Mit tegyek? Mar egy oraja sirok.

De ha nincs rá pénz, akkor nincs rá pénz. Nem arról van szó, hogy a szüleid nem értenek meg, hanem kevés a pénz.

Annyira nem lehetsz kisgyerek, hogy ezt ne értsd meg.

Ne hidd, hogy ez olyan rossz sőt lehet így kell lennie az én történetemben is volt egy ilyen pont.

Kiskoromtól kezdve látszódott, hogy imádok táncolni,ezért édesanyám beíratott 5 évesen majd általános iskolába is táncos tagozatba jártam.9 éven át szinte a mindennapjaim része volt és kétség sem fért hozzá, hogy az alap szintű vizsgámat tovább viszem és későbbiekben valamilyen úton módon ezzel fogok foglalkozni. Azonban 10.-es koromban rosszra fordultak az anyagi körülményeink és nem járhattam tovább táncórákra.Akkor 9 év munkája és egy életre szóló álom tört derékba. Tudtam, hogy egyhamar nem rendeződünk anyagilag és épp elég kiesés, hogy többet ne tudjak a megfelelő szinten visszarázódni. Évekig kerestem kapaszkodtam mindenfele, hogy mi lehetnék de egyszerűen nem ment, szétszóródtam, összeestem és nem láttam a végét.Viszont SOHA nem hibáztattam az édesanyám(egyedül nevelt) és nem mutattam érte hisztit vagy bármit.A szomorúságom látta és eléggé fájt neki de idővel megtanultam leplezni.Nem volt könnyű de találtam egy új célt.Most egyetemista vagyok és remélhetőleg nemsokára neurobiológia irányban kutató.Nem mondom azt, hogy nem hiányzik a tánc a mai napig hisz az az első, igazi szenvedélyem volt de az űrt nagyjából betöltötte.Én nem lehetek már a koromban profi táncos de te később is lehetsz még profi lovagló. Ez kettőnk helyzetében a különbség.