Szeretnék feloldódni de még ennyi év után se megy. Mit tehetnék?

Örökbefogadtak a 3. szülinapom előtt, addig a vérszerinti szüleimmel éltem. Van pár dolog velük kapcsolatban amikre tisztán emlékszem, pedig csak 1-2 éves lehettem és vannak olyanok is amikben nem vagyok biztos, hogy megtörténtek de velük kapcsolatosak. Emlékszem, hogy amikor az új szüleimhez kerültem nagyon sokáig rosszul éreztem magam és nem szóltam senkihez, főleg azokhoz akik nekem idegenek voltak. Oviban is általában csak egy emberhez szóltam aki a barátom volt. Iskolában ugyanez, de ahogy nőttem elkezdtem többet beszélni de mindig is csendes voltam. Egyébként ennek van egy pár előnye mert apró részletekre is oda tudok figyelni, ami másnak nem tűnik fel, mert amíg mások beszéltek én addig figyeltem... így hamarabb felismerem ha valaki mondjuk hazudik. Úgy szeretnek ezek a szüleim mintha a sajátjuk lennék, ezt éreztetik is velem meg sokszor mondták már de én sajnos nem tudok hozzájuk úgy viszonyulni lassan 20 év elteltével sem. Tényleg sajnálom. Szeretem őket de ez teljesen más. Mindig a vér szerinti szüleim járnak az eszemben, hogy mi lehetett ennek az egésznek az oka, hol lehetnek, kik azok.. meg olyan dolgok ami szerintem minden örökbefogadott ember fejében megfordul. Érdeklődtem már de senki nem tud semmit a szüleimről, más rokonaimról meg főleg nem, pedig annyira kíváncsi vagyok. Az is bánt, hogy úgy érzem (talán az emlékeim miatt) nem illek bele ebbe a családba. Azt érzem, hogy van bennem valami ami nem enged továbblépni és megakadályozza, hogy boldog legyek de nem tudom hogyan szabadulhatnék meg tőle.

Mit tegyek? 19/F