Az orokbefogadott gyereket lehet ugy szeretni mint a verszerinti gyereket?

Persze, csak ezt mind azok mondjak akiknek meg nem lett sajatja.

Lehet vele igazsagosan, ugyanugy banni, lehet igazsagosan egyenloen viszonyulni mindkettohoz.

Csak ha majd eg a haz, es csak az egyikre van idod hogy kimentsd, akkor derul ki az igazsag.

Normális körülmények között lehet.

Ha ég a ház, akkor kiderülhet esetleg más - de szerencsére a házak nagyon ritkán égnek.

Pont egy nagyon közeli családtagunk van ilyen helyzetben. Beültetések után sem jött össze a baba, ezért örökbefogadtak. 4 évet vártak arra is, mert kicsit szerettek volna. Majdnem két évesen került hozzájuk egy gyerek. Pont úgy viselkednek, mintha saját lenne. Persze így 40 fölött összejött természetes úton saját baba is. Látszólag egyenlően bánik velük, szereti őket. De soha nem tudjuk meg, hogy mit érez legbelül, még ha saját maga sem vallaná be...nem tudom.

Az örökbefogadott gyerek mindenesetre agresszív és 24 órából 23-at üvöltve hisztizik. Annak pedig, hogy mi köze az egészhez, hogy "sötétebb" a bőre, mint a szülőknek....azt döntse el mindenki maga belátása szerint :)

A kutyámért is bemennék egy égő házba akár az életem árán is, létezik azért tükör is a világon, amibe néha bele kell nézni.

Ha valaki csak akkor tudja önzetlenül szeretni a másikat, ha az ő vére, akkor ott már régen nagy bajok vannak.

Engem nagyon szerettek a szüleim. Már gyerekként is észrevettem, hogy talán kicsit jobban féltenek, kicsit jobban szeretnek , mint az osztálytársaimat....a barátnőim nagyon szerettek hozzánk járni, mivel nálunk sosem volt veszekedés, kiabálás, játszhattunk kedvünkre. Ugyanakkor szigorúak is voltak, diplomás embert neveltek belőlem a hetvenes években, amikor ez még sokkal ritkább volt, mint manapság, már az érettségi is elismert végzettség volt. Közben gyerekeim lettek, szüleim meghaltak(: Egy fatális véletlen során megtudtam, hogy nem voltam vér szerinti gyerekük....még ma sem tudom felfogni, hogy tudtak ennyire szeretni egy idegen gyereket.

Ma már unokáim vannak, szép családom, nagyon rendes férjem, de tudom, mindent, ami jó az életemben, az Ő végtelen szeretetüknek, jóságuknak köszönhetek.

Azt gondolom, a szüleim tudtak szeretni egy örökbefogadott gyereket úgy, mint egy sajátot.