Az anyám a bátyám és én köztem hatalmas különbséget tesz. Nekem is van rengeteg hibám. De ő rosszindulatú, kétszínű alak. Párom elött is fényezi magát, a háta mögött aljas dolgokat mond. Ti hogyan kezelnétek ezt?

ez nemlesz túl hasznos tanács, de ezsetben a legjobb amit teszed, h leszarod.

a megbeszélés sztem itt már nemhat, mertha ennyire ellenséges, hiába panaszolod el neki, semmi sem fog változni.

A Ti esetetekkel a legnagyobb baj a többgenerációs együttéléssel van, azon belül is a szoros szimbiózis csak ront a helyzeten. Tudom, hogy könnyű kívülállóként belepofázni, de én nem főznék többet mindenkinek. Éskész, punktum. Csináljon mindenki magának.

A mi családunk is hosszú ideig úgy élt, hogy idős édesapám, a húgom és én hármasban (anyánk halála után), majd mikor párjaink lettek, az "5-ösfogat" együtt evett és együtt tv-ztünk stb stb. Ebből aztán óriási patáliák voltak. Voltak fikázások, voltak nyalizások (pl: fater csinált kaját, mi éhesek voltunk a párommal és ettünk, a sógorom meg amolyan jófiúként fontoskodott, hogy "édesapád azt mondta, hogy várjuk meg, ti meg esztek?". Abban a kontextusban ez egy konformista simulékony s e g g f e jség volt. Aztán jön az a faktor, pl a Te párodnál is, hogy őrlődik, elvárja a család tőle hogy ennek vagy annak rovására állást foglaljon. Ezeket a pszichológia "játszmáknak" nevezi. Nálunk is úgy lett végük a játszmáknak, hogy átalakítottuk a házat külön konyhákkal és fürdőszobákkal felszerelt lakrészekre, lett 3 mosógép, 3 teljesen felszerelt konyha, 3 teljesen külön fürdőszoba és innentől mindenki a maga dolgát teszi-eszi :)

A párom csak mi kettőnkre, a húgom is csak kettejükre, fater meg magára főz. 3,5 éve meg eljöttünk onnan, azóta még annyi súrlódás sincs. De ha gondod van, én bátorítalak, hogy nagyon udvariasan, de határozottan vágd mindenki képébe, hogy rossz neked az, ha kényelmetlen helyzetbe hoznak. Légy kicsit Csernusosan szókimondó és próbálj egy olyan attitűdöt kialakítani, hogy veled ezt ne merjék megtenni. Sok sikert.