Tehetek ez ellen valamit?

Ne tiltakozz, ha a szüleid erre vágynak.

Neked pedig valóban megoldás a kollégium.

Na ez tényleg totális h*lyeség lenne a szüleid részéről!

Igazad van kérdező, még 3 évig ki kellene bírniuk,sőt utána is maximum csak úgy lenne értelme elköltözni, ha olcsóbban vennék meg a házat jóval,mint amennyiért eladnák a lakást.

Gondolom szeretnél majd továbbtanulni érettségi után, illetve elköltözni,dolgozni, tehát úgyis ott maradnának a szüleid kettesben a lakásban.

Azt írtad, hogy 20 perc alatt mindent elérsz gyalog. Hát most fél óra autóval, busszal akkor kb 1 óra, vagyis 40 perc különbségről beszélünk, az semmi. Buszon is tudsz olvasni, tanulni hazafelé, ezen nem múlik a tanulás.

Panellakás helyett rendes házban lakni megfizethetetlen élmény, de majd akkor jössz rá, amikor már ott laktok. Akkor visszagondolva elképzelhetetlennek tartod majd, hogy te valaha szerettél panelban lakni.

Hat órára érsz haza, akkor még van időd tanulni is otthon.

Tudod, aki csak bablevest eszik, nem tudja, mennyire finom a bécsi szelet.

Benned van a hiba, hogy nem látod a logikát. Életminőség-javulást kapsz, cserébe kicsivel többet kell utazni. Ennél sokkal többet utaznak mások az iskoláig, mégis jó tanulók.

Életminőség javulás a t*k*m, már bocsánat. Azért, mert te szeretsz madárcsicsergésre, békakuruttyolásra, meg a szomszéd fűnyírójának zajára ébredni, attól más még nem biztos.

Én kertes házban nőttem fel, aztán ahogy 18 lettem elmentem fősulira, albérletbe, panelba. Semmi bajom nem lett, sőt, imádom a mai napig, és még határozottabban tudom, hogy nem akarok kertes házat. Számomra nem öröm, nekem már gyerekként is csak nyűg volt, felnőttként még inkább az lenne. Kész, pont. Ezzel az életminőség javulást meg is vétóztam a magam részéről. Másnak mondjuk ettől még lehet nagyon jó, és jelenthet valóban javulást a kertes ház.

Másik: ingázzon az, akinek 6*8 anyja van. Fősulin volt egy félév, amikor haza kellett költöznöm. 70 km nem a világ vége a fővárostól, közvetlen vonatjáratok járnak elég sűrűn, az iskola kb 20-30 percre volt a vasútállomástól, a vonatút kb 1-1,5 órás volt. Na de. A kábel leszakadt, vagy ellopták, a hideg/meleg miatt késett a vonat, baleset volt, öngyilkosság volt a vonalon, és egyszer elhagytuk(!!!) a kalauzt az előző állomáson, nem figyelt a mozdonyvezető, nem várta meg, amíg felszáll a kaller, és a következő állomáson meg kellett várnunk, amíg taxival beér minket. Ahhoz, hogy a 10 órakor kezdődő órámra beérjek, reggel 6-kor kellett kelnem. A 8-kor kezdődőre 4-kor kellett volna. Utáltam. Hideg volt (a meleget jobban viselem, így az nem zavart), késett a vonat állandóan, időhöz voltam kötve, nem ülhettem be egy kávéra a barátokkal suli után, rohannom kellett, hogy elérjem a vonatomat, vagy ha nem, akkor malmozhattam egy órát... Nem szerettem, na. Gondolom elég sok ember van, akik buszozni se szeretnek, hasonló okokból. Szóval ezekhez mérten az, hogy olvastam, vagy tanultam a vonatok, igen csekély vigasz volt.

Kérdező: kollégium. Erősen javaslom.

Én 24 éves koromig vidéken - fél óra az örs, és éjfél után nem lehet hazajutni, mert nem jár éjszakai - éltem. Semmi bajom nem volt vele, imádtam, a csendet, a nyugit, azt, hogy senki nincs kinn este, délután, és a pesti élet gondolatától is irtóztam.

Lassan egy éve élek Óbudán és ennyi elég volt, hogy én se akarjak visszaköltözni.

A jövőbeni gyerek miatt merült fel a kérdés, mert neki ott jobb lenne, nyilván, de én szerintem megkattannék (most már) odakinn.

Nem a be- és hazaút, mert 24 évig tök korán keltem, hozzászoktam, hanem a kihaltság, hogy nem érne inger, csak a csecsemő gügyögés/sírás.

Te próbáld felhozni a kolit, hátha... de a szüleidet is megértem valahol, ők nyugira vágynak. Viszont, érthető, hogy nem lelkesedsz, próbáltad megmagyarázni - nem kiabálva, hanem nyugodtan - nekik, mi a bajod pontosan?