Miért van ez anyám és köztem?
Figyelt kérdés
Nem merek beszélgetni vele semmiről... Félek tőle vagy nem is tudom hogy mit érzek :( Nem ért meg.Néha eléggé ideges leszek. Feszült.. Kínosnak tartom az egészet ha beszélünk. Sosem voltam neki fontos.Sosem mondta hogy szeretlek.Amikor bajba kerültem sosem számíthattam rá sosem volt nekem ott hogy segítsen. Mikor szükségem lett volna rá sosem állt mellém. Nem vagyok valami barátkozós sajnos nem voltak barátaim és most sincsenek.Picit zavar de egyszerűen nem megy.Így inkább inkább magamba tartom:((Apukámmal nem tarthatom a kapcsolatot megtiltotta.Szóval nem bírok úgy senkivel sem beszélni) Ahogy az évek teltek egyre rosszabb lett. Nagyon sokat veszekedtünk. Most meg már oda jutottam hogy nem merek vele beszélni de nem is izgatja nagyon hogy nem beszélünk .Sosem kérdi hogy mi volt a suliban vagy hogy mi a baj stb.. Nem csinálunk semmit sem közösen. Még a névnapján sem merem felköszönteni mert tiszta feszült vagyok hogy ki kell mondanom azt a két szót hogy boldog névnapot:S Valahol vágyok is rá meg nem is hogy végre legyen valami változás. Vagy csak félek lépni :/ ? Nem tudom ..Mit gondoltok mi lehet ez? Mit javasoltok?2014. szept. 10. 23:16
1/4 anonim válasza:
keres pár barátot ne anyádon élösködj
2/4 anonim válasza:
Gondolom még bőven 18 alatt vagy
3/4 anonim válasza:
Az én anyum sem volt egy nagy szeretet kinyilvánító, ha volt valami problémám, és szerettem volna beszélni róla, én kerestem meg őt, és nem úgy volt mint a filmekben, hogy az anyuka bekopog a szobába és leül a gyereke ágyára lelkizni, mert látja, hogy valami baj van. Ha valamiben hibáztam, és azt a hibát nehezen, vagy segítséggel tudtam (volna) csak helyrehozni és ezt próbáltuk volna megbeszélni állandóan vita volt belőle, mert másnak a gyereke bla bla szöveg ment non-stop. DE viszont. Írtad, hogy apud nem él veletek, és hogy nem tartjátok a kapcsolatot (mert anyud megtiltotta). Gondolom nem véletlenül. Nem tudhatod miken ment keresztül míg kicsi voltál. Gyerek fejjel én is lázadtam és fel voltam háborodva, számtalanszor a fejéhez vágtam/rákiabáltam, hogy nem foglalkozik az érzéseimmel stb. Most viszont tudom már, hogy mi miért volt. Természetesen nem azt mondom, hogy ez így van rendjén, de az anyukák is emberek. Az emberek éreznek. Lehet, hogy ha megpróbálnál odaülni anyud mellé, és megkérdeznéd TE tőle, hogy valami baj van-e vagy csak, hogy egyszerűen szeretne-e anya-lánya beszélgetést akkor rábólintana. Az se mindegy hány éves vagy. Lehet, hogy még fiatalnak tart ahhoz, hogy olyan dolgokról kezdjen el veled beszélgetni amihez még éretlen vagy, nem úgy fogod fel, mint egy tapasztalt felnőtt. LEhet, hogy ő sem tudja megosztani gondjait senkivel. Lehet, hogy ő is fél, úgy mint te.
4/4 anonim válasza:
Az ő élete nem a tiéd.Nem kell.hogy meghatározza az életed ,a céljaid, a mindennapjaid az ,ahogyan édesanyáddal kijöttök.Ha neki megfelel így, akkor ne erőltesd.Ilyenkor játszik az,hogy mikortól iskolát elvégzed ,fogod magad és felépíted a saját életed. Én is ezt tettem anno, 17 évesen elköltöztem, dolgoztam, albérletben laktam.Nehéz volt,de tanulságos.Rájöttem hogy az életben nem kell mindent érteni,ha megfeszülsz sem tudsz más fejébe,szívébe látni.Talán neki magával van baja,és nem veled.Talán sosem tudod meg miért ilyen.Ő ezt az utat választotta.Szeresd mert egyetlen édesanyát sem kapsz másikat.Fogadd el,hogy ilyen és lépj tovább.Küzdj saját magadért, a saját céljaidért! Idővel talán rendeződik a kapcsolat.Ő az életed része,de nem a meghatározója.Az csak TE vagy.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!