Az orokbefogadott gyereket lehet ugy szeretni mint a verszerinti gyereket?

En leirom a sztorimat hosszu lesz de erdemes elolvasni:

A biologia "anyam" megszult,majd elhozott anyuekhoz hogy vigyazzanak ram 2-3 napig... Nem jott ertem, hiaba hivtak hogy jojjon itt vagyok,nem jott. anyuek megszerettek,igy kervenyeztek az orokbefogadast. 6 evig pereskedett ertem anyu hogy az o neven legyek ( apum nincs,csak tesom es anyum) 5 napos koromtol vagytok ott.

Amugy egy csalad lennenk igy is ugyis.

Mert a biologiai "anyam" edesanyam testverenek a lanya.

Nem tartom vele a kapcsolatot,1x megkerestem facebookon ossze vissza hazudozott,es meg azt sem tudja hogy ki az apam mert prostikent dolgozott( dolgozik) ezen felul van 3 mostoha testverem oket is elhagyta,de oket legalabb latogatja. 2 lany 1 fiu :) veluk neha beszelgetek. ez a sztori 18 eves. Es nem ot tekintem anyamnak csak azt mondom hogy jajj rossz nonek a hasaban kotottem ki... amikor oda kerultem akkor volt anyu 42 eves tesom 21.. szoval olyan mintha tesomnak szulettem volna ( sajnos nem lehet gyereke.. :()

A lenyeg az: Anyukam annyira ovott feltett mindentol hogy 20 fokban is sal sapka kesztyu nagykabatot adott ram,mindent megadott,jobban feltett mint tesomat... Szóval igen leeht szeretni egy orokbefogadott gyereket,mint egy sajatot.. foleg ha kiskoratol van naluk... Engem nagyon szeretnek,én is oket. és oket tekintem a csaladomnak mert ok ultek a betegagyam mellett,virrasztottak amikor beteg voltam,adtak etelt,jarattak suliba stb.. A masik meg?!?!?! ha itt lenne megkapna amit erdemel... kisz..t plusz 3 gyereket és nem foglalkozik veluk... szegyentelen ez a no... nagyon hosszu ez a sztori es csak egy roviditett valtozat... szoval roviden tomoren: igen lehet szeretni egy orokbefogadott gyermeket..

Nem tartom szülőnek, aki különbséget tesz. Meg aki önmagát szereti egy másik emberben.

Kis herceg, valaki? A rózsa a rá fordított időtől különleges? Nem hiszem, hogy ha valakit nevelsz X évig, akkor hagynád meghalni egy háztűzben.

1 örökbefogadott és 2 vérszerinti lányom van.

Mind a 3 ugyanúgy szeretem. 1éves kora óta én nevelem, hozzám tartozik, mindent ugyanúgy kap meg mint a húgai, szeretettet is. Jobban szeretem őket még az életemnél is. Az égő házból mind hármukat kimenteném valahogy.

9esnek teljes mértékben igaza van, nem a vér számít hanem a szeretett.

Ezt tényleg csak az érti akinek örökbefogadott gyereke is van.

Én tudom, hogy a lányom mennyire rosszul érzi magát amiért a szülő anyja eldobta és hogy mennyire hálás amiért mi a férjemmel nem. Most 18éves és kamaszodik és szörnyű, de a 16éves lányom is ugyanolyan hisztiket tud csapni, mégse érzek különbséget.

Sőt ez most biztos furcsán fog hangzani de amikor terhes lettem végig azon görcsöltem, hogy ne érezze magát elhanyagolva, vagy hogy vele kevesebbet törődöm.

Amikor 16évesen megjelent a biológiai anyja én éreztem magam a legrosszabbul mert úgy éreztem elveszi a gyerekemet, persze hamar kiderült, hogy a lányom nem akar vele találkozni, bár ha akarna én engedném, bármennyire is fájna.

A lényeg: nem az számít ki szülte, hanem hogy ki nevelte azért lesz olyan ember amilyen, akire mindig büszke leszek.

Én leszbikus vagyok így mindig is csak ez a lehetőség volt adott számomra. Most 25 évves vagyok és folyton erre gondolok, még fiatal vagyok egy gyerekhez, anyagilag sem engedhetem meg magamnak. Viszont minden nap erre gondolok milyen jó lesz majd egy kislányt örökbefogadni.

Soha nem éreztem azt, hogy nem szereném majd annyira vagy bármiben más lenne, mint egy vérszerinti gyerek.

A húgomék éveket keresztül szerettek volna saját gyereket, de nem sikerüls semmi módon sem. Utána örökbefogadtak egy kislányt, és egy évvel utána megszületett a saját lányuk - meg utána még kettö. Az orvosok szerint az, hogy nem stresszelt tovább, okozta, hogy mégis sikerült.

A mai napig is az örökbefogadottat legalább annyira szereti, ha nem jobban, mint a sajátokjait, mert - ahogy mindig mondja - ha ö nem lenne nekik, akkor a többiek sem születhettek volna meg, neki köszönhetö az egész család.