Mégis mit képzel magáról anyám?

Hónapok óta nem beszélek velük, az egy hónappal ezelőtti esküvőnkre sem voltak meghívva.

A szüleimnek csak a megkeseredett diplomás fiuk a fontos, akinek se élete, se barátai (nem véletlenül). Engem és a húgomat mindig leszóltak, mondván nincs diplománk, úgysem visszük semmire.

Utoljára az tette be a kaput, mikor apám húgomnak egy héttel az esküvőnk előtt kijelentette: ő is és én is a híd alatt végezzük, mert nem jutunk semmire. Mi azért, mert albérletben lakunk, ahelyett, hogy velük élnénk (sem munkába bejárni, sem ép ésszel kibírni nem lehet náluk; anyám alkoholista gyógyszerfüggő, apám idegbeteg), különben is elb*sztuk az életünket húgommal, mert nem gazdag pasival(!) jöttünk össze. Mert nem az számít, milyen ember, hanem legyen pénze - ilyeneket ki mert jelenteni! Ilyen tanácsokat adott húgomnak és nekem is korábban.

Itt mondtam, oké, aki így vélekedik rólam és a páromról, annak semmi keresnivalója az esküvőmön. Én ott csak olyanokat akarok látni, akik támogatnak, nem képmutatásból villognak. Felhívtam, elmondtam neki ezeket, mire ő a húgomat, aki visszamondta, megverte.

Ezek után a 18 éves húgom is elköltözött otthonról a barátjához (egyébként is tervezték).

Azóta nem állok a szüleinkkel szóba semmilyen téren. Telefont kinyomom, ahogy a férjem is. Húgom azért jár haza időnként (ő nem olyan haragtartó), vele azóta kicsit normálisabbak, hogy elköltözött, de én tartom magam ahhoz, hogy ilyen emberekkel, akik több mint két évtizeden át csak megkeserítették az életemet, lelki terrorban tartottak, nem foglalkozom.

Szóval így telt az utóbbi időszak. Erre most szól a húgom, őt felhívta anyám (szerintem tuti részegen), hogy a férjem eljöhetne szombaton szőlőt szüretelni, mert apámnak elkél a segítség.

Természetesen úgy, hogy közben a diplomás bátyám odabent ül a tévé vagy a számítógép előtt, mert -ahogy az apám szokta mondani- neki ilyen munkát nem kell végeznie, hisz értelmiségi személy. (Ezen a címen a kisujját sem kell mozdítania odahaza, az ételt felviszi neki a szobájába apám tálcán, gyümölcsöt hámoz, stb...)

A férjem 7 napból 6-ot dolgozik, egyetlen pihenőnapja a szombat, de ő ugorjon nekik mindezek után első füttyentésre...

Egyáltalán épeszű embernek eszébe jutna ilyen viszonyok mellett még szívességet kérni?