túllicitálva élvezkedhettek ezen.