Mit éreznétek, ha a gyereketek nagyon jól beszélne idegen nyelvet, míg ti az egyik legrosszabb nyelvtudók vagytok? (többi lent)

1 Neked miért esne rosszul, hiszen te vagy az aki végig segítetted a gyereket, hogy odáig eljusson, te álltál mögötte, te küzdöttél vele mikor a több 100 szót tanulta, te vagy az aki lehetővé tetted a nyugalmat számára és a kiszzolgálást,az anyagiakat, hogy békességben, normális körülmények között tudjon tanulni. Jah, hogy nem voltál reflektorfényben és nem téged ér az elismerés? No nagy dolog.Szerintem mindig az eredmény a lényeg, és jobb a háttérben állni, mint a figyelem középpontjában. Én mindig is hátul szerettem állni, onnan jobb belátni az egész mindenséget:D

Szóval nem is értelek, hogy mi is a problémád:D

"ő képes rá(ez persze jó), én nem vagyok rá képes(és emiatt esne rosszul)"

De miért pont a gyereked tudása esik rosszul? Milliók beszélnek olyan nyelveket, amiket nem ismersz: miért csak a gyereked tudása fáj?

Hasonló a helyzet nálunk, külföldre költöztünk és hiába beszélem jól a nyelvet, már látszik, hogy a gyerekek akcentus nélkül anyanyelvi szinten fogják tudni, úgy, ahogy én már soha.

Tényleg jól megy a nyelv, de tőlem még mindig pár mondat után megkérdezik, hogy honnan jöttem és szerintem 10 év múlva is megfogják kérdezni.

Az irigység azért nem jó szó, mert túl negatív, de persze van bennem egy "de jó nekik" érzés. Viszont pont ez volt az egyik cél a kiköltözéskor, épp ez volt az egyik ok nálunk.