Mégis mit képzel magáról anyám?
Hónapok óta nem beszélek velük, az egy hónappal ezelőtti esküvőnkre sem voltak meghívva.
A szüleimnek csak a megkeseredett diplomás fiuk a fontos, akinek se élete, se barátai (nem véletlenül). Engem és a húgomat mindig leszóltak, mondván nincs diplománk, úgysem visszük semmire.
Utoljára az tette be a kaput, mikor apám húgomnak egy héttel az esküvőnk előtt kijelentette: ő is és én is a híd alatt végezzük, mert nem jutunk semmire. Mi azért, mert albérletben lakunk, ahelyett, hogy velük élnénk (sem munkába bejárni, sem ép ésszel kibírni nem lehet náluk; anyám alkoholista gyógyszerfüggő, apám idegbeteg), különben is elb*sztuk az életünket húgommal, mert nem gazdag pasival(!) jöttünk össze. Mert nem az számít, milyen ember, hanem legyen pénze - ilyeneket ki mert jelenteni! Ilyen tanácsokat adott húgomnak és nekem is korábban.
Itt mondtam, oké, aki így vélekedik rólam és a páromról, annak semmi keresnivalója az esküvőmön. Én ott csak olyanokat akarok látni, akik támogatnak, nem képmutatásból villognak. Felhívtam, elmondtam neki ezeket, mire ő a húgomat, aki visszamondta, megverte.
Ezek után a 18 éves húgom is elköltözött otthonról a barátjához (egyébként is tervezték).
Azóta nem állok a szüleinkkel szóba semmilyen téren. Telefont kinyomom, ahogy a férjem is. Húgom azért jár haza időnként (ő nem olyan haragtartó), vele azóta kicsit normálisabbak, hogy elköltözött, de én tartom magam ahhoz, hogy ilyen emberekkel, akik több mint két évtizeden át csak megkeserítették az életemet, lelki terrorban tartottak, nem foglalkozom.
Szóval így telt az utóbbi időszak. Erre most szól a húgom, őt felhívta anyám (szerintem tuti részegen), hogy a férjem eljöhetne szombaton szőlőt szüretelni, mert apámnak elkél a segítség.
Természetesen úgy, hogy közben a diplomás bátyám odabent ül a tévé vagy a számítógép előtt, mert -ahogy az apám szokta mondani- neki ilyen munkát nem kell végeznie, hisz értelmiségi személy. (Ezen a címen a kisujját sem kell mozdítania odahaza, az ételt felviszi neki a szobájába apám tálcán, gyümölcsöt hámoz, stb...)
A férjem 7 napból 6-ot dolgozik, egyetlen pihenőnapja a szombat, de ő ugorjon nekik mindezek után első füttyentésre...
Egyáltalán épeszű embernek eszébe jutna ilyen viszonyok mellett még szívességet kérni?
válasza:Mit foglalkozol ezzel annyira, hogy még kérdést is indítasz róla?
Hagyd figyelmen kívül, oszt jólvan.
Ha viszont azért nyitottad, hogy idegen emberek kórusban szidják az anyád, akkor te sem vagy jobb a deákné vásznánál.
Férjhez mentél, nem állsz szóba velük, éled az életed, akkor meg? Bár gondolom, az ilyen rossz szülőktől az örökséget is visszautasítod, ugye? ;)
válasza:Képzeld, első, nem akarom, hogy kórusban szidják! De könnyű mindig ítélkezni, ahogy te teszed. És alapjáraton tojok rá, mi van velük, hál' Isten leszoktak a telefonálgatásról is. Azért foglalkozom vele, mert ez most felháborított.
Hogy tényleg azt hiszik, nincs súlya annak, amit egyszer kimondanak. Egyik nap dögölj meg (ilyet is kaptam), utána meg gyere!
"Bár gondolom, az ilyen rossz szülőktől az örökséget is visszautasítod, ugye? ;)"
Igen, visszautasítom, képzeld. :) Már el is terveztem mindent. Le fogok mondani mindenről, ami tőlük jön, és közöltem is anyámmal. Most dögöljek meg, ha akár egy szem krumpli örökséget elfogadok majd.
válasza: válasza:Ki ítélkezik? A szüleid hülyén állnak a dolgokhoz, bár meghallgatnám az ő verziójukat is az egész sztoriról.
