Ti mit tennétek a helyemben? Nem szeretném befejezni a sulit.
Utolsó éves egyetemista vagyok, de úgy, hogy csúsztam egy évet. Nemrég költöztünk össze a barátommal, ami nagyon jó, mert végre nem a szüleimnél lakom, ugyanis sajnos eléggé beleszóltak a dolgaimba, meg a barátommal sem tudtunk hol együtt lenni nyugodtan. Iskola mellett dolgozom is, és sokszor azon tűnődöm sokkal jobb lenne csak a munkára koncentrálni, és hagyni a fenébe az iskola nyűgeit, mint tárgyfelvétel, vizsgák, adminisztrációs problémák, tanárok után való rohangálás, stb... Egyébként nyelvszakos vagyok, a nyelv jól megy, tehát amit tudtam, kihoztam az egészből. Úgy érzem, ha magam dönthetnék, otthagynám az egészet, mert sokan mondják, hogy munkakeresésnél úgyis a munkatapasztalat számít, nem érdekli a munkáltatót, hogy én 4 évet lehúztam nyelvszakos egyetemistaként. Viszont a szüleim tudom, hogy nagyon mérgesek lennének ha így döntenék, és nem is akarom őket megbántani. Ők tartottak el amíg el nem költöztem, és úgy érzem ha már ennyit abba fektettek, hogy tanuljak, úgymond tartozom nekik annyival hogy befejezem a sulit, ha az ő lelküknek így jobb. Csak hát ott van az is, hogy a suli meg a munka együtt nem könnyű, és szerintem diploma nélkül is megállnám a helyem az életben, valamilyen munkát szerintem itt a fővárosban mindig tudnék találni, jól beszélek két idegen nyelvet, munkatapasztalatom is van, tehát nem vagyok emiatt kétségbeesve. És úgy érzem, később sem bánnám meg hogy otthagytam az iskolát, ráadásul nagy kő esne le a szívemről ha végre ezzel sem kéne foglalkoznom.
Ti mit gondoltok, szerintetek fejezzem be a szüleim miatt, vagy pedig egyszer élek és csináljam azt amit szeretnék? Sértegető válaszokat nem szeretnék, amúgy sem vagyok túl jó hangulatban. Építő jellegű kritikát elfogadok természetesen.
Én nem nyelvszakot hagytam ott, hanem büfészakot :D Ráadásul nem is akarok a szakmámban dolgozni.
Viszont most bankban diákmunkázom, és ebben a szektorban is szeretnék maradni. Folyamatelemzőként nagyon jó lennék. Ezt nem tanítják egyetemen, de van már némi tapasztalatom benne, és egyértelműen affinitásom is van hozzá.
Tökmindegy, minden ilyen jellegű álláshirdetés úgy kezdődik, hogy felsőfokú végzettség legyen. Amellett persze kell még munkatapasztalattal is bizonyítani, de ha nincs diploma, az interjúra se hívnak be.
6-osra érdemes lehet hallgatni. Ugyan kicsit keményen ír, de tény, hogy teljesen mindegy, hogy te mit gondolsz, mennyire vagy kitartó, vagy itt hányan győzködnek, hogy nem fontos a diploma. A lényeg az lesz, hogy a hr-es mit olvas ki az önéletrajzodból. Ők pedig elég egyszerűen gondolkoznak. :(
Igen,csak bankban 120nál többet diploma nélkül az életben nem fogsz keresni, ha csak nem vállalsz be mellé némi ügynökösködést is (magyarán bankszámlahitelt,lakáshitelt,biztosítást,v egyebet ajánlgatsz és üzletet is kötsz)...
Fiókba diploma nélkül nem jutsz be, központban meg mint említettem nehezen kapsz több pénzt érettségivel...
10-es. Köszönöm szépen a biztatást. Igen, tudom hogy a szülők ilyenkor büszkék, eddig is csak miattuk maradtam még ott, már legalább 4x komolyan abba akartam hagyni az egyetemet. Amúgy igen, sok hülyének tényleg megvan a diploma, de ilyenkor arra gondolok, még jó, hogy összehozták valahogy, más dolguk sem volt. Tavaly ha nem dolgoztam volna biztos nem 25 kreditet veszek fel, hanem 40-et. Kicsit már bánom hogy nem tudtam le akkor, de nem volt mikor. Na, nem akarok kötekedni, tényleg köszi a biztatást.
