Anya mindent a rosszabbik oldaláról közelít meg, gyanakvó és lenéző. Ezt hogy kezelhetném?

22 éves főiskolás lány vagyok, a szüleimmel élek.

Anyukám hordja a nadrágot idehaza, Ő az, aki tippeket ad mindenkinek és van véleménye, általában az is érvényesül... Mindenben a rosszindulatot, a gyanakvást keresi, sok mindenkit lehurrog, de apa főleg! Olyan, mintha édesapám felsőbbrendűnek érezné magát, anyu pedig szimplán csak mindenben keresi a bajt! Például a barátomból is probléma volt, apukája kijár külföldre dolgozni és dicsértem, abból is balhé volt, merthogy én miért dicsérem őt. Apának a munkáját soha nem hurrogtam le... Barátom apukája ingyen elvégzett egy egész napos melót, tényleg reggeltől itt volt estig, hogy megcsináljon nekünk egy dolgot, ám kiderült, egy kis hibát vétett, amit már apa is megtudott csinálni, viszont kiverték a balhét, hogy mennyire béna... nem számított, hogy mennyit dolgozott vele és mennyit utazott ingyen érte, az volt a lényeg, hogy egy apró hibát vétett és béna... Apa nekik soha nem ajánlotta fel, hogy segít, eleve elkönyvelte őket hülyéknek!

Anyósom 5 emberre főz, plusz még én is megjelenek néha (nyilván segítek nekik ott is) és mondtam milyen nehéz lehet neki 12 órás műszak mellett és alig van segítsége. Anya mondta, hogy de hát ő is dolgozik és vezeti a háztartást, mondtam, hogy igen, viszont én amikor itthon vagyok, főzök, mosok, takarítok, mama néha helyette is megfőz, kitereget, mos, plusz csak 3 emberre kell kaja, néha itt esznek a nagyszüleim is, de nem sokszor! Anyósomnak minden egyes nap főznie kell legalább 2 fajta kaját, itthon kb. 2-3 naponta kell. Barátomban is csak a hibát keresik, na meg anya számára minden pasi hülye és idióta, lusta alapjáraton is. Ha valami kedvességet csinál a barátom, anya titkon mindig odasúgja nekem: "Ideje volt, mert itt el van látva rendesen".... Ha mondom, hogy ott milyen érdekes és finom dolgot ettem náluk, akkor anya csak forgatja a szemét és puffog, hogy na ő azt biztos nem enné meg meg fujjozza állandóan a kajájukat, pedig a barátom anyukája finoman főz.

Ha sulival kapcsolatosan késik valami, rögtön bepánikol és telefonálgat össze vissza, 22 éves vagyok, beéget, mondom, hogy én is feltudom őket hívni, de kikapja a telefont... A végén kiszokott általában derülni, hogy semmi baj sincs, minden rendben lesz, csak türelem kell! Apa mindenkit lenéz maga körül és kiröhög! Szomszéd is tök rendes, segítőkész, segít, amiben csak tud és apa mindig olyan lealázóan beszél róla és kiröhögi. Persze apa átmegy néha-néha segítséget kérni tőle... Na meg ha valaki pl. karambolozik és élve kijut, akkor rögtön jön a rosszindulat, meg kiröhögik, hogy "na ezt az asszony biztos megöli", vagy "a szülei mennyire fognak egy roncsautónak örülni", de ezt mind röhögve...

Nem rég meghalt anyunak az egyik barátnője és a lány egyedül maradt az apukájával és a fiútestvérével. Rögtön jött, hogy jajj szegény lány mennyit kell majd szenvednie a 2 fiúval, mert azok egy fűszálat nem fognak majd segíteni neki! Meg hogy milyen rumli lesz náluk, mert még csak 23 éves a lány és nem fog tudni egy háztartást elvezetni! De hozzáteszem, a testvére tud főzni és az apukája igaz dolgozik, de mindig is segített otthon a háztartásban is!

Na meg állandóan az anyagiak. Nagyapám imádott horgászni, fiatalabb korában minden héten ment, 74 éves, mindene a természet, nem rég diagnosztizáltak nála prosztatarákot, nehéz időszakon van túl! 2 éve nem volt horgászni, így megleptük vele születésnapján, megbeszéltük, hogy 4 botot váltunk ki neki, hogy sokáig legyünk és jól érezze magát! Na persze anya rögtön jött, hogy kidobnak az ablakon 10E ftot és csak akkor menjünk el, ha 2 botra váltunk! Már délben megfogtuk a 2 halat.. anya nem szeret horgászni, el se jött papó szülinapjára, merthogy unalmas lesz... kiváltottunk még 2 botra, papó ezt elmesélte és nem hogy örült volna, hogy látja örülni nagyapámat ennyi kín után, még elkezd vele veszekedni, hogy ő telhetetlen!

Anya szeret menni strandolni, kiruccanni ide-oda, ami hetente/hónaponta nem kis összegbe kerül, de nagyapámtól sajnált ennyit! Azt mondta erre, hogy ő dolgozik és neki ennyi jár... Mindenben segítünk egymásnak, mama még anya munkahelyére is lemegy neki segíteni, sőt, néha én is, nem mondhatja, hogy minden a nyakába zúdul!

Hozzáteszem, átlag családként élünk, nem vagyunk gazdagok, de eléldegélünk kényelmesen!

Mit csináljak? Menjek át levelezősre, legyen saját keresetem és költözzek el? Anya ezt is nagyon nagyon ellenzi, mert szerinte hülyeség, hogy 22 évesen saját lábra akarok állni vagy kipróbálni milyen.... Mondjuk akkor is húzza a száját, ha bejelentem 2 hetente, hogy 2-3 napra elutazom a barátomhoz hétvégente!

Ezt hogy kezelhetném?