Mi a célod a kérdéssel? Önigazolást kapni vadidegen emberektől?
Igen, pofátlanság így szívességet kérni. Na és most boldog vagy? Elégedett?
Feleslegesen ne foglalkozz velük, semmi közöd hozzájuk, úgysem veszed fel a telefont, örökségről lemondasz, nem vagy velük kapcsolatban.
Mégis fontosak számodra, hisz képes voltál egy regényt írni egy piszlicsáré ügyről.
"De te menj el szakemberhez, aki segít ezen túllépni."
Köszönöm szépen, de arra nekem nincs szükségem. :) Nem te világítasz rá a lényegre, nyilván magam is tudom, hogy valamennyire még foglalkoztatnak, ami érthető. Ha valaki, én aztán ki tudom elemezni a saját érzéseimet. De azt is tudom, hogyan kezeljem helyén a dolgokat. Nekem akkor kellett volna segítség, mikor kamaszként ezekkel az emberekkel éltem. Csoda, hogy ép ésszel túléltem azt az időszakot. De túléltem, és megerősödtem.
Ha könyörögve idejönnének elnézést kérni, még talán hajlandó is volnék egy semleges, de beszélőviszonyt kialakítani velük, de többet nem. És mivel ismerem őket, tudom, erre a bocsánatkérésre annyi esély van, minthogy Putyin egy melegfelvonuláson riszáljon hello kittys dresszben, kár ezen gondolkodni... :) Ők olyanok, hogy azt hiszik, a szavaknak nincs súlya. Nincs az a mocsok, amit ne mondhatnál a másikra/másiknak, minden következmény nélkül.
6-os! Nem várok én igazolást az itteni emberektől. Csak jól esett magamból kiírni. Kb. ennyi.
De undorítónak tartom, hogy rögtön letámadják azzal az embert, biztos a pénzük majd kéne...
Hát nem, nem kell. A pénznek van szaga. Inkább megdolgozunk érte magunk. Sem a személyük, sem az életvitelük, sem az azzal szerzett pénzük nem kell. Vagyis hogy apámé, mivel anyámnál lassan nekem is több munkaviszonyom van...
A történet jelenlegi része az utolsó bekezdés. Azt nevezhetjük legfeljebb piszlicsárénak, szavaiddal élve. Az előzmény leírására meg azért volt szükség, mert ha csak ezt vágom ide, akkor rögtön megkapnám: mert miért nem segítesz a szüleidnek? Miért nem állsz velük szóba, miért vagy ilyen bunkó?
Ismerem ennek az oldalnak a légkörét. Én csak próbáltam elkerülni a további felesleges kérdéseket, így nagy vonalakban leírtam a helyzetet. Tudom, hogy így is terjengős, de ennél rövidebben nem lehet összefoglalni, ha utána oldalakon keresztül nem a hülye kérdésekre akarnék válaszolgatni.
Utána meg megkapnám: ja, most magyarázkodsz, kitalálod, akkor miért nem írtad eleve a kérdésbe? :)
Szóval ezen az oldalon nem lehet jól feltenni egy kérdést, mindenbe belekötnek... ;)
válasza:Teljesen megértem, hogy nem is akarod tartani velük a kapcsolatot.
Nyugodtan nézzenek más segítség után, vagy fogják be a lusta bátyádat.
Nem kell lelkiismeret furdalásodnak lennie egyáltalán, hogy nem ugrotok szüretelni.
válasza: válasza:Megértelek kérdező. A férjednek és neked sincs közötök ilyen ocsmány szülőkhöz. Jobb, ha nem találkoztok többet....
Kutyából nem lesz szalonna! És nehogy megsajnáld őket, mert alkoholisták,betegek vagy bármi. Bátyáddal együtt gáz emberek...
Sok erőt és kitartást kívánok...Jobb neked nélkülük.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!