11-es, olvastam valahol, hogy igaz, hogy kiteszik a munkáltatók, hogy legyen felsőfokú végzettséged, de ők ilyenkor tulajdonképpen csak előszűrést tartanak, hogy minden jött-ment ne jelentkezzen az állásra. de attól még megpróbálhatsz így is jelentkezni, lehet még örülnek is hogy van tapasztalatod. sok sikert a sulihoz, remélem felvesznek majd főállásban is.
ismét nem kötekedésképpen mondom, de egy ismerősöm mesélte, hogy amikor HR-es volt, meg volt neki mondva, hogy ne a végzettséget hanem a tapasztalatot nézze. Oké, egy ember esetére nem támaszkodom, de amikor barátomnak segítettem munkát keresni, sok helyen elvárt volt a munkatapasztalat. mondtam neki, hogy sz@rjon rá, hogy mit írnak, kell-e tapasztalat meg felsőfokú végzettség, jelentkezzen, amire úgy érzi, hogy jó lenne. aztán lett munkája, de nem tudom hogy végül oda mik voltak a feltételek.
Igen, bankot nem említettem, de kezdetnek a 120 nem rossz pénz.
Én nyelvszakot hagytam ott, viszont gazdaság szakért, amit ugyanilyen nyögvenyelősen csináltam meg, mint te. De megérte, mert amint meglett, hirtelen tök jó álláslehetőségek bukkantak fel.
De, hogy mire jó a nyelvszak: pl szakfordítóit ezzel lehet csak megcsinálni.
Vagy van egy ismerősöm, aki nyelviskolánál tanított (szintén feltétel a végzettség) és bankba járt ki az egyik vezérigazgató-helyettest korrepetálni üzleti angolból.
Aztán üresedett az asszisztensi pozíció, őt kérte fel a vezérhelyettes, mert mégiscsak bizalmi pozíció. Most úgy nettó 500-at kereshet ezzel a munkával.
Húha, én is hasonló helyzetben vagyok. Nekem MSc-ből még egy félévem van hátra, de lehet passziváltatnék egy félévet a diplomaírás miatt. Időközben rájöttem, hogy nem nekem való szakot választottam, és az elhelyezkedési lehetőségek is nagyon rosszak, max a legtehetségesebbek találnak munkát és nem is azon a szakirányon, amin én vagyok. Tudom, hogy az én hibám, miért ezt választottam, meg akkor miért mentem MSc-re is, de nálam elég erős a belső kényszer (középsuli és szülők hatására), hogy egyetemi diplomát (vagyis ne "csak" Bsc-set szerezzek). Erre rájön, hogy anyám egyedül nevelt fel, és mindig azt hajtogatta, hogy csak ne csússzak az egyetemmel, mert majd milyen jó lesz, ha végzek, lesz munkám, nem kell eltartania. Mert amíg ez nincs, hogy úgy mondjam, "anyai kötelezettségből" megteszi. Tényleg mindig számíthattam rá, de mindig felhánytorgatja és bűntudatot ébreszt bennem. (Most meg itt vagyok, hogy végzek és nem találok a szakmában munkát... )Szóval nekem az otthoniak miatt meg se fordult a fejemben, hogy ha elkezdtem a szakot, akkor ne fejezzem be, sőt, még egy erasmus félévet se mertem bevállalni, mert akkor ugye csúszni fogok.
Közben meg jobb lett volna, ha esetleg szakot váltok, kihagyok egy félévet, munkatapasztalatot szerzek, stb.
Most már úgy vagyok vele, hogy ha passziváltatni akarok, akkor azt fogom tenni, nem érdekel a szülői nyomás (csalódás, bűntudatkeltés). Viszont, befejezni mindenképp be fogom, hiszen ha már éveket áldoztál rá, akkor szerintem azt megélni, hogy pocsékba ment, sokkal rosszabb, mint végigszenvedni a maradék tanulnivalót, még akkor is, ha úgy érzed, nem mész vele semmire. Szóval legyen inkább ez a motivációd Neked is, mint hogy csak a szüleid miatt fejezed be.
Bocsánat, valószínűleg kicsit zavarosra sikeredett. Nagyon sok gondolat kavarog bennem, azért is válaszoltam, hogy magamban is rendszerezzem a dolgokat.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!